A kedvenc nyaram ✔

Este

Avery szemszöge

Fogalmam sincs, hogy mi volt abban a narancslében amit ittam de minden esetre eléggé "jól érzem magam" tőle. Jason annyira rendes! Végighallgat és megért! Nem úgy mint Cameron. Jason azt mondta, Cam csak kihasznál engem. Ami nem fair! Szóval jaaa. Jézusom még a gondolataim is össze vissza csaponganak nem bíííírok gondolkodniiii. Hahahahaaa. Jaj de nevetek. Ó, és hangosan. Pedig Jas nem is mondott semmi vicceset. Vagy igen? Hahahahaaa. Na mindegy is! 

Beszélgettünk és beszélgettünk. Egyre többet értem hozzá és ő is hozzám. Aztán azon kaptam magam, hogy az asztaltól a fotelhez mentünk és az ölében ülök. Simogat. Arra gondolok milyen jó lenne ha Cameron is ezt csinálná. Vissza nézek Jason arcára de a vonásai össze mosódtak és már Cam-et látom. Ahogyan rám mosolyog átölel. Végig simítok az arcán és megcsókolom. Nem feszélyez semmi, ma már sokadjára teszem ezt. Mikor megcsókolom jövök rá mindig, hogy ő bizony nem Cam. Jason csókja vad, durva és keserű íze van. Cameroné viszont lágy, puha és édesebb mint a vatta cukor. 

Jason elválik tőlem és ismét Cameront látom benne. Felemel és az ágyához visz. Nem tudom mi történik nem tudok gondolkodni csak azt tudom, hogy Cameront akarom. Most!

  -Várj egy kicsit bébi mindjárt vissza jövök. - simít végig a testemen Jas mire megborzongok. És nem azért mert jó érzés volt. Szörnyű volt. Cameront akarooom. A telefonomért nyúlok és már hívom is. Csak csöng és csöng. Már éppen le akarnám tenni amikor meghallom a hangját.

  -Szia Avery! Hol vagy? - szól bele kedvesen. Meleg hangjától a torkomon akad a szó - Avery? Haló! Itt vagy?

  -Camerooon! - sóhajtom bele a telefonba - Veled akarok lenni! Mindíííg.

Már éppen válaszolna amikor Jas elveszi tőlem a telefont és félre dobja. Döbbenten  rá nézek. Meztelen. A szemem tágra nyílik amikor hátradönt és fölém magasodik. Nagyot nyelek és az aprócska ruhám elé teszem a kezem. Vagyis csak akarom. De a kezem nem mozdul.  És a lábam sem. Egyszerűen nem érzem a végtagjaimat. Jason csókokkal hintette a nyakamat. Az ijedtségtől szólalni sem bírtam. Jason elkezdte lehúzni rólam a fehér neműm mire felsikítottam és vergődni kezdtem.

  -Ne! Hagyj békén! Most! - üvöltöttem miközben az arcomat áztatták a könnyek.

  -Hé, ha nem ellenkezel gyorsabb lesz! - morgott rám.

  -Hagyjál, neee! - a hangom artikulálatlanul csengett és kétségbe esett volt. A következő pillanatban hirtelen kivágódott az ajtó és Cameron hozzánk sietve akkorát behúzott Jasonnek, hogy leesett az ágyról.

  -Cameron, Cameron, Camerooon! - örültem meg és a megkönnyebbüléstől megint sírni kezdtem. 

  -Gyere - intett a fejével az ajtó felé.

  -Nem megy, nem tudok megmozdulni - sóhalytottam. Cam arca elsötétült és Jason-höz lépve rángatni kezdte.

  -Most azonnal mondd el, hogy mit adtál be neki különben kiverem a műfogaidat - ordított rá.

  -Nem is műk de tetü - fröcsögte Jason.

  -Majd teszek róla, hogy azok kelljenek ha most azonnal nem mondod el mi van!

  -Jól van na! Drog. Lebénul tőle kb. két órára. Ha nincs hozzá szokva lehet, hogy három is lesz. De nyugodjál meg, nem okoz függőséget. - vigyorgott rá mire Cam beevert neki egyet majd ismét megrángatta.

  -Jól figyelj mert csak egyszer mondom el! Ha két méternél közelebb merészkedsz hozzá, esküszöm, hogy a szart is kiverem belőled - dobta vissza a földre majd felkapott és kifelé indult. 

  -Camerooon. Szijjjjjjaaaa - vigyorogtam rá.

  -Nem vagy magadnál! - nyomott egy puszit a homlokomra.

  -Melletted sosem vagyok magamnál  - pislogtam rá szerelmesen majd hosszasan megcsókoltam. Igen, ez az! Édes, meleg, puha.

Itt a folytatás!
Rövid lett és nem túl jó de ígérem cserébe a következő nagyon izgi leeesz!
Puszi nektek 💗💗💗