𝙎𝙤𝙢𝙚𝙩𝙝𝙞𝙣𝙜 𝙝𝙖𝙨 𝙘𝙝𝙖𝙣𝙜𝙚𝙙 𝙗𝙚𝙩𝙬𝙚𝙚𝙣 𝙪𝙨[윤민] ✓

huszadik rész

Jimin szemszöge

-Mi a franc?-kérdezte Yoongi ,nem túl hangosan de azért hallottam.
-Egy csalódott franc - válaszoltam, mert már úgyis mindegy nekem.
Felgyorsítottam a lépteimet, és egyenesen a tetőre indultam.
Szokásom szerint leültem a tető szélére és bámultam ki a fejemből mert az olyan érdekes.
Csalódott voltam az nem is kérdés. Nem érintett túl jól az hogy Yoonginak új haverja van, még akkor is ha nem nevezhetném magunkat barátnak, csak olyan köszönő viszonyban lévő ellenségek akik már nem ellenségek.

- Jimin - hallottam meg a legjobb barátom hangját. Milyen régen nem is láttam.
- Jinnie! - álltam fel,és egyenesen ráugrottam.
- Jól van naa, azért ennyire nem hiányozhattam! - nevetett fel.
- De igen! - erősködtem de elengedni még mindig nem engedtem el.
- Ha tovább ölelsz meg fogok fulladni és akkor tényleg nem találkozunk többet kisfiam! - nevetett továbbra is. Elengedtem és felvont szemöldökkel néztem rá.
- Kisfiam? - kérdeztem mosolyogva.
- Lássuk csak, fiatalabb vagy mint én, és én még sokkal felelősségteljesebb is vagyok és mindig én vagyok az aki kihuz a bajból. - ecsetelte a dolgokat.

- Vagy éppen miattad kerülök bajba! - nyujtottam ki a nyelvem.
- Megfogom a nyelved és levágom! - fenyegetett.
- Akkor hogy énekelek? - biggyesztettem le az ajkaim.
- Most hogy mondod - kedzte - Irány a zene terem, gondolom nem énekeltél addig amíg nem voltam itt mert minek ugyebár? Nem igaz? - nézett rám szúrós tekintettel.

Behúztam a fejem mert egy: ilyenkor nagyon ilyesztő, kettő: igaza van nem gyakoroltam semmit. Anélkül hogy bármit mondjon elindultam lefelé.
Mikor beért megkérdeztem hogy telt a nyaralása. Útközben láttam hogy a suli kapujában áll Yoongi és az a Hoseok gyerek. De úgy tettem mint aki magasról tesz rá. Ezt a taktikát fogom használni! Talán sikerül is...

A zene terembe beérve Jin egyből leült a zongora elé és előkészítette.
- Na akkor ezt itt zongorázd el! - mutatott a kottára. Pont azt választotta ki amit tudja hogy szeretek mert Eunsora emlékeztet az egész dal.
Leültem én is a zongora elé és belekezdtem a dalba. Mosolyogva nyomtam le a fekete fehér billentyűket egymás utan. Ez egy olyan dal amihez nekem nincs szükségem kottára. Tudom az egészet kívülről.
Egy idő már énekelni is elkezdtem.
Mikor Jinre néztem mosolyogva dúdólta ő is a dalt. Amikor vége lett, újból kezdtem, ezzel a énekkel nem lehet betelni.

Miután másodjára is befejeztem és Jinre néztem ő pont akkor vezette rám a tekintetét az ajtóról. Megfordultam és vajon ki állt az ajtóban? Persze hogy Yoongi és az új haverja. Hát most már élni se lehet tőlük, mindenhol ott vannak?
Bosszús szemekkel néztem a barátomra, Jinre, aki megvonta a vállát. Felálltam a zongora mellől és arrébb lökve Yoongit kimentem a teremből.
- Jimin várj! - de nem figyeltem oda. Egészen a szobámig meg sem álltam. De eszembe jutott hogy a szobatársam tuti itt van Taeval.

Nem tudom mi ütött belém, egyszerűen nem hiszem el hogy Jin nem küldte ki a két fiút. Tud az egész történetről és mégis hagyta hogy halják Eunso dalát.
Benyitottam a szobába, igazam volt hogy itt lesznek a fiúk. Jungkook ágyán ültek mindketten és valamit játszottak (nem rosszra gondolni  ͡° ͜ʖ ͡°    - a szerk.)

-Ne is foglalkozzatok velem, én nem vagyok itt! - mondtam. Mindketten újból a játékra koncentráltak.
Leültem a saját ágyamra, és sóhajtottam egyet. Hát abban a sóhajban a világ minden baja benne volt.
Aztán elterültem az ágyamon. Nagyon jól esett kiegyenesíteni a hátam.
Egyszer csak kicsapódott az ajtó és bejött rajta Eunbi.

- Jimin-ssi! - ült le az ágyamra. Persze hogy az ajtót nyitva hagyta. Utálom ha nyitva hagynak egy ajtót.
- Mi a baj? - ültem fel.
- Hát kéne egy kis segítség a kémiában - hajtotta le a fejét. Most először tűnt úgy hogy a kémia nem csak egy ürügy azért hogy velem legyen.
- Itt a füzeted? - kérdezem reménykedve.
- A szobámban - indult el az ajtó felé, én meg  követtem. Nem tűnt úgy hogy hátsó szándéka van de nagyon jó színész a csaj.
Mikor beértünk a szobájába, akkor tudatosult bennem hogy nincs szobatársa!

- Ki vele! - csuktam be magam után az ajtót.
- Jól van, elhatároztam hogy tanulni akarok, jogos amit mondtál - hajtotta le a fejét - És hát nincsenek barátaim akiktől segítséget kérhetnék - sóhajtott.
- Akkor komolyan tanulni fogsz? - tágult kétszeresére a pupillám. Eunbi bólintott egyet. - Ezt is megéltük! - néztem az égre, aztán elnevettem magam. Nem tudom hogy a fiúk járnak e a lányok folyosóján de ha igen irigyek lehetnek mert Eunbi annak ellenére hogy nincsenek barátai egy nagyon jó csaj.

Nagyon sokat nevettünk, azon hogy még az alapokat sem érti. Aztán mikor felvilágosult hogy egyes dolgokat hogy kell csinálni akkor elmagyarázta nekem és én mosolyogva bólintottam hogy jó. Nem hülye a kémiához csak meg kell tanulni a képleteket és logikusan kell gondolkozni. A nap végére az anyag negyedét átvettük.

Mikor a szobám felé sétáltam összefutottunk Yoongival, aki furán nézett rám. Nem tudom miért.
Akkor tudtam meg hogy miért, mikor beléptem a szobába.
- Te sosem változol! - rázta a fejét csalódottan Taehyung aztán elhagyta a szobát. Beléptem a fürdőbe és akkor tudatosult bennem hogy a sok nevetéstől meg a melegtől ami Eunbi szobájába van, pont úgy nézek ki mintha szexeltem volna. Te jó ég!

~RinRin~