Lélekdoki

42. Fejezet

Csend. A legfrusztrálóbb dolog az egész világon. Főleg, ha egy törött szívű embert veszi körbe. Furcsának tűnhetett, de leültem a pálmafa tövébe, és a kezem a talajra tettem.

Lehajtottam a fejem, aztán beszívtam a levegőt. Az utcán egyetlen autó sem járt, pedig délután volt, de körülöttem nem volt semmi más, csak csend.

- Szia Mikey - kezdtem bele. - Lehet, hogy te nem emlékszel rám, de én rád igen. Egyszer valamikor az öcsém voltál, én meg a nővéred voltam. Melody vagyok. Mostanra már teljes jogú felnőtt lennél, és ihatnál alkoholt is. Sajnálom, hogy ez nem adatott meg neked. Sokszor eszembe jut az utolsó napod, és próbálok keresni egy bűnbakot, de sokak szerint ez nem jó megoldás. Leginkább magamat találom annak. Sajnálom, hogy aznap otthagytalak, de hidd el, hogy nem szándékosan. Te voltál a legjobb barátom, Mikey, de szeretném elfelejteni, hogy mennyit szenvedtem miattad. Túl akarok lépni az egészen, de nem tudok, mert kínoz a bűntudat. Szeretném azt hinni, hogy te nem haragszol, de megértem, ha igen. Te vagy a legjobb kistesó, az egész világon. Köszönöm, hogy voltál nekem, és tudd, hogy nagyon sokat jelentesz még a mai napig számomra. Ha most itt lennél, az nagy segítség lenne, de hidd el, boldogulok. Remélem, hogy ahol most vagy, az egy sokkal szebb hely, mint itt ez. És azt is remélem, hogy nem szenvedtél sokat mielőtt meghaltál. Sajnálom, hogy itt temettelek el, ha az egyáltalán temetésnek nevezhető. Sajnálom, hogy nem vigyáztam rád eléggé, ahogy azt is, hogy anya sem. Ha tényleg létezik a lélekvándorlás, akkor remélem, hogy egy jobb körülményű helyen vagy, ahol egyáltalán nem kell problémákkal küzdened. Szeretlek.

Felálltam a földről, és valamivel megkönnyebbültebben éreztem magam. Olyan volt ez, mintha Mike-kal beszélhettem volna, és talán az, hogy a közvetlen közelében lehettem jó hatással volt rám.

Leporoltam a nadrágom, aztán bekopogtam anyám régi háza ajtaján, ami most Curtisé volt.

- Szia Kölyök - nyitott ajtót Négyes, miután kopogtattam.

- Szia - bólintottam.

- A híred megelőzött. Gyere be.

- Kösz - dobtam le a táskám az előszobai bútorra.

- És mi a helyzet? Hoztál egy másik autót, amit összetörhetünk? - nevetett fel.

- Nem. Nincs több rongálás. Sem lelki, sem fizikai. Beszélni jöttem.

- Hallgatlak - süppedt bele a kanapéba. Megütögette az ölét, hogy üljek bele, de megráztam a fejem, és tisztes távolságra tőle leültem.

- Először is. Bármikor felnyomhatnálak gyermekbántalmazásért. Nem foglak, de jobb, ha az elején leszögezzük, és ennek tudatában folytatod az életed. Ez nem egy fenyegetés, ne vedd annak. Csupán csak közölni akartam veled. Nem tudom mit hittél, vagy mennyit tudsz, de nem te voltál az első, aki ilyennel próbálkozott nálam. Page előző férje is. Csak ő holtan végezte. Neked több eszed volt. Másodszor. Most már mindegy mi volt, én tovább fogok lépni, sőt már nagyjából tovább is léptem. Viszont. Nem vagyok a játékod, amit csak úgy használhatsz. Felnőttem, és tudok felelősséget vállalni a tetteimért, jobban járnál, ha te is ezt tennéd. Nem vagyok az alkalmi nőd. Innentől kezdve csak akkor keress, ha apai, vagy legalább is nevelőapai mivoltodban akarsz fellépni. Nem akarok, és nem is fogok lefeküdni veled többet. Szeretném, ha elfelejtenénk az egészet. Sőt, ami azt illeti, szeretném, hogyha rólam van szó, akkor józan lennél. Nem piálnál, és nem is lennél bedrogozva. Ha ezeket nem tudod teljesíteni, az a te bajod, de akkor engem felejtsd el.

- Hű. Kölyök, azért ez kemény. Főleg hétvégén.

- Javaslom, hogy birkózz meg vele - álltam fel a kanapéról. - Tudod hol találsz - kaptam fel a táskám, aztán köszönés nélkül leléptem.