𝙎𝙤𝙢𝙚𝙩𝙝𝙞𝙣𝙜 𝙝𝙖𝙨 𝙘𝙝𝙖𝙣𝙜𝙚𝙙 𝙗𝙚𝙩𝙬𝙚𝙚𝙣 𝙪𝙨[윤민] ✓

harmincadik rész

Jimin szemszöge

Miután Jungkook szó szerint elrángatta Yoongit, nem tudom hogy szegény Suganak még hogyhogy nem tört el a keze mert ez nem az első alkalommal történt meg.

- Elmondtam neki, elmondtam! - ugrándoztam miközben Eunbival sétáltunk a szobánk felé. Vagyis az övé felé, mert kell neki segítség a matekban.
- Akkor ezt hogy kell? - mutatott egy egyenletre. Ránéztem a lapra, és próbáltam megfejteni hogy mégis hogyan kell. Aztán megnéztem a saját füzetemben és elivileg én tudom ezeket. De most nagyon nem tudom.

- Most nem tudok koncentrálni! - szenvedtem látványosan, és ledőltem az ágyára.
- Akkor meséld el, mit is mondtál meg YooYoonak? - ugrott rá az ágyra boldogan, hisz tudta hogy akkor lőttek a mai gyakorlásnak.
- Hát azt hogy meleg vagyok, igaz így nem mondtam ki, csak azt hogy én is miután elmondta de remélem értette! - bámultam ki az ablakon.

Kiszúrtam Jungkookot, aki egyedül ült az egyik fa alatt. Az rögtön feltűnt hogy nincs jó passzban, sőt most hogy jobban megnézem úgy tűnik hogy sír.
Eunbi beszélt hozzám, de most figyelmen kívül hagyva elindultam, lehet nem kellene Jungkookhoz menjek de én nem hagyok senkit sírni.
- Mindjárt jövök! - mondtam és már ki is mentem a szobából. Eunbi nem jött utánam, mert tudja, ha sürgős és az én dolgom, nem mászik bele.

Az udvarra leérve egyből ahoz a fához futottam ahol láttam Kookot.
Leültem mellé, és néztem, ahogy rám emeli a könnyes szemeit, aztán erőszakosan letörölte azokat a sós cseppeket.
- Mit akarsz? - kérdezte cseppet sem kedvesen.
- Semmit, csak láttam hogy sírsz és nem akartam hogy egyedül legyél - vontam vállat.
- Nincs szükségem társaságra, főleg nem a tiédre! - mondta dühösen.
- Szerintem pont hogy az enyémre van szükséged, hogy ne feltsd Yoongit! - fordultam felé.
- Nem, a tiedre nincs! - lökött meg egy kicsit.
- Hát én megpróbáltam! - mondtam és éppen el akartam menni, mikor megfogta a karom.
- Mégse hagyj itt! - motyogta.
- Rendben - mosolyogtam rá.
Késő délutánig Jungkookal ültem a fa alatt, és beszélgettünk. Elég jó társaság tud lenni ha akar. Mikor lemásztunk a fáról, még meg is ölelt.

A szobánkba érve Taehyung várta Kookot.
- Nem tudom mit csináltal de Yoongi miattad nem jön sétálni! - förmedt rá Kookra. A fiatalabb fiú egy kicsit összehúzta magát.
- Nem tudom miért nem hagyod békén, ha nem érti meg amit mondunk neki, az ő baja, az én véleményem szerint téged hagyunk itt! - kialbálta és éppen pofont akart adni Jungkooknak mikor elé álltam.
Úgy én kaptam, de annyira nem fájt.
- Komolyan semmi érzelem nincs benned, te rohadék? Csak meg akarta védeni, mint egy valódi barát! - kiáltottam Taera, aki idegesen elhagyta a szobát, maga után pedig becsapta az ajtót.

-Sajnalom -motyogta Jungkook
- Semmi gond - leggyintettem.
Egy bő órán keresztül beszélgettünk úgy mindenről, persze arról hogy miert félti Yoongit arról nem.
Kinyilodott az ajtó és befutott rajta Lola, aki egyenesen az ölembe ugrott, aztán Namjoon is bejött.
- Na jó, kik vagytok ti, és mit csináltatok Jiminnel és Jungkokkal? - kérdezte amint meglátta hogy egymás mellett ülünk Jungkook ágyában.

Egymásra néztünk aztán elnevettük magunkat. Hát Jungkook se olyan mint amilyennek hittem. Talan egy új barátra tettem szert azzal hogy az ellenséget megvígasztaltam.

Másnap reggel arra keltem hogy Jungkook kutyája nagyban ugat.
Feltápaszkodtam és megdörzsöltem a szemem, hátha sikerül felkelni.
Nagyra tágult a szemem, mikor Yoongit láttam aki háttal állt Jungkook íróasztalánál, és írt valamit. Bárhol felismerem azt a puhának kinéző hajat, ami minden bizonnyal az is.

-Mit művelsz? - szólaltam meg reggeli rekedtes hangomon. Yoongi megrettent a hirtelen hangra vagy éppen azért mert lebukott, akármit is csinál.
- Semmit! - csusztatott be egy levelet Jungkook egyik könyve alá, és gyorsan elhagyta a szobát. Nem néztem meg a levelet, mert nem az én dolgom.

Ránéztem az órára ami viszont hajnali egyet mutatott!! Megpróbáltam vissza aludni de nem sikerült. Az agyam egyrészt Yoongira gondolt és arra hogy ő is meleg. Talán van esélyem nála. Vagy nem, ott van neki Hoseok!
A fejemre húztam a párnát és próbáltam nem belefulladni a féltékenységbe. Miért is lenne nekem esélyem? Hoseok sokkal szebb, és sokkal jobb társaság mint én, ha Jin szokott vele beszélgetni. Es ha Jinnek szimpatikus, akkor Hoseok tökéletes Yoonginak.

Lecsaptam a párnát a földre, amire Lola felkelt és belekuporodott az ölembe.
- Felmegyünk a tetőre? - néztem rá.
Elkezdte csóvalni a farkát, felállt az ölemből és már is az ajtóban nyüszített. Megmosolyogtatott hogy mennyire de mennyire aranyos. Akárcsak Yoongi. Bár Suga inkább egy álmos kiscicára hasonlít.
Kinyitottam az ajtót és Lola ki is futott csak hogy nem jó irányba. Becsuktam az ajtót és utánna eredtem.
- Lola! - kiáltottam suttogva (xdd, igen van ilyenszerintem - a szerk.)

Yoongi szobájánál találtam magam hirtelen, mert itt fékezett le a kiskutya és leült az ajtó elé és egyenesen az ajtóra meredt, mint aki azt várja hogy kinyissák neki.
- Lola nem mehetsz oda be! - mondtam neki és próbáltam elkapni de a kiskutya elfutott és már vagy ötödjére kötöttünk ki ugyanannál az ajtónál, ami nem másé volt mint Yoongié.

~RinRin~