𝙎𝙤𝙢𝙚𝙩𝙝𝙞𝙣𝙜 𝙝𝙖𝙨 𝙘𝙝𝙖𝙣𝙜𝙚𝙙 𝙗𝙚𝙩𝙬𝙚𝙚𝙣 𝙪𝙨[윤민] ✓

harmincegyedik rész

Yoongi szemszöge

Egy újjabb unalmas nap a suliba. Meg akartam mondani Jiminnek hogy mit akartam a levéllel de inkább hagytam.  Amikor a földszintre értem, hogy kimenjek az udvarra, megláttam hogy hatalmas tömeg áll a hirdetőplakát mellett. Odaférkőztem én is hogy lássam hogy mi az amit ennyire bámulnak. Aztán megláttam.

A suli egy tehetségkutatót akar rendezni. Azt írta a plakáton, hogy egyedül, és csapatban is lehet jelentkezni, bármilyen dallal, lehet saját, és cover is. Egy hét múlva lesz a verseny. Kicsit kevés. De én mindenképp fellépek! Csak nem egyedül. Van egy dalszövegem, de nem akarom egyedül előadni. Hoseok tud rappelni, de nem akarom vele így kettesben. Kéne egy harmadik tag. De nem ismerek senkit aki tudna rappelni. De meg kell keressem Hobit. Öt perc múlva csengetnek én meg Hoseok után rohangálok. De sehol nincs. Várjunk csak...ó istenem! Olyan hülye vagyok! Már biztos bent van az órán. Én meg itt szaladgálok utána. Rohantam mint az őrült(ja várj, eleve őrült vagyok; akkor csak rohantam) a terem felé, és sikerült beérnem a tanár előtt. Gyorsan leültem Hobi mellé, és letámadtam az ötletemmel.

- Hé Hoseok, van egy nagyszerű ötl-
- Kezdjek félni? - kérdezte összeráncolt szemöldökkel.
- Jajj, ne hülyülj már! Ez tök jó ötlet! Láttad a hírdetést reggel? Na mindegy, szóval az a lényeg hogy van egy tehetségkutató egy hét múlva és lehet jelentkezni akár saját dallal is, és-
- Hé hé, vegyél levegőt is néha!
- Jó oké, szóval van dalom és azt akarom kérdezni hogy mi lenne ha fellépnénk vele?
- Ketten? - pislogott csodálkozva.
- Neeem, kell még egy harmadik tag, de majd megoldom. Szóval benne lennél?
- Persze. De ki lesz a harmadik?
- Nem tudom még. Nem ismerek senkit, aki tudna rappelni. De majd megkérdezem Jimint. Ő úgyis ismer mindenkit.

- Min Yoongi és Jung Hoseok! Megtudhatnám hogy mi fontosabb az órámnál? - érdeklődött dühösen a matektanár.
- Hát, elég sok minden. - szólt be a mögöttem ülő srác, akit azt hiszem Hyunjinnak hívnak.
- Mit mondott Hwang? - szólította fel őt is. Amúgy annyira nem bírom ezt a tanárt. Olyan szígorú. És ilyesztő feje van.
- Azt mondtam hogy elég sok minden fontosabb az órájánál. - vigyorgott pimaszul Hwang, mire a tanár tikkelni kezdett.
- HWANG HYUNJIN, AZONNAL AZ IGAZGATÓHOZ! NEM TŰRŐK MEG ILYEN FEGYELMETLENSÉGET AZ ÓRÁMON! - üvöltötte, de úgy hogy szerintem az utcára is kihallatszott.
- Jösztök még nekem ezért. - suttogta felénk, majd teljes lelki nyugalommal indult az igazgatói iroda felé.

- Üljenek le! - intett felénk a matektanárbácsi és már kezdte is a kínzás- úgy értem az órát.
- Ez ki volt? - kérdeztem Hoseoktól.
- Hwang Hyunjin. Híres arról hogy nagyon szemtelen a tanárokkal. Ja, és az igazgató a nagybátyja. Azért volt ilyen nyugodt.
- Honnan tudod? - kérdeztem értetlenül.
- Onnan hogy Hyunjin a szomszédom. Igaz nem beszéltem vele sokszor, mert ő fociedzésre jár, én meg ritkán vagyok otthon, de azért jó fej.
- Ahaaaa. - nyújtottam el a végét, miközbe a tanárt néztem. Ez milyen nyelven beszél? Matematikaiul?

Mire véget ért a kínzásóra semmihez nem volt kedvem, aztán eszembe jutott hogy megkérdezhetném Jimint, hátha ő ismer valakit. Most nem volt itt az órán, mert neki másik tanár tanítja a mateket. Az osztálya felé siettem, és meg is láttam, úgyhogy gyorsan eléálltam.

- Szia Jimin beszélhetnénk? - érdeklődtem látszólag nyugodtan, pedig a szívem majd kiugrott a helyéről. Jimin minden nap úgy néz ki mint egy fotómodell. Szerintem még ébredéskor is.
- Na mi a helyzet Suga? - mosolygott rám de persze én, a nagy swag Yoongi el kellett vörösödjek. Részben a 'Suga' miatt részben a mosolya miatt.
- Sz-szóval azt akartam kérdezni, hogy tudsz e valakit aki tud rappelni. - motyogtam a cipőm orrát nézegetve.
- Kérdezd meg Namjoont. Ja és evel kapcsolatban még mondanom kelk valamit, csak Eunbi megöl ha kések a próbáról. De ha látsz juttasd eszembe, mert én elfelejtem! - nézett rám komolyan, és eltűnt az emberforgatagban.

Hol találom meg Namjoont. Azt hiszem az udvaron szokott lenni. Vagyis én ott láttam a legtöbbször. Szerencsére most egyedül álldogállt, és a telefonját nézte.
- Helló Namjoon, van egy perced? - kérdeztem kicsit zavartan. Nem szoktam vele beszélni na!
- Kettő is. Na mi a helyzet.
- Te tudsz rappelni. - tértem rögtön a lényegre.
- Jimin mondta el, mi? De amúgy igen, tudok. Szoktam is.
- Oké...ez most fura lesz, de nem állnál össze Hoseokkal és velem a versenyre? - kérdeztem és már vártam a nemleges választ.
- Húú, persze! Fel akartam lépni, de nem egyedül. Ez jó ötlet! Beszéljük meg most! - mondta izgatottan és elkezdett rángatni....valamerre, majd Hoseokot is, aki a bejárat mellett álldogált. Végülis a szobjába ráncigált minket.
- Naaa, mi lesz? Beszéljük meg! - kezde izgatottan Nam. Én nem is ismertem ezt az oldalát.
- Nekem van egy dalszövegem. - kezdtem matatni a zsebemben és előhúztam a lapot, majd megmutattam nekik.
- Huuu, ez nagyon jó! - csillant fel a szemük, szinte egyszerre.
- Komolyan? - csodálkoztam.
- Igeeen. - majd egyszerre kezdtük el a refrént:
Il pal il sam sam pal ddaeng...

~Yoomi~