𝙎𝙤𝙢𝙚𝙩𝙝𝙞𝙣𝙜 𝙝𝙖𝙨 𝙘𝙝𝙖𝙣𝙜𝙚𝙙 𝙗𝙚𝙩𝙬𝙚𝙚𝙣 𝙪𝙨[윤민] ✓

tizennyolcadik rész

Jimin szemszöge

Amint eljöttem a kórházból, haza felé vettem egy buszt mert apa szeretne velem tölteni egy kis időt. Tudom és ő is tudja hogy suliba lenne a helyem és anya is ki fog akadni de mindketten leszarjuk magasról. Ilyen apa-fia hetet tartunk. Kiszálltam az erdő melletti buszmegállóban és elindultam a házunk felé. A földet bámultam, pontosabban a követ amit rugdostam miközben sétáltam hazafelé. Apa örülni fog, anya már nem annyira, sőt egyáltalán.

-Kit látnak szemeim? - hallottam meg egy vinnyogó hangot - Jimin-ssi rég vittél fel szobára nincs kedved egy estére? - rebegtette azokat az egyméteres szempilláit.
- Nem. - kerültem volna ki de nem hagyta a kis picsa.
-Tudod ezzel vesztesz a népszerűségedből! - jelentette ki büszkén, mintha valami világrengető dolgot mondott volna.
-Akit egyszer sokan ismertek, nem felejtik el, max több utálója lesz. De miért magyarázok én egy picsának, aki amúgy bukásra áll? - utaltam arra hogy több időt kellene tanulással tölteni.
-Na és? - dobta hátra a haját, ami mellesleg a számban végezte.
- Mi akarsz lenni ha dolgoznod kéne he? - kérdeztem.
- És te mi akarsz? - nézett rám a festett vörös tincsei mögül - Mert én is az!-mondta határozottan.
Ó,hogy ő most fel akar szedni? Hát nem fog neki menni az is biztos.
- Előre mondom nekem nem kell szex  kapcsolat! - jelentettem ki.
- Nem is olyanra gondoltam! - csavargatta a sörényét.
- Eunbi, legyél néha azért hűséges is! - kiáltotta egy csávó.
- Majd hívlak! - intett, Eunbi, igen neki van neve is. De nincs is meg neki a számom. Na mindegy.

Bár ha tudná, akkor telefonszámot valtoztatnék. Valamit valamiért. Hát minden vagyok csak nem büszke a régi hobbimra. Kivéve a tetőn mászkálást, mert azt szeretem.
- Jimin! - intett apa a kocsija mellől.
- Hello! - pacsiztam le vele.
- Na akkor sipirc pakolni megyünk a hegyekbe! - mondta mosolyogva.
Akkor ezen a hétvégén Yoongi ne nagyon számítson rám hogy bemegyek hozzá mert nem tudok.

A házban anya végig ideges, szúrós, ördögien mérges szemekkel méregetett, de nem szólt semmit. Viszont láttam hogy majdnem felrobban hogy kritizáljon vagy veszekedjen velem.
Hamar be is pakoltam mindent, és futottam le a kocsihoz. Ahogy beültem apa benyomta a rádiót és elindultak nagyon hangosan a kedvenc zenéink.
Az egész utat vegigbuliztuk apával.
Apa mindigis ilyen volt. Igazi nőcsábász. Anya is csak egy kaland lett volna ha Namjoon nem születik meg aztán én, majd Eunso. De amúgy nem hiszem hogy annyira szeretik egymást. Az út elég hosszúnak tűnt, és szerintem az is volt, mert estére értünk a szálláshoz.

Rengeteg mindent csináltunk ketten a hegyekben. Olyanok voltunk mint a huligánok. De komolyan! Mikor lőni tanítottak akkor majdnem tényleg lelőttem egy állatot. Apa pedig igazi ,,profi" volt. A tirolin, na ott mindenki megismerte hogy milyen hangosan tudunk ordítani.
A tábortűznél pedig mi is kipróbáltuk a tűzforgató szerepét. Majdnem leégett a tábor.
Szerdán haza is értünk. Apa igazolta nekem a hetet szóval ezen a héten nem megyek suliba és tölthetek időt Yoongival. Vagyis csütörtökön és pénteken.

Csütörtökön elmentem a kis boltba mindenféle kaját venni Yoonginak, mert úgy terveztem hogy megnézünk egy filmet. Ezért van nálam a laptopom is.
Ha azt mondom keves hízlaló dolgot vettem akkor túlzok, ugyanis nem fértek bele az iskolataskámba ami nem is olyan kicsi. Boldogan indultam el a kórház felé a busszal. A nap hátralévő részében mindenfélét kitaláltam hogy mit csinálhatnánk. Be is vásároltam mindent ami kelhet.

A kórházba beérve egyből a lépcsőhöz mentem mert a lift nagyon lassú lenne nekem. Kopogtam Yoongi ajtaján aztán egy ,, jöhetsz" után be is léptem. Nagyon meglepődtem mikor egy másik fiút is a szobában találtam.
- Szia! - köszönt Yoongi mosolyogva.
- Jung Hoseok! - intett egyet az ép kezével az idegen fiú.
- Park Jimin! - varázsoltam egy álmosolyt az arcomra. Lehet hogy inkább vicsor volt.
- Hoztan dolgokat amivel elfoglalhat- itt Hoseokra néztem szúrós tekintettel - játok magatokat! - morogtam, és leraktam az egyik székre a táskát.
- Megyek is! - indultam el az ajtó felé.
- Nem maradsz? - kérdezte Yoongi reménykedő hanggal. Hoseokra néztem aki ugyancsak engem figyelt.
- Nem! - mondtam határozottan, vagyis csak akartam mert elcsuklott a hangom. Intettem egyet aztán kiléptem a szobából és elindultam haza.

Fogalmam sincs hogy miért zavar hogy Yoongi Hoseokkal van, mert lehet hogy csak szobatársak vagy összebarátkoztak vagy nem tudom, de nagyon idegesít hogy ott van vele. Én akarok ott lenni vele!! Nem is vagyunk barátok, igazán nem kéne zavarjon. De mégis zavar. Szedd össze magad Jimin, nem is vagytok jóban, csak sajnálod és bűntudatod van mert elkaphattad volna ha gyorsabban futsz! De akkor nekem is fájt a lábom...

~RinRin~