𝙎𝙤𝙢𝙚𝙩𝙝𝙞𝙣𝙜 𝙝𝙖𝙨 𝙘𝙝𝙖𝙣𝙜𝙚𝙙 𝙗𝙚𝙩𝙬𝙚𝙚𝙣 𝙪𝙨[윤민] ✓

harminckilencedik rész

Yoongi szemszöge

Láttam hogy Jimin felénk mutat Eunsonak amitől kicsit zavarba jöttem, de most pont Namjoon rappelt, úgyhogy nem volt gond. Végülis szerintem egész jó előadást hoztunk össze, mert sok tapsot kaptunk. Az adrenalin még akkor is dolgozott bennem, mikor leszálltunk a színpadról, de aztán “valaki” megölelt hátulról, amitől megnyugodtam egy kicsit, úgyhogy mosolyogva fordultam hátra Jimin felé

- Ne aggódj, jó voltál. - suttogta a fülembe.
- Yoongi? - hallottam egy ismerős  hangot, amire megdermedtem.

Jó lett volna, ha mondjuk csak halucinálok, vagy összetévesztem valakivel, de nem, valóban a szüleimmel álltam szemben. És én még elhittem hogy lesz egy jó napom. Igyekeztem nem kimutatni hogy ideges vagyok, és előttük megállva vártam. Annyira, hogy megint elkezdje a szokásos beszédét, és apura hogy döntse el kinek az oldalán áll, de ez nem történt meg, helyette az elöbbi csak olyan tipikus 'rossz fát tettél a tűzre' tekintettel méregetett, az utóbbi pedig elégedetten bólintott.

- Ez mégis mi volt? - kérdezte anyu, miközben Jimin megállt mellettem, és póker arccal nézett a szüleimre.
- Ő itt a barátom, Park Jimin! - sose gondoltam volna hogy leszek valaha olyan bátor hogy anyu szemébe mondjam ezt, de így hogy Jimin mellettem állt, már nem féltem annyira.
- Örvendek. Az én nevem Min Sang Yeon. - nyújtotta a kezét apa, de mosolygott szóval láttam rajta hogy nem haragszik, és nincs a dolog ellen. Anya viszont szúrós tekintettel méregetett.
- Ne aggódj miatta, majd megoldom. - kacsintott rám apa mikor elment mellettem. - És jó voltál. - veregetett vállon.

Ezután már nem volt időm semmire mert az Itzy lépett fel, az Icy dalukkal. Hát, mit ne mondjak a koreó rohadt nehéz volt, de látványos, Ryu nagyon jól rappelt, és a többi lány is ügyes volt. Nem gondoltam volna hogy ennyire komolyan veszik, mert a húgom gyakran mondta hogy próbára megy, meg nyilván időbe telt, mire azt a nehéz koreográfiát megtanulták, de tényleg nem számítottam rá, hogy ennyire jó lesz. Ryujin már csak ilyen. Mindig meglepetést okoz.

Utánuk a 3racha lépett fel, azzal a dallal amit a múltkor hallottam tőlük a próbán, és aminek sajnos nem sikerült megjegyeznem a címét, pedig érdekelt volna, viszont a memóriám nem így gondolta. Szerettem volna meghallgatni a három fiút, de  Taehyung megakadályozott ebben, ugyanis szélesen vigyorogva rángatott el a színpadtól.

- Mi az? - kérdeztem tőle unottan. Valahogy nincs jó érzésem a dologgal kapcsolatban, pláne hogy Tae így vigyorog.
- Csak gyere. - ragadta meg a csuklómat és húzott maga után. A suli mögött állt meg, a rózsabokroknál, ahol nem mindennapi látvány fogadott. Hoseok Liával csókolózott. Wow. A híres J-Hope és az Itzy fővokálja? Taevel megvártuk míg befejezik és csak utána bújtunk elő. Ettől persze Hobi és Lia is zavarba jöttek.

