𝙎𝙤𝙢𝙚𝙩𝙝𝙞𝙣𝙜 𝙝𝙖𝙨 𝙘𝙝𝙖𝙣𝙜𝙚𝙙 𝙗𝙚𝙩𝙬𝙚𝙚𝙣 𝙪𝙨[윤민] ✓

huszonkettedik rész

Jimin szemszöge

Nem hiszem el, komolyan miért nézek ki mindig ennyire félreérthetően ha csak jól érzem magam?
- Jimin! - csörtetett be a szobába Eunbi - Yoongi azt hiszi hogy mi tudod mit csináltunk. - mondta.
-Tudom, amúgy - húztam el a számat ahogy végignéztem a lányon. - Megyünk vásárolni! - jelentettem ki. - Vagyis először is lássam a ruhatáradat! - mondtam.
- Miért? - kérdezte a lány, és aranyosan oldalra döntötte a fejét.
- Unalmas már ez a kék, és ha már a városban leszünk megyünk fodrászhoz is! - kaptam fel a földről a hátizsákom és kitessékeltem a lányt a szobából.

Jungkook olyan ,,ugye tudod hogy ha érdeklődsz a lány iránt ezt tudni fogja" fejjel nézett rám.
Átsétáltam a lány szobájába és ledobtam a táskám a bejárat mellé.
- Lássuk csak! - nyitottam ki a szekrénye ajtaját - Komolyan? - fordultam a lány felé aki mosolyogva bámulta az értetlen arcom.
Kiválogattuk a ruháit, szinte mind kék volt. Nem azt mondom hogy nem szeretem a színt de ez akkor is sok. Mármint, most komolyan, tényleg csak kéket hord?

- Neeeee, azt neeeeeeee! - tépte ki a kezemből az egyik haspólóját.
- De igen, lyukas is ráadásul! - mondtam.
- De a kedvencem! - rakta be a fehér neműi közé ahol nyilván nem fogok nyúlkálni és ezt kihasználja. Szúrós szemekkel néztem a sunyin mosolygó lányt aztán tovább válogattam a ruhákat.
- Hát mit is mondjak, alig maradt egy hátizsáknyi ruhám! - bólogatott a szekrényét figylve.
- Igen azért megyünk most vásárolni! - jelentettem be.

Már vagy hatszáz boltot átjártunk, és hát nem eredmény nélkül. Mindigis tudtam hogy egyszer a hasznomra lesz az hogy anyu régen mindig magával vitt vásárolni. De mindig. És azt sem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy mindenhol ahol jártunk láttam Taehyungot és Hoseokot is. Nem lennénk jó kémek az is biztos.
Mikor bementünk egy kis fodrászatba, szerencsére nem követtek, mert kicsi a helyiség.
- Tehát fekete! - mondtam Eunbinak.
- De .... - akart ellenkezni.
- Nem! A fekete természetes! - jelentettem ki.

Komolyan, ha reggel valaki azt mondja  nekem hogy jóban leszek Eunbival és még egy teljesen más lányt is varázsolok belőle, a képébe röhögtem volna. De tök jó fej lány, én nem így ismertem meg anno.
- Hát, őszintén sose gondoltam volna hogy mi jóban leszünk! - mondta Eunbi mikor visszaértünk.
- Hát én sem! - mondtam nevetve.
- Adjunk beceneveket egymásnak! - kezdett el ugrándozni.
- Jó akkor te leszel cukorgombóc! - mondtam.
- Rendben. - nézett rám szúrós szemekkel, de mégis aranyosan - Te leszel sütibaba! - mondta nevetve.
- Éhen halok! - fakadtam ki.
- Menjünk az ebédlőbe, jó hogy ez már vacsora de gondolom van kaja ilyenkor is! - vágott töprengő fejet.

Elmentünk az ebédlőbe és Eunbinak igaza volt, tényleg adnak kaját vacsorára is. Két éve járok ide és ezt még nem tudtam. Azta!
Hát nem kaját vettünk, hanem édességet de finomak voltak.
Az udvaron leültünk a fűbe és elkezdtük jóízűen majszolni a szerzemyényeinket.
- Ez oltári finom, sütibaba! - vett el még egy csokis muffint.
- Igazad van kis cukorgombóc, de ha sok olyat eszel tényleg gombóc leszel! - nevettem fel.

Ez a nap jó hosszú volt de eseménydús. A szobámba visszaérve, vagyis még nem léptem be a szobába, mert a következő beszélgetést hallottam meg:
- Nem hiszem el, elhiteti vele hogy van esélye aztán csak úgy kezdi elölről! - akadt ki Taehyung.
- Nem akarok beleszólni, mert nem voltam itt akkor de egész kedvesnek tűnik! - mondta Jungkook.
- Dehogy az, annyiszor megkeserítette a napunkat a bátyjával együtt és a húga most Namjoonnal jár, Namjoonnal érted te ezt? És amúgy is szerintem ha Jimin egy kis ideig is volt kedves kezdi elölről, mert egy fasz alak! - megelégeltem ezt a beszélgetést és beléptem a szobába tapsolva.

- Lehetőleg máskor ne olyan helyen beszéljétek meg ezeket ahol lakom! - mondtam és letelepedtem az ágyamra. Úgy tűnt Taehyung egy kicsit kínosan érezte magát ezért kiment a szobából. Közvetlen utána pedig Jungkook is.

Másnap reggel amint felöltöztem Eunbi szobája felé vettem az irányt, mert Jinnek dolga van az egyik tanárral valami verseny miatt.
Miután a lány is elkészült, lementünk a kémia terembe. Egész nap mellette ültem, és rájöttem hogy még jobb fej mint aminek gondoltam. Ha segítség kellett neki kérte ha nekem kellett segített de amúgy meg végig hülyéskedtük az órákat úgy hogy még tudtuk is miről van szó.

Órák után éppen a zene terem felé tartottam mikor Yoongi megállított.
- Mi van? - förmedtem rá. Nem akartam ilyen barátságtalan lenni, de most tényleg nem volt kedvem pazarolni az időmet.
- Hát azt akartam kérdezni, h... - nem tudta befejezni ugyanis Taehyung, elrángatta és engem is pont megszólított a torna tanár.
- Meg akartalak kérdezni hogy nem e szeretnél benne lenni az idei foci csapatban? - érdeklődött.
- Öhm de persze, de már nincs megalakítva a csapat? - értetlenkedtem. Tudtommal még év elején megalakították a csapatot.
- De megvolt de szétesett több ok miatt is.
- Értem - bólogattam.
- Akkor számíthatok rád holnap? - tudakolta reménykedve.
- Persze! - tisztelegtem. A tanár bólintott, majd elment, én pedig abba az irányba néztem, amerre Yoongi távozott. Azért kíváncsi lettem volna a kérdésére.

~RinRin~