𝙎𝙤𝙢𝙚𝙩𝙝𝙞𝙣𝙜 𝙝𝙖𝙨 𝙘𝙝𝙖𝙣𝙜𝙚𝙙 𝙗𝙚𝙩𝙬𝙚𝙚𝙣 𝙪𝙨[윤민] ✓

tizenkilencedik rész

Yoongi szemszöge

Csak néztem Jimin után. Miért ment el ilyen hamar? Mi történt? De amikor belépett olyan vidámnak tűnt. Aztán meglátta Hoseokot és azonnal elkomorult, és megpróbált jópofizni, de láttam rajta hogy valami nem oké.
- Ez meg mi volt? - kérdezte Hoseok értetlenül.
- Aj, csak az egyik barátom. De nem tudom mi baja van. - piszkáltam meg a tarkómat zavartan.
- Én tudom. - mondta Hoseok és egy sejtelmes mosoly futott végig az arcán.
- Mi? Honnan tudhatnád? Ma láttad először.
- Igen de hallottam már róla. Egy iskolába járok veletek. Egyébként meg nem láttad hogy néz rád?
- Hogy néz rám? - pislogtam értetlenül.
- Te ennyire vak vagy? Jiminről mimdig az a hír járta hogy érzéketlen és köcsög. Erre idejön hozzád meglátogatni. Nem gondolod hogy kicsit furcsa ez? - kérdezte és a reakciómat leste.
- Hát...nem tudom...miért is ne jöhetne ide?
- Mert árt a hírnevének.
- Akkor ezek szerint nem érdekli a hírneve.
- Pontosan. Ami azt jelenti hogy fontosabb vagy neki mint a hírneve. - nézett mélyen a szemembe. Mikor eljutott az agyamig hogy mit mondott Hoseok, azonnal zavarba jöttem.
- Ez hülyeség. - mondtam ki az első szót ami eszembe jutott.
- Már miért lenne az? Most mondtam el. Képzeld el hogy ha a suliból valaki megtudja hogy téged látogat. Akkor lőttek a hírnevének, mert rendszerint a menők nem foglalkoznak a stréberekkel, de ha igen, akkor az illetőt is strébernek veszik. - magyarázta. Hoseok honnan ennyire jól informált?
- Oké. De... - kezdtem de rájöttem hogy ebbe nem lehet belekötni. Túl jól érvelt.
- Nincs de. Nem tudsz belekötni abba amit mondtam. - jelentette ki határozottan.
- Igaz. De miért is lennék én fontosabb mint a hírneve. - érdeklődtem, mert még nem sikerült teljesen felfogni a tényt.
- Istenem, de vak vagy Yoongi! - csapott a homlokára.
- Most mi van? - néztem rá sértődötten.
- Az van, hogy szeret. - erre a mondatára pislogás nélkül néztem rá.
- Ennél nagyobb hülyeséget még nem hallottam. - mondtam végül.
- Ez nem hülyeség. Ez tény. - hangzott a felelet.
- Nem! Ez nem igaz! Nincs miért szeressen. Egy olyan srác mint ő, nincs mit keressen egy olyan srác mellet mint én!
- Az ellentétek vonzzák egymást. - suttogta vigyorogva, és nagy önerő kellett hogy ne töröljem képen ott akkor abban a pillanatban.
- Na mi az, erre nincs mit mondj?
- Hoseok hagyjál már. Ez hülyeség.
- Miért lenne az. Abból amit elmondtál róla, egészen nyilvánvaló hogy nem vagy közömbös számára. Akkor miért akadékoskodsz? Te is szereted, nem? És erre nem kérek választ mert tudom az igazságot.
- Hogy tudtál ennyire jól megismerni egy hét alatt. - suttogtam csodálkozva.
- Jó emberismerő vagyok.
- És nagyon hülye. - röhögtem ki.

~~~~~~~~~ ᴋöᴠᴇᴛᴋᴇᴢő ɴᴀᴘ ~~~~~~~~~~

Ma az orvos azt mondta hogy hazamehetünk. Vagyis a mi esetünkben vissza a suliba. Nagyon örültünk neki, mit ne mondjak. Viszont bármennyire is tragikus ami történt, gazdagabb lettem egy baráttal és egy életbevágóan fontos információval.
Hogy szeretem Jimint. És (talán) ő is engem. Bár ezt csak Hoseok mondja de én nem hiszem el neki. Sajnos ő az én szobám fölött egy emelettel lakik, a szobatársa pedig Jungkook, Taehyung új barátja.
Apropó Tae. Amikor megtudta hogy magamhoz tértem, mindenféle engedély nélkül rohant el hozzám a kórházba hogy bocsámatot kérjen, amiért nem hallgatott meg aznap este amikor a baleset történt. Tulajdonképpen annyira sírt hogy félő volt hogy megfullad, de sikerült lenyugtatnom és legalább tízezerszer mondtam el neki hogy nem haragszok rá. De Tae-vel kapcsolatban semmi nem lep meg. De tényleg.
Szóval ma, az orvos hétkor engedett ki minket hogy beérjünk a suliba.
Útközben megbeszéltük Hoseokkal hogy ebédszünetben találkozunk. Igen tudom furák vagyunk.
A suliba érve kicsit félve álltam meg a szobám ajtaja előt, majd csendben benyitottam. Meglepetésemre azonban Ryujin ébren volt, zavartan ült az ágyán és mikor meglátott felpattant és megölelt.
- Jaj de jó hogy visszajöttél! Unalmas volt nélküled. - mondta de én leragadtam ott hogy megölelt. Ryujin mióta ölelget?
- Te is hiányoztál Ryu. De beszélnünk kéne. - motyogtam zavartan.
- Igen?
- Öööööö...az a helyzet hogy....izé...azt hiszem szeretem Jimint. - nyögtem ki, de Ryujin nem tűnt meglepettnek sőt.
- Ez nem gond. Neki sem vagy közönbös. - szólalt meg a szekrény(!) mire akkorát ugrottam, hogy leestem az ágyról és a földön találtam magam.
- Namjoon! Miért nem bírsz magaddal? - pattant fel Ryujin bosszankodva, majd kinyitotta a szekrényt, ahonnan Namjoon mászott elő.
- Megkérdezzem hogy mit kerestél a szekrényben, vagy inkább ne? - álltam fel a földről.
- Hát...inkább ne. - vigyorgott rám, de csak megráztam a fejem mosolyogva és kimentem a folyosóra. Ahol nekimentem valakinek.
- Oh bocsi. - szóltam majd ránéztem az illetőre aki Jimin volt. Azonnal rendezte az arcvonásait, de olyan csalódott volt mint még sose.
- Hol hagytad az új haverodat, ha? - kérdezte gúnyosan, de a hangja remegrtt, majd megfordult és elment.
- Mi a franc? - kérdeztem értetlenül a
folyosó közepén állva.

~Yoomi~

Boldog karácsonyt!🎄🎀🌟💜