Craig F. legújabb húzásai (befejezett)

6

 Crystallal vitatkozni mazochista gyönyör, de a veszekedni vele inkább olyan, mintha felajánlanád a lelkedet egy alapos csonkításra. Olyankor kibukik, hogy ez a furán törött, babaarcú szépség milyen veszélyes ellenfél lehet a munkájában. Annyi előnyöm volt, hogy nekem nem a bíróságon, hanem a nappaliban kellett vele megküzdeni és én már jól tudtam, hogy véletlenül sem szabad lebecsülni.

Gyanítom, hogy ez sokszor megtörténik. Jobbára ártalmatlan. Nem is azért mert csinos, vagy nő, vagy mert közönséges és nem a „megfelelő körökben" mozog. Hanem mert a néha felcsapódó energiája hevesnek, szenvedélyesnek mutatja, ösztönösnek ergo kibillenthetőnek. Pedig csak intenzív, de tudatos, akár egy profi sportoló. A leghátborzongatóbb erőssége, hogy logikához és erkölcsi elvekhez ragaszkodik, nem érzelmekhez.

Ott basztam el, hogy Crystal praktikus kegyetlenségével akartam igazolni magam. A szokásos vasárnapi telefonhívást bonyolítottuk Anyámmal és ő a beszélgetés magas tétje miatt bevetette a legkifinomultabb manipulációs technikáit. Ezeket általában az ünnepek előtti időszakra tartogatja. De mióta megfigyeltem, hogy valamiféle, számomra homályos ok miatt képtelen bármire is nyíltan megkérni a hárítás nagymesterévé váltam.

Aránylag simán ment a dolog, bár az egyre körmönfontabb panaszai és az én autisztikus értetlenséget sugárzó válaszaim kezdtek egészen abszurd párbeszédet kialakítani. Elmesélte, hogy úgy fest le kell mondaniuk idén az első utazást. Évente két alkalommal utaztak, szigorúan orvosi utasításra. A lemondást igen sajnálatosnak találtam. Természetesen nem arról van szó – folytatta – hogy ne akarnának menni vagy az orvos úgy gondolná, hogy már nem kell, hiszen az ilyen reumatikus panaszokra, mint az apámé is, nincs is jobb orvosság az ilyen fürdőkúráknál. Egyetértettem, hiszen ő a szakember, akkor biztos így is van, hallgassanak csak rá. A beszélgetés további részében váltakozva folytattam az egyetértést és kiegészítettem némi együttérzéssel.

Igen, szerintem is kell a feltöltődés Apámnak. Szerintem is rémes, ha az, aki ilyenkor át szokta venni erre az igen rövid időre a bolt vezetését, most hirtelen mégsem tudja vállalni. Egyetértek viszont, hogy az emberek megbízhatatlanok és nem lehet csak úgy felvenni egy vadidegent. Nem, a kisegítő kislány hiába ügyes, még ez korai lenne neki. (Nem is tudtam, hogy van kisegítő).

Szomorú, hogy rajtunk, a gyermekeiken kívül nem jut eszébe senki, aki vállalhatná. Persze tudja, hogy ez nem így megy, hiába neveltek és tápláltak, adtak iránymutatást az élethez, a gyerekeknek a saját életüket kell élni. Nem várhatják el, hogy a csemetéik felrúgjanak mindent, holmi hóbort miatt. Még akkor sem, ha ez a hóbort Apám egészségét is jelenti.

Főleg a bátyám nem rúghat fel semmit, hiszen ezek a karrierjének legfontosabb pillanatai. Nemcsak önzőnek tűnne, de nevetségessé is válna, ha hirtelen valami piszlicsáré családi hiszti miatt kezdené el hanyagolni a közösséget építő munkáját. Kár, hogy én nem tudom megoldani. Ebben az iskolában, ahol tanítok, úgy tűnik tényleg rugalmatlanok egy kis szabadsággal kapcsolatban. Ennél a résznél éreztem, hogy kezd tikkelni a szemem. Ugyanakkor hősies szilárdságot tanúsítottam és kibírtam, hogy ne pontosítsak: az egyetemen, ahol tanítok. Ott rugalmatlanok. Nyilvánvaló, fényes kis csali volt. Ha ráharapok lefáraszt. Valószínűleg azzal, hogy hogyan taníthatok egyetemen, ha nem vagyok egyetemi tanár, hiszen ha ott tanítok akkor az vagyok és akkor mért baj ha ezt elmeséli az ismerőseinek. Ezt a kelleténél többször használta mostanában, rutinosan védtem.

Miután letettem a telefont, úgy éreztem azért némi megerősítés jól jönne az első néhány bűntudathullám előtt szóval elmesélem Crystalnak a hívást, abban reménykedve, hogy bagatellizálja vagy elvicceli. Ez a reménykedés egészen jól megvilágítja az emberekkel kapcsolatos egyik nagyobb problémámat, miszerint hajlamos vagyok elképzelni, hogy képesek a természetükkel teljesen ellentétes módon viselkedni. Elképzelem aztán elvárom.

Crystal természetesen komolyan vette, mert ő mindent komolyan vesz. A viccre pedig esély sincs nála, egyrészt mert semmi humora, másfelől mert ezzel tisztában is van. Ettől még néha nagyon szellemes tud lenni, véletlenszerűen, öntudatlanul. Ha a valóság groteszkbe hajlik akkor nincs is jobb egy szikár mesélőnél.

Amikor megérzi, hogy együttérzésre lenne szükségem, akkor rögtön a pártomat fogja és felsorakoztat egy csomó racionális érvet a döntésem mellett. Továbbá néhány racionálisan kezelt emocionális érvet. Például, hogy láthatóan rosszul haladok az átírással és ezen az ingerszegény kisvárosi lét, meg az, hogy Zack sem tudná rajtam tartani a szemét bizonyára csak rontana. Igyekszik támogató lenni és elmondja, hogy nem kell bűntudatot éreznem, azért mert nem tudok megfelelni a szüleim elvárásainak. Továbbá Anyám kérése irracionális mértékű, figyelembe véve az én neurotikus természetemet, túlhajszolt idegrendszeremet és érzelmi instabilitásomat.

A következő egy órában elég kellemetlen megfigyeléseket osztunk meg a másik személyiségéről. Felhívom Anyámat, hogy megyek.