Crystal túl sok hasznos kommentárt nem vesztegettet a találkozásomra Donnal. De nem találtam volna jogosnak a panaszkodást, mert helyette tőle teljesen szokatlan empátiával megérdeklődte, hogy rendben van-e a pofázmányom és azért ez egy kicsit meghatott. Csöpögős egy barom vagyok, na.
Bosszantó módon Zacket meg a hülye levelezésünket sokkal érdekesebbnek találta. Éppen csak megemlítettem, hogy jelenleg rohadtul nincs kedvem a szokásos heti író-szerkesztő meetingünkhöz. Kezdésnek ugye hétvégén és tömegközlekedéssel visszabumlizni a városba az több, mint két óra, amíg boldog-boldogtalan bámulhatja az ocsmány képem, amivel azért Zack előtt sem villogok szívesen. Gyanítom, hogy nehezen tudnék neki beadni valami olyan sztorit, amiben hősiesnek tűnik a sérülésem. Kismacskákat mentettem egy égő épületből vagy faszom tudja. Az a baj a szerkesztőkkel, vagyis vele, mert többet nem ismerek, hogy rögön kiszúrják a lyukakat a történetben. Aztán hülyén, féloldalasan mosolyognak és rád hagyják, de látszik, hogy egy szót sem hittek el, aztán egy kicsit később érintőlegesen megemlítik, hogy ezt egy kicsit lehetne finomítani.
Ráadásul úgy tűnik amúgy is rákapott a szopatásomra. A múltkori levele tökéletes bizonyíték erre. Crystal ezt nem volt hajlandó belátni, így arra kényszerültem, hogy felolvassam neki. Sajnos ez kevésnek bizonyult a bizonyításhoz, ellenben kíváncsi lett, hogy ez mire is érkezett válaszként, szóval végül be kellett számolnom az én levelemről is, amit nem biztos, hogy a legsikerültebb írásaim közé sorolok.
Valahogy pedig szándékomban állt megtörni ezt a teljességgel irracionális szimpátiáját. Jó, ha nem is most, de a közeljövőben. Az a legszarabb, hogy nem is értem. Crystal nem szokott ilyenben tévedni, ekkorát pedig főleg nem. Halvány fogalma sincs arról, hogy hogyan kell az embereket kezelni, de máskor mindig tűpontosan méri fel őket. Ez valami szakmai ártalom lehet.
Előfordult, hogy eszembe jutott, esetleg tetszik neki Zack. Az magyarázhatná a dolgot. Igazából, ha őszinte akarok lenni, nem festenének rosszul. Tényleg. Mármint két szép, rideg, szoborszerű lény. Bármelyik múzeum örömmel látná őket. Megvannak a megfelelő kontrasztok és hasonlóságok. Magasak, halvány bőrrel, világos szemekkel. Crystal szőke és babaarcú, Zack haja sötétbarna, majdnem fekete, a vonásai erősek és szabályosak.
Valamiért viszolygok a gondolattól, ha eszembe jut megüli a gyomrom egy kényelmetlen görcs. Néha már az is fura, ha az életem különböző területén lévő emberek egyáltalán szót váltanak egymással. Az elképzelni pedig, hogy több is van köztük, na az pedig több, mint fura.
Amúgy meg baromság az egész. A picsába is, egyszer találkoztak és Crystal kurvára nem így viselkedik, ha érdekli valaki. Esetleg így elsőre kedveli, oké. De ha valami ellenkezik a természetével az az, hogy lefeküdjön olyannal, akit kedvel, szóval erről ennyit.
Azért egy későbbi beszélgetés esetére valamikor össze kéne szednem azokat a kizárólag tényeken alapuló érveimet, hogy mi miatt gondolom, hogy Zack elviselhetetlen, bosszantó ésatöbbi.
YOU ARE READING
Craig F. legújabb húzásai (befejezett)
RandomCraig Fitzgerald nem is rossz abban, amit csinál. Oké, nem írta meg az évtized nagy amerikai regényét (még), de az első könyve hamarosan a polcokra kerül. Már csak az utolsó simítások vannak hátra és ugyan, mi akadálya lenne, hogy a határidőig leadj...