Lélekdoki

11. Fejezet

Lepakoltuk a cuccokat a szobámban, szerencsére Scar nem volt otthon, és nem is volt romlandó, szóval csak letettük az ablakpárkányom alá. Tanácstalanul álltam a szobámban, és nem tudtam, hogy mit csináljunk Kyle-lal.

- Ha tegnap megtanítottál omlettet csinálni, akkor ma megtanítasz arra a meggyes piskótára, amit hétfőn csináltál Scarlettnek? - kérdezte.

- Persze, de nagyon egyszerű.

- Neked minden nagyon egyszerű - forgatta a szemét.

- Hát, volt időm gyakorolni - vontam meg a vállam.

- Mióta főzöl?

- Kábé kilenc voltam, amikor először csináltam valamit, ami nem kakaó és spagetti tészta kifőzése volt.

- Azta, ha ez megnyugtat, én a spagettit is mindig szétfőzöm.

- Forrás előtt vagy után rakod bele a tésztát? - kérdeztem, mert ez tipikus kezdő hiba szokott lenni.

- Rögtön belerakom - vont vállat.

- Akkor az a baj. Próbáld ki, úgy, hogy nem teszed bele rögtön, mert akkor tényleg szétfő.

- Kösz - nyomott egy puszit az arcomra.

Kivettem egy tepsit, és egy bögrét a szekrényből, aztán a fagyasztóból egy csomag meggyet, elővarázsoltam a többi hozzávalót, és mindet kitettem a konyhapultra.

- Mindenből egy bögrényi kell, kivéve a tojást, és a meggyet. - magyaráztam.

Elkezdtem adagolni a dolgokat, aztán egyből beletöltöttem őket a tepsibe, és ott kevertem össze. Utolsónak beledobáltam a meggyet, és betettem az előmelegített sütőbe.

- Ennyi? - lepődött meg Kyle.

- Mondtam, hogy könnyű - mosolyogtam.

Leültünk tévét nézni, aztán fél óra múlva kivettem a sütit a sütőből, és felszeleteltem. Visszaültünk a kanapé elé, és ott ettünk.

- Hali - jött be Scarlett, aztán levágta a táskáját a padlóra. - Ő... jó estét, azaz Helló, Kyle. - vette észre, hogy vendégünk van.

- Szia Scarlett - intett Kyle.

- Uuu... - csillant fel a szeme a barátnőmnek. - Sütit sütöttél? - kérdezte.

- Aha, ott van a konyhapulton - mutattam a helyére.

- Kösz - szedett ki egy tányérra, aztán bevonult a szobájába.

- Szerintem én megyek - pillantott a márkás karórájára Kyle.

- Miért? Mennyi az idő? - kérdeztem. Megragadtam a csuklóját, és magam felé fordítottam. Negyed nyolcat mutatott. - Mikor telt el így az idő? - kérdeztem megdöbbenve.

- Sokáig ettük a sütit - nevetett fel.

- Hát tényleg - értettem vele egyet.

- Akkor megyek - állt fel.

- Oké - toltam fel magam a padlóról. Átöleltem, aztán megcsókoltam. Kyle bement a szobámba a kabátjáért, és magára kapta a cipőjét is.

- Holnap reggel jöjjek érted?

- Veled kezdek - vontam vállat. - Szóval, ha beugrassz, azt nagyon megköszönöm - pusziltam meg.

- Akkor itt vagyok hétre.

- Megegyeztünk - csókoltam meg még egyszer.

- Szia - nyitotta ki az ajtót.

- Jó éjt - integettem, miközben a lépcsőn keresztül elhagyta az emeletet.