Lélekdoki

5. Fejezet

- Nem hiszem el - csúsztam le a padlóra idegesen.

- Nyugi, nincs semmi gáz. Itt vagyok én is. Mindjárt kiszednek minket.

- Remélem is - fújtam ki a levegőt. Nem voltam klausztrofóbiás, de a tiszta levegő mennyisége egyre csökkenni kezdett, és minden kezdett melegedni körülöttem.

- Hé! Ne pánikolj! - csúszott oda mellém Kyle, és átkarolta a vállam.

- Minden rendben - bólogattam.

- Tudom, de veled nem igazán. Ne pánikolj, hallod?

- Te miért nem pánikolsz? - kérdeztem magas hangon.

- Mert tudom, hogy nem lesz semmi baj. És te se pánikolj, mert amíg engem látsz, addig neked sem lesz semmi bajod.

- Oké - sóhajtottam fel.

- Látod, ha nem akartál volna elmenni, most nem lennénk ilyen szituban - jegyezte meg. - Nem mintha bánnám - tette hozzá, amin őszintén meglepődtem.

Én is el tudtam volna képzelni rosszabb szituációt, mint vele beragadni egy liftbe, és annyira nem is bántam, hogy így történt, sőt kifejezetten örültem neki, mert Kyle Atkinsszel egy liftben lenni egyenesen áldás volt. És pontosan tudtam, hogyha ezt elmesélném Scarlettnek, akkor enné a sárga irígység, de még talán Chadet is. A fantáziám mocskosabb része is beindult, és egy pillanat alatt azon rágtam az agyam, hogy vajon milyen lenne a hideg liftpadlón csinálni Kyle-lal. Fogalmam sem volt, hogy miért van ilyen hatással rám a lift, meg hogy egyáltalán miért akarnak az emberek a liftekben szeretkezni, de az ötlet tetszett.

- Egyébként tartsd meg nyugodtan a ruhákat. Kivéve a pulcsit. Ez a kedvenc pulcsim. Ebben szoktam edzeni. De nyugi, kimostam.

- Köszi - mosolyodtam el.

Őszintén szólva egyáltalán nem bántam volna, ha Kyle izzadsága még mindig a pulcsin lett volna. Most már szedd össze magad, Riley, te suttyó!

- Az exem ruhái voltak, azért ilyen förtelmesek. Majdnem mindent elvitt, és perelni is akart, hogy a bostoni lakás az övé legyen, csak azt elfelejtette, hogy az én nevemen volt, meg azt is, hogy nem voltunk házasok, és emiatt nem vihet el semmit.

- Értem - bólintottam, de közben nem értettem, hogy miért mondja ezt el nekem.

Kyle telefonján lekapcsolt a vaku, aztán amikor a kezébe vette, megjelent fekete alapon a fehér alma.

- Ez mi volt? - kérdeztem idegesen, és a pulzusom megint emelkedni kezdett.

- Lemerült a telefonom.

- És most már pánikolhatok?

- Ne pánikolj. Itt vagyok - megfogta a kezem, és megszorította. A másikkal megint átkarolt, és a vállára hajtotta a fejem. Megdöbbenve ültem, és egy szót sem szóltam, de Kyle közelsége megnyugtatott.

- Hahó! Vannak odabent? - dörömböltek be az ajtón.

- Igen! - kiabált ki Kyle.

- Akkor kapaszkodjanak, mert mindjárt indul a lift - kiáltottak vissza, és amikor kimondta, újra világos lett. Kyle felállt, majd felém nyújtotta a kezét, de elutasítottam, és felálltam magamtól.

- Lefele? - nyílt ki az ajtó. Az emeleten ott állt egy kék overallos, köpcös, kövér fazon, aki egy szerelőládát tartott a kezében.

- Igen - bólintott Kyle.

- Nem tanácsos ilyen időben elmenni. Egész Chicagóra vörös riasztást adtak ki.

Mérgesen felsóhajtottam, aztán Kyle-ra néztem.