A kedvenc nyaram ✔

9. nap

Jason reggel, mikor a kávézóban reggeliztünk annyira levegőnek nézett, hogy a szívem szakadt meg. Cameron is csatlakozott hozzánk én viszont mikor bejött villám gyorsasággal befejeztem a reggelim és a karjánál fogva kirángattam még mielőtt Jas elő jött volna a konyhából.

  -Ezt nem csinálhatoood! Jason már most is tiszta ideg. És lehet, hogy ez az egész dolog visszafelé fog elsülni és csak még jobban ellököm vele magamtól, amúgy meg mit gondoltál tegnap mikor megcsókoltál? Hm? Jason teljesen kiakadt. Aztán megcsókolta Loren-t ezért én is... Na de Jason... - hadartam miközben Cam a számat bámúlta ami villámgyorsasággal mozgott és darálta a szöveget majd hirtelen magához rántott és félbeszakítva a monológom megcsókolt. Először csak teljesen lefagyva álltam majd lábujjhegyre állva viszonoztam. Átkaroltam a nyakát és mégjobban magamhoz húztam. Piszkos szőke hajába túrtam és össze vissza borzoltam. Cameron lejjebb vezette a száját a nyakamhoz és... Aztán hirtelen eszembe jutott mit is teszek és hirtelen elugrottam Cam-től. Zihálva bámultam az ég felé meredező szana-szét álló haját ami miattam lett olyan majd dús ajkaira néztem amik szintén az én hibámból most a vörös árnylataiban pompáztak. 

  -Én csak... El akartalak hallgattatni. Befogtam a szád... - magyarázkodott a hajába túrva ami ettől csak még kócosabb lett. Zöld szemeivel megbánóan nézett rám.

  -Legközelebb talán csak tedd a számra a kezed. - sóhajtottam idegesen és a házunk felé indultam. 

Amint odaértem idegesen forgolódtam valami tevékenységet keresve majd megindultam a fürdőbe, fogat mosni. Mondjuk azt ma már megejtettem de... Nem volt jobb ötletem oké? Mindeközben az arcomat elemeztem. Vörös volt és zavarodott. De nem félénk. Nem elnyomott. Fú, ha anyáék tudnák mi történik itt velem. Basszus! Anya! Megint elfelejtettem. Majd este felhívom. Már a vége felé tartottam a fogaim sikálásának amikor a tekintetem hirtelen a nyakamra tévedt és... És észre vettem rajta egy hatalmas pirosas, véraláfutásos foltot. A fogkefe megállt a számban. Ó, hogy az a... 
Gyorsan kiöblítettem  a számat majd elővettem a korrektoromat alapozómat és fixálómat és ezerrel kenni kezdtem magamra. De, gondolom tudhatjátok mi lett az eredmény egy hatalmas paca a nyakamon ami elfed valami pirosat. Idegesen ledörzsöltem de ezzel csak azt értem el, hogy még vörösebb lett. Kirohantam a fürdőből és össze vissza forogtam. A bőröndömben kezdtem kotorászni és hirtelen... Megakadt a kezemben a fehér garbós nyakú ujjatlanom.

Úristeeen! Hát erre kell! Erre van! Ashton! Imádlaaak! 

Belebújtam a ruhába majd hirtelen felindulásból tárcsáztam anyát.

  -Halo, tessék? - szólt bele.

  -Felvettem a garbót. Ashton rakatta be velem még otthon és most hasznát vettem. Nem biztos, hogy ennek mondjuk annyira örülnöm kéne de lényegtelen. Cameronnal ez amúgyis csak egy ál kapcsolat. Amibe mondjuk ilyen titokban smárolások nem igazán férnek bele de ezt betudom pillanatnyi elmezavarnak. Szóval ja... Ó és igen, ott van még Jason akiért odáig vagyok ő meg le se szar tekintve ezt a Loren gyereket aki miatt van ez az egész és aki keresztül húzta a számitásaimat. És... Hát nem tudom egyenlőre ennyi. Szimplán csak rajtam van ez a garbó úgyhogy gondoltam elmesélem. A múltkori miatt pedig kérlek ne haragudj! - hadartam. A vonal végén egy darabig csönd volt és már attól féltem nem is anyut hívtam, vagy idő közben megszakadt a hívás esetleg lerakta... De aztán beleszólt.

  -Hát drágám, fogalmam sincs ki az a Jason meg Cameron és csak halvány sejtésem van afelől mit szimbolizál a garbó de nagyon remélem, hogy nincs igazam... Amúgy pedig már régen nem haragszom rád bogaram! - válaszolta mire egy akkora szikla esett le a szívemről mint a Mounteverest. 

  -Köszönöm! - feleltem.

  -Én is! - vágta rá és hallottam ahogyan mosolyog. Egy kicsit még beszélgettünk. Elmagyaráztam neki kik a srácok és megerősítettem a kételyét a garbóval kapcsolatban. Az a jó, hogy dühös igazából semmiért sem volt. Csak nevetett. Viszont a Cam ügy eléggé húzós... Anyu azt gondolja beleestem de ezen én csak egy jót nevettem. Mikor leraktuk szinte hajszál pontosan a lányok berontottak a szobába. Végig mértek majd Morgan kiugorva a többiek közül visítva rámvetette magát.

  -Garbó! Garbó van rajtaaad! - sikította velem együtt ugrándozva. Teresa és Lennie meg csak néztek ránk egy darabig majd sürgős beavatást kértek. A szőnyegre telepedve kört alkottunk és elkezdtem neki magyarázni a dolgokat. Egészen a legelejétől.

  -Várj akkor Cam miatt van rajtad a garbó? - értetlenkedett Morgan.

  -Igen - bólintottam.

  -Ahaaa. Áhááá. Hahahhh. Hihihi. Huhuhuhúúú. - rázta a fejét Morgan érdekes hangokat hallatva. Teresa egy darabig furcsán nézett rá majd neki is leesett az ami Morgannak és ő is efféle bagoly hangokat kezdett hallatni. Lennie és én pedig értetlenül bámultuk a két barátnőnket akiknek jelenleg jobb helyük lenne az elmegyógyintézetben. 

  -Tetszik neked! - mutatott rám a két lány vihogva.

  -Igen, de azt hittem ezt már megbeszéltük. Nagyon odáig vagyok Jas-ért de ez a barom Loren mindent elrontott és...

  -Ó, nem, nem! Nem Jason! Cameron! - mosolyogtak rám mire lefagyva a szőnyeget kezdtem bámulni. Ugyan, dehogy! Vagy igen? Neeem, ez butaság.

Hát igen, a szálak kezdenek összekuszálódni...
Írjátok meg, hogy ti kinek drukkoltok?
Team Jason?
Vagy
Team Cameron?

Javery/Avson
Vagy
Camery/Averon