- Gratulálunk az ifjú párnak. - vigyorgott Taehyung szemtelenül.
- Menj már. - lökte meg Hopi.
- Azt hiszem hogy én megyek...m-mert a szüleim is itt vannak. - motyogta még mindig elvörösödve Lia és elszaladt.
- Hogy szedted fel? - jött az "udvarias" kérdés Tae-től.
- Hát...a fellépés után gratuláltam neki aztán idehoztam, és megmondtam  hogy mit érzek iránta. Azt válaszolta hogy ő is szeret és akkor megcsókoltam.
- Na és milyen érzés mikor barátnőd van? - kérdeztem.
- Ugyanolyan mint amikor barátod van. - választ vissza 'a lovacska'

Tae viszont feltűnően csendben volt, úgyhogy nem álltam meg hogy ne piszkáljam:
- Na és Jungkookkal mi a helyzet?
- S-semmi. Mi lenne? - teszi az ártatlant, pedig sose volt az.
- Jaj, Taehyung ne csináld már, tudjuk hogy mit érzel iránta. - fogta a fejét Hobi.
- De nem merem neki megmondani.
- És akkor várod hogy így elsétáljon melletted. - kérdeztem hitetlenül.
- Hát... - be sem fejezhette a mondatát, mikor - mintha csak meghallotta volna hogy róla beszélünk - Jungkook viharzott elénk.

- Tae, beszélnünk kell. - majd se szó se beszéd, elráncigálta. Mi meg Hopival csak néztünk utánuk.
- Szóval ezért ráncigált engem is Tae. - néztem rá barátomra unottan, aki szavaim után nevetésben tört ki.
- Hát, Jungkook nem finomkodik senkivel. Ezt ma megtudtuk. - vihogott mêg mindig, aztán visszamentünk a színpadhoz megnézni a többi előadást.

- Miért vagy ilyen izgatott? - állt meg mellettem Jimin, amitől ugrottam egyet.
- Neked a hobbid hogy íjesztgess? - néztem rá "dühösen"
- Nem. De most hogy mondod...
- Köcsög. - böktem meg az oldalát a könyökömmel.
- Köszi. - vigyorgott. - De naa, miért vagy izgatott.
- Most szurkolok a Taekooknak. - feleltem, miközben hagytam hogy hátulról átöleljen. Szeretem mikor ezt csinálja.

- Hát, az tényleg jó lenne. Én is szurkolok nekik akkor.
- Jimin, mi vagy te, közúti munkás, hogy szurkolsz? Amúgyis a szurok büdös. - állt meg mellettünk Jin, mire Chim a homlokára csapott.
- Istenem Jin, nem maradhattál volna csendben? - nézett rá fájdalmasan.
- Nem. És amúgy gratu nektek. És bocsi hogy így eltűntem csak...ööö...el voltam foglalva. - nézett félre vörös arccal.
- Hetekig? - vonta fel a szemöldökét ChimChim.
- Hát...aha. De be leszel avatva. Ígérem. - ezzel eltűnt.
- Ez a Seokjin egy szellem. - kérdeztem furán.

- Néha az az érzésem hogy igen. Na de keressük meg Kookiet és Taet. - hirtelen felindulással elsietett velem...valahová.
- Ne már! Hagynunk kéne őket hogy egymás között lerendezzék. - próbáltam leállítani.
- De én kíváncsi vagyok rájuk. - azzal megállt egy terem mellett és bekukucskált - Itt vannak! - jelentette ki izgatottan, én meg csak értetlenül néztem rá. Honnan tudta hogy itt vannak? Talán nyomkövetőt tett rá, vagy mi?

Azonban a terembe nézve nem mindennapi látvány fogadott. Jungkook a táblának nekitolva tartotta Taehyungot, nehogy elmeneküljön.
- Miért? - csak ennyit kérdezett tőle.
- Hagyj már békén Jungkook!
- Nem! Tudni akarom! Miért kerülsz egy hete? Rosszat csináltam? Megbántottalak valamivel? Válaszolj már!
- Nem...
- Akkor??
- Jungkook kérlek engedj el!
- Addig nem mész sehova, amíg meg nem mondod hogy miért kerülsz mindig!
- Mert szeretlek... - Tae annyira halkan suttogta ezeket a szavakat hogy éppenhogy meghallottam. Viszot erre kíváncsian néztük Chimmel ahogy Jk elmosolyodik és...és megcsókolja Taehyungot! Hagytuk őket kb tizenöt másospercig, utána Jimin nem bírt magával és rájuk kiáltott:

- Végre! A két nyomorék egymásra talált! El sem tudom mondani mennyire örülök! - töröltette a szemét, de persze nem sírt, csak megjátszotta magát.
- Jimin, te idióta vagy.  - sóhajtottam, miközben a Taekook párost néztem. Taehyung próbált máshová nézni hogy ne lássuk a vörös arcát, Jungkook meg furán nézett ránk.
- De te szereted ezt az idiótát. - fordult felém magabiztos mosollyal a fején.
- Sajnos. - sóhajtottam drámaian, majd a két fiú felé fordultunk, azzal a szándékkal, hogy szétszivassuk őket.

~ Yoomi ~