𝙎𝙤𝙢𝙚𝙩𝙝𝙞𝙣𝙜 𝙝𝙖𝙨 𝙘𝙝𝙖𝙣𝙜𝙚𝙙 𝙗𝙚𝙩𝙬𝙚𝙚𝙣 𝙪𝙨[윤민] ✓

huszonötödik rész

Yoongi szemszöge

Az állatmenhey nagyon tetszett! Igazából szeretem a kutyákat, nagyon de anyáék sose engedték hogy legyen sajátom. És szerintem most se lesz. Pedig jó lenne, de úgyse lenne rá időm. Aztán megláttam hogy Jimin tőlem egy kicsit odébb egy sereg kiskutyával játszik. Olyan aranyos. Már épp elindultam felé, mikor Jungkook megfogta a karom.

- Hová mész? - kérdezte gyanakodva.
- Oda. - mutattam Jimin felé, mire vadul megrázta a fejét.
- Barátnője van! Mit akarsz még tőle?
- Beszélni! - rángattam ki a karomat a szorításából. - Attól hogy barátnője van még beszélhetek vele. - néztem Jungkookra morcosan és odamentem Jiminhez.

Aki érdekes módon most nem dühöngött, és nem förmedt rám, hanem mosolyogva a kezembe adott egy barna szőrü közepesen kicsi kutyát.
- Helló. Figy, azt akartam hogy mi lenne ha újrakezdenénk? Én elfelejtem a piszkálódásaid meg az utóbbi viselkedésed. Te pedig elfelejted a Hosokos ügyet bár még mindig nem tudom hogy mi bajod vele, és a ma reggeli eseményt. Hm? - kérdeztem és nagyon féltem a válaaztól de Jimin nem is figyelt oda rám.
- Persze Suga, kezdhetjük előről. - mondta mosolyogva miközben rám sem nézett.
- Mi? - kérdeztem döbbenten. Mi az hogy Suga?
- Ó, bocsi elfelejtettem hogy nem erősséged az angol. A sugar azt jelenti hogy cukor. És te olyan édes vagy, mint a cukor. Ezért hívlak így. - mosolygott rám újra mire csak bólintottam de belülről majd' meghaltam. Még soha senki se mondott nekem ilyen aranyosat. És nem is gondoltam hogy ő lesz az első. És olyan aranyos a mosolya!
- Mi az? Nem tetszik? - kérdezte egy kicsit riadtan de gyorsan megrztam a fejem.
- De igen, nagyon is! Csak-csak azon gondolkoztam hogy ez...öööö...nagyon kedves volt a részedről... - hebegtem vörös arccal. Miért vagyok mindig zavarban ilyenkor? Miért, miért miért?
- Naaa, ne csináld már, tudok kedves is lenni. - szólt miközben az általa kiválasztott kutyával játszott. Én meg azzal amit ő adott a kezembe.

- Ez milyen fajta kutya? És mit lehet tudni róla? - kérdeztem az egyik gondozót.
- Oh, hát ő egy törpe uszkár, fiú kutya és nagyon barátságos. - hadarta aztán sietett is mert közbe Hoseokon összeveszett néhány kiskutya...

A kutyó amit kiválasztottam nagyon aranyos volt, de nem vihetem haza, mert nem tarthatom a szobámba, és hát.... anyáék nem örülnének ha azzal fogadnám őket, hogy vettem magamnak egy kútyát.
Végülis sajnos el kellett induljunk visszafelé. Viszont mindenki szerzett magának kutyát közülünk. Hobi valami Shih Tzu fajtát, ami barna- fehér foltos és Mickey-nek nevezte el. Taehyung egy törpespicc-félét vagyis egy nagyon kicsi fekete-barna szőrgombócot, akit Yeontannak nevezett el. Jungkook pedig egy drótszőrű foxterriert, aminek a Cloudie nevet adta. Jó, akkor mi vagyunk a kutyás társaság. Rajtam kívül persze. Jimin pedig egy fekete közepesen nagy cocker spánielt, akit Lolának nevezett el. Amúgy, a gondozók szerint az a kutya eddig nem zárt senkit a szívébe, és most olyan vidáman sétál Jimin mellett mintha mindigis az ő kutyája lett volna. Amúgy meg összeillenek.

- Na és mit beszéltél Jiminnel? - érdeklődött Tae ártatlanul.
- Megkérdeztem hogy lehetnénk e barátok. - megint eszembe jutott mikor Sugának hívott. Uwu.
- Ez nem helyes így. Nem lehettek barátok hogyha a te részedről nem barátság, mert ez így nem j- hé, Mickey, álj meg, hova rohansz! - szólt a kutyája után Hoseok, mert Mickey úgy döntött hogy neki szaladgálni van kedve, a póráz ellenére is.

Amikor a suliba visszaértünk, a szobámba indultam, ahol Ryujin azonnal rám vetette magát.
- Na? Mi volt a menhelyen? - vizslatott kikerekedett szemmel.
- Nagyon aranyosak voltak, de nem hozhattam el egyet se, pedig jó lett volna. - magyaráztam szomorúan. Ryujin is szomorúan nézett rám és akkor ott néztük egymást boldogtalan arckifejezéssel.
- De én is akarok egy kutyát. - mondta.
- Oké, de anyáék mérgesek lesznek. - érveltem.
- Kit érdekel? Majd ha mi is megyünk oda, hozok ég kiskutyát. - ábrándozott, amivel én nem foglalkoztam és csak lefeküdtem az ágyamra és a plafont bámultam.

Hiányzik Jimin. Egyre közelebb érzem magamhoz, és ha nem vagyok épp vele, akkor hiányzik. Beszélnem kell vele. Nem tudom miről de beszélnem kell vele. Jó nem szivesen társgok vele Jungkook előtt, de látni akarom. Nem tudom rendesen megfogalmazni de olyan szép. Tetszik a külseje, és ahányszor látom, egyre jobban beleesek. De végülis lehet igaza van Hobiéknak. Lehet tényleg jár Eunbivel és csak feltartom ha beszélni akarok vele? De hiányzik. Vagy hagynom kéne? Lehet hogy nem kéne barátkozzak vele. Elvégre barátnője van. Aki biztos nem díjazza hogy mindig Jiminnel vagyok. Lehet hogy el kéne engedjem örökre Jimint?

Yoomi