𝙎𝙤𝙢𝙚𝙩𝙝𝙞𝙣𝙜 𝙝𝙖𝙨 𝙘𝙝𝙖𝙣𝙜𝙚𝙙 𝙗𝙚𝙩𝙬𝙚𝙚𝙣 𝙪𝙨[윤민] ✓

harmincötödik

Yoongi szemszöge

Oké. Ezzel el lett cseszve az egész napom. Szomrúan mentem vissza az órára. Tudom hogy az én hibám, mert nem kellene állandóan piszkálnom de nem tehetek róla, ha nem vagyok vele, akkor nagyon hiányzik. Nem tudom hogy mit csináljak. Kérjek bocsánatot tőle? De nem is csináltam semmit. Csak fetettem egy kérdést. Nem akartam hogy haragudjon rám. De igaza van. Tényleg nem ismerem őt. De bárcsak tudná hogy mennyire nagy dolog hogy elkezdtem vele barátkozni. Hiszen sose senkivel nem barátkozok. Taehyungot régebb óta ismerem, Hoseokkal azért álltam szóba mert egy szobában voltunk, Jungkook meg csak úgy hozzánk csapódott. Namjoont sokáig utáltam de rájöttem hogy jó fej. De Jimin...vele én próbáltam kapcsolatot létrehozni és még mindig nem sikerült. Még mindig zavarban vagyok a közelében. De szeretném valahogy jóvá tenni amit csnáltam. Megkérdezem Namjoont.

- Min Yoongi! Mi volt az utolsó mondatom? - kérdezte idegesen a tanárnő. Én órán vagyok? Nahát! Nem is vettem észre. De milyen óra? És miről beszél. Ja, történelem. Hoppá...nem figyeltem...
- Az volt az utolsó mondata hogy 'mi volt az utolsó mondatom' - próbálkoztam megúszni a balhét. Hát nem jött össze.
- Az igazgatóhoz! Most! És csalódtam magában Min Yoongi! - nézett rám szemrehányóan. Hát igen, amikor a jó tanuló felesel...

Az igazgatóiban találkoztam Namjoonnal, aki elnyomott egy vigyort mikor meglátott.
- Nahát! Min Yoongi? Mi történt? - értetlenkedett az igazgató.
- Feleseltem Yang tanárnővel.
- Értem. Hát ezért még nem adok figyelmeztetést, mert nem olyan nagy dolog, és nem voltál még eddig bajba. De Kim, megkérlek hogy legközelebb ne kezdd el főtt kukoricával dobálni az osztálytársaidat. És Lee tanár úrat se. - dörzsölgette az orrnyergét az igazgató, Nam viszont tovbb vigyorgott.
- Megértettem Hwang igazgató úr. - tisztelgett, és elhagytuk az irodát.

- Feleseltél Yanggal, mi? Ez aztán nagy tragédia. Nehogy szaktanárit kapj miatta. - röhögött ki 'kedvesen'
- Menj már. Kukoricát dobáltál? Lee tanár úr óráján? Csoda hogy nem küldött börtönbe érte. - nevettem én is, mert tény hogy Lee tanár úr, aki angolt tanít nagyon szigorú.
- Amúgy mit mondtál Yangnak?
- Azt kérdezte hogy mi volt az utolsó mondata én pedig ugyanezt válaszoltam neki. - mondtam mosolyogva. Egy kicsit fárasztó jó tanulónak lenni. Nem árt néha visszaszólni egy-két tanárnak.

- Ez jó volt. Látom értesz hozzá hogy feleselj. - nézett rám pimaszul.
- Ugyan kérlek. Ez a specialitásom.
- Megértettem 'sir' Most visszamegyek hátha dobálhatom még azt a szerencsétlen Huijunt. - és izgatottan sietettvissza az órára. Ez nem normális.

Úgy voltam vele hogy nem megyek vissza Yang tanárnő órájára, mert lehet megint bajba kerülök. Kicsit sajnlom a fiát, Yang Jeongint, aki egy évvel kissebb nálunk. Ha nekem lenne ilyen anyám...helyette van egy, aki soha nem hív fel. Mindegy.

Inkább lementem a próbaterembe. Viszont a 'mi próbatermünk' melletti helyiségből zenét hallottam. Nagyon jó zenét.
Bekukucskáltam a terembe és megláttam három fiút rappelni. De milyen jó zenéjük van már. A legalacsonyabb fiú észrevett és döbbenten felkiáltott, mire a másik kettő is rám nézett.

- Suga! Wow, nem hiszem el, hallottad ahogy zenélünk? - kérdezte a magasabb szőke göndör hajú srác.
- Honnan tudjátok...
- Tegnap hallottunk titeket próbálni. És eldöntöttük hogy mi is megpróbáljuk. - válaszolta a mókusarcú fiú.
- A mi formációnk neve 3Racha. Az én nevem Bang Chan, de csak CB97. Ő a vokalistánk, Han Jisung vagyis J.ONE, és a rapperünk, Seo Changbin aka SPEARB. - mondta csillogó szemekkel a szőke - ezek szerint - Bang Chan.
- Nagyon jók vagytok! Mi volt ez a dal? - érdeklődtem kíváncsian.
- Broken Compass. Mi írjuk a dalainkat. - motyogta kicsit zavartan Jisung.
- De örülünk hogy tetszik! Szó szerint, a Cypher a példaképünk. - hadart izgatottan Changbin. Mintha valami hírességgel találkoztak volna.
- Az jó. Bár mi nem vagyunk olyan nagyszerűek. De majd megmondom a többieknek is hogy tetszik a zenénk. - azzal elindultam a másik próbaterembe. Tényleg jó a 3Racha. Személy szerint Changbin hangja tetszik a legjobban, de J.ONE és CB97 se rossz. Én meg mehettem gyakorolni a ddaenget. Legalább két órán keresztül gyakoroltam, bár kicsit féltem hogy mi lesz ha elkapnak, meg amúgyse szabadna lógnom, de ez most fontos volt.

Óráik befejeztével Hopi és Nam is csatlakozott hozzánk, és folytathattuk a próbát. Végül valamikor öt óra körül fejeztük be.
- Na, mi lett a kukorica-dobálás akcióval. - kérdeztem Jooniet, miközben elterültem a földön.
- Minden oké volt. Nem vett észre Lee. Pedig óra végére olyan lett a haja mint a kukorica-bokor. És Huijunt se kíméltem. - nevetett fel.
- Micsoda? Te Lee Seokmin óráján kukoricát dobáltál. - kerekedett el Hoseok szeme.
- Aha. - vigyorgott RM továbbra is.
- Te nem vagy normális. - fogta a fejét.
- Te se vagy az lovacska. - cukkolta Hobit, én meg csak nevettem rajtuk.

Yoomi