Craig F. legújabb húzásai (befejezett)

11

 Zack szabotálja a nemi életem. Na jó, ez így pontatlan. Szabotálja a lehetőségét annak, hogy legyen nemi életem. Mármint olyan fajta, ami nem az önkielégítésre szorítkozik.

Szemétláda. Egy arrogáns, értetetlen, empátiahiányos, fasiszta szemétláda. És sznob. Meg szadista is. Most, ebben a szent pillanatban visszavonok minden kósza gondolatot, ami valaha megingatott abban, hogy ez a pasi úgy, ahogy van utálnivaló. Teljesen hülye vagyok, volt, amikor már majdnem elhittem, hogy nem is olyan rémes, mint, ahogy elsőre gondoltam.

A faszomba az összes baromsággal, amivel majdnem átvágott. A hülye féloldalas mosolyokkal, a rezzenéstelen arccal előadott szellemességekkel és azzal az elbaszott távolságtartással, amitől az embernek viszketni kezd a bőre, hogy legyűrje.
Azért ez talán túlzás. Én, Crystallal ellentétben távol álltam attól, hogy bevegyem a jópofizást, bezzeg ő azonnal benyelte a Zackféle maszlagot. Hajlandó vagyok elismerni, hogy intelligens és kurva jó szerkesztő, de ennyi. Nem mintha más végül is számítana. Végül is érthető, ha Crystalt megfőzte, profi és szexi és úgy tűnik neki ez elég is.

És ez az eddig értelmesnek hitt barom képes azt mondani, hogy nem érti mi a problémám és magyarázzam meg neki. Világosan megmondtam, hogy randim van. Olyan, amire elhívtak és el is akarok menni. Nem tudom ezen mi nem elég világos. Persze, randizzak máskor, szerintem meg meetingeljünk máskor. Meg, hogy azt mondtam, amikor eljöttem, hogy majd én is alkalmazkodom és rendesen megtartjuk a megbeszéléseket. Ez mondjuk igaz, de ez vis maior helyzet. Ezt sem érti, de amikor elkezdem magyarázni a vis maior fogalmát, akkor közli, hogy azt nem érti ez mért számít annak.

Hülye. Művelt hülye, de hülye. Nyilván fogalma sincs az egészről és csak tovább aláznám magam, ha megpróbálnám elmagyarázni. Ha lenne benne egy csepp együttérzés vagy megértés akkor pedig ő nem kérdezne ilyet.

Egyszerű a különbség, de talán én sem érteném a helyében. Magasan, szikáran, brutálisan sötétkék szemekkel és jóképűen nehéz érteni. Dögös brit akcentussal, meg azzal a szégyenlős szeplőjével, ami csak akkor bukkan elő, ha egészen feltolja a szemüvegét az orrán még inkább nehéz.

Csak én nem festek úgy, mint a fiatal Colin Firth. Mondhatnám, hogy nem vagyok jóképű, de önkritikám azért ennél több van. Jobb napjaimon néha jellegtelennek érzem magam, de igazából szimplán szarul nézek ki. Ez nem akkora tragédia, hogy érdemes lenne elkezdjek írni róla egy drámát, viszont határozottan hátrányos a nemi életemre nézve, amit ugye most még Zack is elkezdett szabotálni.

Nekem mindig tepernem kellett, akár randiról, akár szimpla szexről volt szó. És akkor itt a jackpot. Egy tökéletesen tiszta szituáció, ahol nincsenek tiszteletkörök. Randi vagy szex vagy is-is. Tökéletes. Ez a rekreációs minimum és már nagyon rám férne. Ráadásul semmit sem kellett csinálnom, nem mórikáltam magam, nem nyomultam és alig fenyegetett a veszély, hogy megvakulok vagy elvérzek. A „leveskonzervek támadása" hősies túlélőjeként, csak hagytam dagadni a pofámat (mivel nem volt más opció) és férfiasan azt hazudtam, hogy nem fáj, amikor végül Don rám írt és megkérdezte hogy vagyok. Nem hitte el persze, már Crystal is sokszor mondta, hogy szarul hazudok, de nekem semmi kifogásom nem volt az ellen, hogy Don személyesen is felmérje a fizikai állapotomat. Főleg ha azt szombaton (ugye azt mindenki tudja, hogy randi nap!) akarja, némi alkohollal kísérve. Amennyire ki vagyok éhezve nekem mondjuk már egy kedd dél is jó lenne a város főterén a „fizikai állapotom felmérésére", de ez tagadhatatlanul kellemesebbnek ígérkezik. Amennyiben ugye meg tudom oldani a Zack problémát.

*****

Feladatlistára felírni:

– szerezni egy olyan beszélgetőpartnert, akinek az érzelmi érettsége eléri egy hatévesét és nem értetlenkedik teljesen egyértelmű dolgokon (mert olyan már kettő is van, aki igen)

Crystal felhívott és félbeszakította a „milyen hazugságot találjak ki Zacknek, hogy munka helyett a majdnem expasimmal randizhassak" munkacímű projektem. Gondoltam legalább ad valami használható tanácsot, hogy mivel lehet leszerelni egy hozzá hasonló szadista hajcsárt.

Felvázoltam neki a helyzetet ő meg tanács helyett lebaszott, hogy mért nem mentem el már aznap orvoshoz, amikor fejbe vágott az a szar. Ezt nem értettem, mert ugye voltam aznap orvosnál és hogy jön ez ide? Ezt meg ő nem értette. Nehézkesen, de elmagyaráztam neki, hogy – legalábbis tudtommal – Don nem orvos és ha az is lenne, akkor sem orvosi minőségben akarja szemrevételezni a fizikai állapotomat. Ezt már végképp nem érette, hogy akkor mégis milyen oka lenne rá. Megvádolt, hogy összevissza beszélek, de ha most éppen azt vettem a fejembe, hogy személyi edzőt fogadok, akkor ő már most szól, hogy ugyanolyan pénzkidobás lesz mint az éves edzőtermi bérletem. Ami, csak közbevetem, kimondottan jutányos volt és ha elkezdek napi kétszer járni, miután hazamentem, akkor a maradék két hónapban simán visszahozza az árát.

Viszont ezen a ponton eljutottam oda, hogy már azt nem érettem minek beszélünk egyáltalán. Szóval inkább visszatértem a félbemaradt projekthez és régi haverom, a jó öreg Jack Daniels társaságában folytattam az ötletelést.