𝙎𝙤𝙢𝙚𝙩𝙝𝙞𝙣𝙜 𝙝𝙖𝙨 𝙘𝙝𝙖𝙣𝙜𝙚𝙙 𝙗𝙚𝙩𝙬𝙚𝙚𝙣 𝙪𝙨[윤민] ✓

tizenegyedik rész

Jimin szemszöge

A busz nagyon hamar hazavitt,az erdő mellett van az utolsó buszmegálló tehát leszálltam,végülis ez van a legközelebb is hozzánk.
Elsétáltam egészen Min asszony házáig ahol Eunso éppen az udvaron játszott .Ahogy meglátott a szájához kapta a kezét és kicsit ilyedten nézett rám. Először nem esett le hogy az arcom több mint valószínű még mindig tele van sebekkel.
Ahogy beléptem az udvarra a kislány egyből elkezdett rohanni hozzám ,ezért legugoltam és kitartam a karjaim ahogy Eunso is tette .Egyből belefutott a karjaimba és úgy öleltük egymást egy darabig.
-Képzeld el ,láttam egy hullócsillagot!-meselte Eunso.
-Tenyleg?És mit kívántál?-döntöttem oldalra a fejem.
-Azt hogy te én és Namjoon jó tesók legyünk valaha!-mosolygott.
-Fiam ,mi lett veled?-hallottam meg Min asszony hangját.
-Nam....-kezdtem el de félbeszakított.
-Most már tényleg fel kéne jelenteni azt a gyereket!-mondta .
-Nem!-vagtam rá egyből,én sem tudom miért de sosem engedtem neki hogy feljelentse pedig tényleg megérdemelné.Talán azért mert még én is reménykedem benne hogy megváltozik.
Még egy kis időt töltöttem náluk aztán haza indultam .
-Jimin.....-hallottam a hátam mögül Nam hangját.Egy percig még a vér is megfagyott bennem,de mikor konstatáltam hogy elég gyengéden  szólt hozzám megfordultam és a már évek óta nem látott valódi Nam mosolyt láttam még az arcán, nem a gonosz vigyorát.-Beszélhetnénk?
-Persze!-mondtam és elindultam be a házba. Leültünk  mindketten a kanapéra és kíváncsian vártam hogy mit akar mondani.
-Én....én.....szerelmes vagyok!-bökte ki .Elrejtette az arcát a kezeivel ,nekem meg leesett az állam.
Na jó, nem tudom mi akarta ezt a sors vagy valami más de talán a szerelem kell ahoz hogy Nam kedves legyen? Akkor már rég minden lányt idehoztam volna!
-És kibe?-kérdeztem.
-Utál engem, de tényleg nagyon utál!-nézett rám kétségbeesetten.
-De ki az?-ismételtem meg a kérdésem.
-Ryujin-mondta aztán felpattant a kanapéról és befutott a szobájába.
Na jó, ez engem teljesen lesokkolt. Pont ő?

            ------------reggel------------

A világ legjobb érzése arra kelni hogy lelocsolnak egy kanna vízzel.
-Mi a....-mondtam mikor megtöröltem a szemeim ,és egy sunyin vigyorgó Namjoonal találtam szemben magam.
-Kapj el ha tudsz!-futott ki a szobából.
Mi a fene? Miután megtörölköztem kinyitottam az ablakot ,pont mikor ki akartam menni a szobából egy zajra lettem figyelmes ami az ablakomból jön .Mikor megint kinéztem az ablakon ,egy kissé lesokkoltam. Mi a fene? Mit keres itt Yoongi?
-Gyere le!-mondta közép hangosan.
Gyorsan felvettem valami vállalható ruhát ,felkaptam a hátizsákom és indultam is le. A lépcsőn összefutottam Nammal aki még mindig azt akarta hogy kapjam el.
(Khm lusta vagyok megint leírni a beszélgetést - a szerk. )
-Akkor menjünk mert ahogy siettem lelöktem Namjoont a lépcsőről! - hazudtam ,igen hazudtam nem akartam elmondani neki hogy Namjoon szerelmes meg hogy játékos kedvében van.
A suliba érve felbaktattam a folyosóig ahol van a szobám.
Mikor felértem megláttam a haverjaim vagyis csak volt haverjaim.
-Komolyan mondom Jimin kezdesz lesüllyedni a stréberek szintjére!-kezdte az egyik.
-Olyan szánalmas hogy csak mert valaki megvert-itt felnevettett-már nem piszkálódsz másokkal meg elkezdesz tanulni. Halljátok srácok elkezdett tanulni! Most meg egy kémia versenyt is megnyersz a suliban! Szánalmas vagy!- röhögött a képembe.
-Majd akkor beszélünk ha leérettségiztél oké?-mosolyogtam rá - Majd akkor ki lesz a szánalmas meg a vicc tárgya, nem az aki újra kell járja az egyetemet? - mosolyogtam. A fiúk puffogva elmentek,és végre békén hagytak.Az hogy múlt héten nem voltam jól és nem szóltam vissza az nem jelenti azt hogy ez a hét is olyan lesz. Mikor léptem volna egy lépést megcsörrent a telefonom.
Min asszony hívott, de sose hív most akkor miért?
-Igen?-vettem fel.
-Bocsánat -hallottam meg a sírós hangját-Nem figyeltem rá eléggé
-Mi történt?-kérdeztem kicsit idegesen.
-Eunso-t megcsípte egy darázs és allergiás a darazsakra-mondta.
Teljesen lesápadtam meg a telefonom is kiesett a kezemből.
-Hol van Eunso most?-kérdeztem.
Min asszony elmondta hogy melyik kórházban van a húgom. Most leszarom hogy óráim lennének ,nekem a húgom a legfontosabb.
Elkezdtem rohanni a kórház felé ,jelen esetben az sem érdekelt hogy a piroson mentem át és majdnem elütöttek.
Beérve a kórházba megkérdeztem a recepcióst hogy hol van a kislány.
A recepciós egyből rávágta hogy melyik szobában van. Még jó hogy itt a recepciósok jól végzik a munkájukat nem mint a könyvekben meg a filmekben hogy hosszú percekig kell várni amíg elmondanak egy számot.
Fent megkérdeztem egy orvost hogy jól van e és az volt a válasza hogy annak ellenére hogy allergiás rá nem lett sok baja csak a bőre kipirosodott.

Beléptem a szobába ahol a kislány van. Egyből felkapta a fejét.
-Jimin én megöltem egy darazsat-kezdett keserves sirásba. Na jó, eddig is tudtam hogy nem magát tartja a legfontosabbnak de basszus az csak egy darázs.
-Semmi baj -ültem le mellé az ágyba.
-De lehet várják otthon a gyerekei vagy a szülei-biggyesztette le a kicsi száját.
-JIMIN! - csapódott ki a szoba ajtaja és anya jött be rajta, elég idegesen. - HOGY A KURVA ANYÁD HOGY NEM TUDSZ VIGYÁZNI A HÚGODRA, és amúgy is mi a szart keresel itt, neked az egyetemen kéne lenned és tanulnod azt a latint! - ordította.
-De anya, tudod hogy semmi szükségem sincs a.....-kezdtem el.
-Nem érdekel az az állatmenhely vagy árvaház amit létre akarsz hozni a jövőben!-kezdett el kitolni a szobából.-Tanulj hogy tudd tovább vinni a céget !-zárta be az ajtót.
Nem volt más választásom ezért visszaindultam az egyetemre.Anya mindig is ellenszenves volt velem.

~RinRin~