Lélekdoki

22. Fejezet

- Semmit. Beszélgettünk - vontam vállat. - Ti mit csináltatok kint?

- Mi is beszélgettünk. És nem hiszek neked.

- Mert?

- Mert nem úgy néztél ki, amikor kijöttél.

- Nem baj - válaszoltam közönyösen.

- Másnak képzeltem el. Túl összeszedett - utalt Curtisre.

- Miért? Hitler nem tűnt első ránézésre összeszedettnek? Első ránézésre te is egy egyszerű pasasnak tűnsz.

- Kösz - mosolyodott el.

- Nem bók volt - nevettem fel keseredetten.

- Hanem?

- Ha alaposabban kiismerünk, kiderül, hogy egy akaratos, dühítő, kifejezetten idegesítő, rámenős mogul vagy.

- Azta, ilyen értékelést sem kaptam még. De te sem vagy kispályás. Te is ugyanolyan akaratos vagy, dacoló, és ugyanúgy dühítő. Meg kitartó, ami a mérleg közepén helyezkedik el.

- Mikor érünk oda?

- Mit akar tőled ez a Xander? - kérdezett vissza.

- Semmit. Mikor érünk oda?

- Még öt perc. Ha nem akarna semmit, akkor nem így nézne rád.

- Jó, belém van esve. És kettőtök között az a hatalmas különbség, hogy ő tisztességesen játszik.

- Viszont te engem szeretsz.

- Meg ahogy te azt elképzelted - nevettem fel cinikusan.

- Talán nem így van?

- Cseppet sem. Már nem érdekelsz.

- Most még is itt vagy - ellenkezett.

- Mert levakarhatatlan vagy. - Felsóhajtottam, mert nem tetszett az irány, amerre a beszélgetés tartott. És rohadtul idegesített Kyle egója, ami már megint a Csomolungma csúcsán volt.

- És ha továbbra is az leszek, akkor újra összejövünk?

- Nem. Akkor felnyomlak zaklatás okán.

- Jaj, Molly, ne csináld már.

- Hagyjál - fordítottam a fejem az ablak felé.

Kyle talált egy parkolóhelyet, leállította a motort, aztán kiszállt. Kinyitotta nekem az ajtót, majd az ujjainkat összekulcsolta. Feszengve haladtam mellette, nem volt kedvem úgy tenni, mintha összetartoznánk.

Szürke, és sötét volt az étterem, de összességében jól nézett ki. Középen egy hatalmas csillár lógott a mennyezetről, és a helyiség háromnegyedét a bárpult foglalta el. Az ültetőhosztesz a galériára vitt minket, egy félreeső asztalhoz.

Cézársalátával kezdtünk, idő közben a pincér kihozott egy Pinot Noir üveget, amit egyenesen Kaliforniából hoztak.

- Sokat fogytál - jegyezte meg.

- Nincs étvágyam - válaszoltam.

- Miért nincs?

- Mert nincs. - Zártam rövidre a beszélgetést. Kyle-nak igaza volt, otthon lötyögött rajtam a ruha.

- Nézd Molly. Elcsesztem, de esdeklek, hogy kezdjük előröl. A múltat már úgy sem tudom megváltoztatni, csak úgy ha hipnotizállak, de annak tuti nem örülnél.

- Oké. Miből veszed, hogy én a jövőmet veled képzelem el? - kérdeztem vissza, miközben az ujjbegyemmel a poharat simogattam.

- Akkor minek jöttél volna össze velem, ha nem így lenne?