Lélekdoki

29. Fejezet

Augusztus hetedikén háromnegyed hatkor az O'Hare reptér C20-as kapujánál vártuk, hogy a repülőgépet kitolják a helyéről.

- Kár, hogy még nem jutottunk dűlőre a magángép kapcsán. Sokkal egyszerűbb lenne - sóhajtott fel Kyle.

- Meg menőbb. És nyilván nem olvadnék bele a székbe - fészkelődtem, mivel elviselhetetlen volt a hőség a fedélzeten.

A világoskék, virágmintás ruhám volt rajtam, ami nagyon jó volt utazáshoz, mert lenge volt, de ehhez képest annyira melegem volt, hogy ha a hónom alá szorítottam volna egy szelet pirítóst, az megsült volna, sőt, talán el is égne.

- Ha elindulunk jobb lesz - simította meg a kézfejem Kyle.

- Remélem - sóhajtottam fel.

Mint mindig, Kyle-nak most is igaza lett. Felszállás után már komfortosan éreztem magam, és készen álltam a Seattle-ig való utazásra.

Késő este értünk Great Fallsba, de Kyle családja kint várt minket a reptéren, kivéve Kyle nagymamáját, aki Maggie elmondása szerint "kipurcanva alszik otthon, mint egy öreg nyanya". Maggie-t Meghan ugyan leszidta, de Doug csendben nevetett rajta.

Kyle szülőházában már otthonosan mozogtam, először elszaladtam mosdóba, mert az autóban már nagyon kellett.

- Gyerekek, nem vagytok éhesek? - kérdezte Meghan, Kyle anyukája, amikor visszaértem.

- Nem, köszönöm - ráztam a fejem.

- Kyle, te sem?

- Nem, viszont fáradt az igen - karolt át, és a fejét a vállamra hajtotta.

- Akkor jó éjszakát nektek - mosolygott Meghan.

- Köszönjük - mosolyogtam. Kyle felvette a bőröndjeinket, aztán felmentünk az emeletre. Benyitottam az otthonos szobába, aztán megvártam, amíg Kyle leteszi a koffereket a padlóra.

Kicsattintottam a csatot, és kivettem belőle a neszesszerem, meg a pizsamám. Bementem a fürdőbe, kivettem a mosdó alatti szekrényből az egyik, sötétkék vendégtörülközőt, aztán beálltam a zuhany alá. Amíg én tusoltam, addig Kyle megmosta a fogát, aztán cseréltünk.

Bebújtam az ágyba, aztán kisvártatva Kyle is odafeküdt mellém. Magához húzott, és belefúrta a fejét a hajamba.

- Szeretem a hajad illatát - mormogta.

- Van illata? - csodálkoztam.

- Van. És nagyon jó - tette hozzá.

- Ha te mondod - vontam vállat.

- Jó éjt, Molly - szorított magához.

- Neked is, Kyle - pusziltam meg az arcát, miközben átfordultam, hogy a mellkasába fúrhassam az arcom.

Nyomott egy lágy csókot a homlokomra, aztán vett egy mély lélegzetet, és ellazította az izmait. Lehunytam a szemem, és nem sokára el is aludtam.

Másnap reggel fél nyolckor keltünk, ahogy általában szoktunk, amikor munkába megyünk.

Először lementünk a konyhába, ahol Meghan már ébren volt, de a család többi tagja még aludt.

- Jó reggelt! - köszönt ránk Kyle anyukája.

- Szia anyu.

- Jó reggelt - mosolyogtam.

- Molly mit kérsz reggelire? - nyitotta ki a hűtőajtót.

- Nekem bármi jó - vontam vállat.