𝙎𝙤𝙢𝙚𝙩𝙝𝙞𝙣𝙜 𝙝𝙖𝙨 𝙘𝙝𝙖𝙣𝙜𝙚𝙙 𝙗𝙚𝙩𝙬𝙚𝙚𝙣 𝙪𝙨[윤민] ✓

tizedik rész

Yoongi szemszöge

A mostani hétvége közel sem volt annyira izgalmas mint a multkori. Anyuék persze most is dolgoztak, de nem vittek el a nagyihoz ugyhogy ülhettünk itthon egész hétvégén. Annyira unatkoztam hogy önként jelentkeztem hogy kitakarítom Ryujin szobáját, ami nagy szó mert legalább annyira rendetlen mint egy fiú. Viszont a pozitivum hogy az egész szombati napom ráment a szobája takarítására úgyhogy addig se unatkoztam. Ma viszont vasárnap van és megint nincs mit kezdjek magammal. Bele lehet halni az unalomba? Szerintem én képes lennék rá...
Unottan sétálgatam a szobámban, majd - a mai napon hatodjára - átmentem Ryu-hoz megnézni hogy mit csinál.
- Szia Ryu csak jöttem mert-
- Istenem, Yoongi hányszor jössz még be??? - kérdezte kicsit idegesen.
- Unarkozok na.
- Nem érdekel! Találj ki valamit, mert megőrjítesz! És még egyszer be ne tedd ide a lábod! - kiáltott rám, mire értetlenül megráztam a fejem. Mindig ilyen hisztis volt, vagy csak most ilyen mert felbosszantottam.
Arra gondoltam hogy elmegyek sétálni mert semmi dolgom nincs, csak nem igazán szeretek egyedül sétálni, de most még világos van úgyhogy nagyon remélem nem támadnak meg megint.
Alig értem ki az utcából amikor megpillantottam Namjoont és a haverjait, ugyhogy gyorsan beugrottam egy tömbház mögé, és meghallottam hogy miről beszélnek.
- Na akkor holnap reggel, miután Jimin elindult iskolába, megverjük oké? - kérdezte Nam, a haverjai meg csak hümögtek és egyetértettek. Én meg kétségbeesetten meredtem magam elé? Mi az ég? Meg akarja verni a saját öccsét?! Mondjuk nem kéne féltenem annyira, de Nam és a társasága kétszer akkorák mint ő, simán elbánnak vele. Pechemre viszont sehogy se tudom ekérni Jimint így nem tudok neki szólni a balhéról. De nem verhetik meg! Nem nem nem! Szólnom kell neki de Ryujint nem merem zavarni, úgyhogy átmentem Taehyunghoz és megkérdeztem hogy nem e tud valamit, szerencsémre viszont azt meg tudta mondani hogy Jin hol lakik. Ez nagyon sokat segít, ugyhogy gyorsan elindultam arra a címre amit Tae mondott, majd odaérve megálltam és megszemléltem a házat. Jó na, kicsit féltem, de még sose beszéltem azzal a Jin gyerekkel, azt se tudom hogy néz ki, csak annyit tudok róla hogy ő Jimin legjobb barátja. Kissé félve ugyan de végül bekopogtam. Egy kifejezetten szép arcú srác nyitott ajtót, viszont a külsejét némileg rontotta az a roszálló pillantás amivel engem illetett.
- Szia...Jin?
- Mit akarsz? - kérdezte cseppet sem barátságosan.
- Én csak...ööö...szóval, izé...meg tudnád mondani hogy hol lakik Jimin? - kérdeztem zavartan.
- Mit akarsz tőle?
- Csak-csak beszélni akarok vele...
- Nem! Nem fogod te is piszkálni! Hagyd békén. - mondta majd csukta volna be az ajtót de gyorsan megfogtam.
- Kérlek Jin! Nem piszkálni akarom! Beszélnem kell vele! Kérlek! - nem hatotta meg, simán rácsukta a kezemre az ajtót, ami nem kicsit fájt. Na jó, tiszta vörösek lettek az újjaim, de nem érdekelt különösebben. Csüggedten indultam haza, semmi értelme nem volt annak hogy ma kijöttem. Hiába tudtam meg hogy mit akarnak csinálni Jiminnel ha nem tudom őket megállítani. Aztán hirtelen eszembejutott valami. Felkelek reggel hatkor és megmondom neki személyesen! Namjoonék biztosan nem lesznek fent akkor, így nem fogok lebukni. Azt pedig hogy hol lakik, majd Ryujin megmondja! Elvégre ő mindenkit ismer az iskolában, és megéri hogy emiatt üvöltse le a fejem megint.
Gyorsan rohantam hazáig, majd feltépve Ryu szobaajtaját megálltam előtte.
- Hol lakik Jimin?
- Mondtam hogy ne gyere be megint, mert-
- Igen igen tudom de hol lakik Jimin?
- Három utcával lejjebb de miért érd-
- Köszi Ryu, ígérem nem zavarlak röbbet szia! - hadartam majd visszarohantam a szobámba és gyorsan beállítottam az ébresztőm hat órára, és megláttam az értesítést amit kaptam pénteken a kémiaversenyre ami tegnap volt. Szeretem a kémiát, de most valahogy nem volt kedvem részr venni rajta.(szegény YooYoo ha tudta volna hogy Jimin is ott lesz, nem utasította volna el a versenyt XD - a szerk.)
A nap hátralévő részében tanultam, mint mindig, majd este direkt korábban, tíz órakkor lefeküdtem aludni.

~~~~~~~~~~~~ʀᴇɢɢᴇʟ~~~~~~~~~~~

A szokásosnál rosszabbul keltem mivel nem vagyok megszokva hogy hatkor felkeljek, de amikor eszembe jutott hogy miért teszem, már nem is voltam olyan fáradt. Gyorsan felöltöztem, összepakoltam a táskám, majd írtam egy üzenetet Ryujinnak hogy tudja hogy hova mentem és miért tűntem el, hogy ne keressen fölöslegesen. Elindultam és kis idő múlva megálltam a Park család háza előtt. Kábé akkora mint a miénk. Ezek szerint neki is gazdag szülei vannak. A ház előtt álldogálva azon tűnődtem melyik lehet az Ő szobája, amikor hirtelen elhúzták a függönyt, majd megláttam Jimint de szerencsére Ő nem látott meg. Néhány apró kavicsot felszedtem a földről majd megcéloztam az ablakát. Néhány perc mulva ki is nyitotta és amint meglátott, - konkrétan - sokkot kapott.
- Gyere le! - szóltam olyan halkan ahogy csak tudtam, de annyira hangosan hogy ő is hallja. Vagy 15 perc ácsorgás után lejött.
- Mit csinálsz itt ilyenkor? - kérdezte még mindig értetlenül.
- Tegnap véletlenül meghallottam hogy Namjoonék azt tervezik hogy megvernek. Sehogy se tudtalak elérni, úgyhogy gondoltam eljövök és megmondom személyesen.
- De miért? - nézertt rám bambán.
- Mit miért? - ráztam a fejem értetlenül. Mi van?
- Miért jöttél el ide? Egy csomószor megszivattalak és lejárattalak az egész iskola előtt. Miért jössz el mégis hogy elmond hogy Nam mit akar?
- Mert nem akarom hogy megverjenek! - mondtam dühösen. Ennyire nehéz a felfogása?
- Akkor menjünk mert ahogy siettem, véletlenül felköltöttem Namjoont. - húzta a száját majd a csuklómat megfogva elrohant az iskola fele.

~ Yoomi ~