Lélekdoki

24. Fejezet

Másnap reggel mosolyogva ébredtem, ami hatalmas elégedettséggel töltött el. Olyan érzésem volt, mintha otthon lettem volna, és ez a hely tényleg az otthonom lett, nem csak egy átmeneti stáció. Kyle lakása, vagy a lakásunk most már tényleg mindkettőnk otthona volt, és hihetetlennek találtam, de egy nappal a költözés után is már úgy éreztem, hogy megtaláltam a menedékem.

Scarlett egy kávéval a kezében várt a bérház előtt, ahol lakott, és ahol a hétvége előtt még én is laktam. Álmosan nézett rám, és a nyári meleg ellenére is melegítőfelsőben állt. Kinyitotta a kocsim ajtaját, és beugrott az utasülésre.

- Jó reggelt. Köszi, hogy eljöttél - öleltem át gyorsan.

- Mindent az én, újabban költséges barátnőmnek - röhögött fel.

- Ó igen, Scarlett én is szeretlek. Fokozzam a költségeket? Kyle nyáron elvisz Párizsba. És a jövő hétvégén megyünk Seattle-be, és Great Fallsba, mert Maggie-nek szülinapja lesz - meséltem.

- Elvisz Párizsba?

- Aha - bólogattam. Scar beütötte a GPS-be a bevásárló központ címét, és elindultunk.

- És ezt ő mondta neked?

- Igen! - kiáltottam fel nevetve.

- Ez a pasi nem tudja, hogy mit jelent a spórolás - sóhajtott fel.

- Dehogynem tudja. Szerinted honnan lenne akkor ennyi pénze? - kérdeztem.

- Sikkaszt - suttogta.

- Heló! A vőlegényemről beszélsz! És ha valaki, akkor Kyle biztos, hogy nem sikkaszt - válaszoltam kicsit felháborodva.

Barátok. Addig szurkolnak az embernek, ameddig össze nem jön a kiszemeltjével, aztán meg rögtön azon drukkolnak, hogy mikor szakít az ember lánya. És igen. Én már szakítottam Kyle-lal egyszer, de nem tervezem többször, és nem is szeretnék, most, hogy minden a legnagyobb rendben kettőn között.

Scar nem szólt semmit, én pedig nem dobtam be új témát, ezért némán ültünk a kocsiban, egészen addig, amíg le nem parkoltam a parkolóházban.

- Milyen ruha kell, egészen pontosan? - kérdezte Scarlett.

- Alkalmi. Mármint tudod, olyan egyberuha, amiben komoly és okos, fiatal nőnek tűnök.

- Értem. Miniruhák?

- Aha. De ha koktélruha az sem baj. Nem feltétlenül kell követnünk a testhez álló fazont.

- Szóval legyen olyan... - hunyorított, hogy koncentrálni tudjon. - Jó. Tudom hova viszlek - lökött át a bevásárlóközpont fotocellás ajtaján.

Az első butikba, ahova bementünk, nem találtunk semmit, ezért kicsit csalódva mentünk ki, de Scarlett nem volt annyira letörve, mert ő pontosan tudta miket tartogat még a tarsolyában.

A második boltban több sikerrel jártunk, ugyanis ott sikerült beszerezni egy szürke színű koktélruhát, ami lenge anyagból készült, és kifejezetten nyári ruha volt. Az anyaga egyébként több rétegből állt, ezért szép mintát tudtak kialakítani a mellkasán. A derekánál egy bizsuból kirakott öv húzódott végig. Ujja nem volt, csak két bebújó a váll alatt, ami tartotta a ruhát.

A másodikat ugyanabban a boltban vettük, de ez a ruha már nem annyira volt alkalmi, mint hétköznapi. A sötétkék sifon alapon korall és világoskék színű virágok díszelegtek, és a ruha leért a bokámig. Bár kissé, meg kell hagyni, mélyebben volt a dekoltázsa, amihez én hozzászoktam, viszont nem volt hivalkodó.