𝙎𝙤𝙢𝙚𝙩𝙝𝙞𝙣𝙜 𝙝𝙖𝙨 𝙘𝙝𝙖𝙣𝙜𝙚𝙙 𝙗𝙚𝙩𝙬𝙚𝙚𝙣 𝙪𝙨[윤민] ✓

nyolcadik rész

Yoongi szemszöge

Egész héten Jimint figyeltem és láttam hogy valami nincs rendben vele. Olyan furcsán húzza a lábát, és mintha láttam volna foltokat az arcán, de nem mertem odamenni hozzá, pedig segíteni akartam neki. De egyszerűen félek tőle. Bár most nem hiszem hogy tudna bántani de félek tőle. Taevel egész héten azon tűnődtünk hogy mi lehetett vele. Lehet hogy bántották? De ki? Ki mer vele szembeszállni? Talán csak Namjoon de ő a testvére szerintem nem bántaná. Ma csütörtök van, utolsó óra, és ép a padom alatt firkálgatok a füzetembe, mert a fizika nem tartozik a kedvenc tantárgyaim közé (khm...utálom). Oldalra néztem és láttam hogy Jimin majdnem elalszik, annyira unja. Ez mondjuk nem nagy dolog, én is aludtam már fizikán, sőt ilyenkor a háromnegyed osztály nem figyel(lol ezt a saját osztályomról mintáztam - a szerk.) de megint csak azt tudtam nézni hogy milyen kedvetlen és unott Jimin. Még minket se piszkált Taevel, pedig újabban ez a hobbiává vált. Mikor végre megszólalt a csengő, felálltam és kifelé indultam az osztályból, de Jimin úgy rohant, hogy szinte fellökött. A folyosón viszont meghallottam hogy valakivel beszél.
- Megint csak elmentél mellette, mi? - kérdezte Namjoon miközben nem túl kedves pillantásokkal mérte végig az öcssét.
- Nem, én csak...
- Ezért még fizetni fogsz! - kiáltott rá, és már emelte is a kezét, de nem hagyhattam hogy bántsa, a másodperc töredéke alatt rájöttem hogy ő bántja Jimint és mielőtt megüthette volna beugrottam elé, emiatt én kaptam az ütést. Csakhogy nem voltam felkészülve rá és nekiestek a falnak, és annyira fájt a fejem hogy éreztem hogy összeesek.
- Na nézd csak hogy ki jött megmenteni téged! - röhögött gúnyosan Namjoon, de nem érdekelt.
- Hagyd őth békén - mondtam erőtlenül nyöszörögve, mert Namjoont egyre homályosabban láttam.
- Hogy mi?
- Hagyd békén! Inkább engem üss meg! - mondtam kicsit hangosabban, de éreztem hogy majd' széthasad a fejem annyira fáj.
- Jól van na, békén hagyom. Egyikőtök sem érdemli meg hogy foglalkozzak veletek. Pláne nem te, szerencsétlen dagadék. - vetette oda, nekem pedig annyira fájtak a szavai hogy éreztem hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon. Persze, nem elég hogy naponta kétszer eszek és akkor is keveset, még így is rámfogják hogy kövér vagyok. Tudom, tudom nem kéne érdekeljen amit mond, de mindigis érdekelt hogy más mit gondol rólam.
- Ez most mire volt jó? - kérdezte Jimin én meg csak ráztam a fejem.
- Nem. Nem hagyom hogy bántson. Valahol éreztem hogy ő volt. De nem. Nem fog bántani. Megigérem én. - néztem rá vagyis próbáltam, mert az elmosódott körvonalait láttam csak.
- De miért? - kérdezte halkan.
- Mit miért?
- Miért...miért vagy ilyen kedves velem? - kérdezte szinte suttogva.
- Mert. Mert senki nem érdemli meg hogy így viselkedjenek vele. - jelentettem ki, majd megfordultam de a hirtelen mozdulat miatt elestem.
- Na jó gyere. - szólalt meg a mögöttem lévő, majd felrángatott a földről és elindult velem valahová
- Hová viszel? - kérdeztem értetlenül mert kicsit hülyén éreztem magam hogy így végigrángat a folyosón.
- Valahová. - hangzott a felelet, mire csak megforgattam a szemem. Fenébe hogy ilyen bőbeszédű.
- Ez most fájni fog de muszáj leszedjem rólad. - kezdte majd valami hideget hozzáérintett az arcomhoz mire azonnal felszisszentem.
- Annyira rosszul néz ki. - kérdeztem mert be ke kell valjam, kurvára fájt, ahogy hozzám ért, de valahogy mégis élveztem.
- Hát, van egy monokli a szemed körül, és eléggé vérzik. - mondta, de megint elkaptam a fejem.
- Fejezd be. Tényleg fáj.
- Nem mehetsz így ki. Elég rosszul néz ki.
- Te is így járkálsz - vetettem oda neki.
- Mert nincs ki lekezeljen. - mondta mire azonnal elszégyeltem magam.
- Nem akartam, én...
- Nem baj, nem zavar, csak Jin két hétig hiányzik és rajta kívül nincs más barátom.
- Hogyhogy....de azt hittem van egy csomó barátod...
- Ők nem barátok. Csak velem lógnak. - monda keserűen.
- Oh, hát mondanám hogy sajnálom de nem sajnálom. - húztam a szám, mert tényleg nem akartam megbántani de nem tudok hazudni. - Inkább legyen egy igazi barátod mint sok hamis.
- Ebben igazad van. - szólt és a hangján úgy hallottam hogy egy kissé felderült. - Látsz már rendesen?
- Hát, nem igazán - húztam a szám - Téged se látlak csak a hangodról ismerlek fel.
- Akkor gyere. Visszakísérlek a szobádba.
- Kösz ne nem kell. Ne fáradj miattam. - szóltam mert minél több ideig fogta a kezem, annál inkább járta át a testem egy furcsa bizsergés amit mêg soha sem éreztem.
- De nem zavar. Visszakísérlek. - erősködött, mire sóhajtva hagytam hogy újra megfogja a kezem, ami tulajdonképpen jól esett, és legszivesebben egész nap fogtam volna a kezét...

~ Yoomi ~