Craig F. legújabb húzásai (befejezett)

20

  A reggeli kávé-cigi kombóm előtt teljesen használhatatlan vagyok. Ilyenkor nyugalomra és csendre van szükségem. Minél nagyobb csendre. Egy vendégszobában alvó szerkesztő szuszogása még pont belefér, ellenben a szüleim ősöreg kombijának a bömbölésével és a kulcscsörgéssel a bejárati ajtónál. Az már határozottan sok.

Próbáltam a kávéfőző megnyugtató zajaira koncentrálni és meggyőzni magam, hogy az összes többit csak képzelem. Azok nyilván csak egy borzalmas rémálom maradványai, amik bekúsztak a kókadt elmémbe. Sajnos ezt a viszonylag élhető illúziót Anyám előszobából érkező hangja maradéktalanul elűzte.

Az egyetlen reményem az volt, hogy a kómás reggeli fejemen nem látszik a rémület és sikerül a következő fél percben annyi koffeint betolni – csak főne már le az a szar – hogy beinduljon az agyam és kitaláljam, hogyan csempésszem ki Zacket a házból.

*****

- Azt hittem csak délután jöttök.

- Igen, látom, hogy azt hitted. - felelte Anya, olyan jelentőségteljesen, hogy azt rutinos szappanopera színészek is megirigyelhetnék. Apa nem nézett rám. Évek óta nem nézett egyenesen rám, de most a szokásától eltérően határozott irányt vett a tekintete.

Anya ezt követő trillázó jó reggeltje is a hátam mögé szólt. Oda, a lépcsőre, ahol Zack állt, kócosan, borostásan, öltönynadrágban és az egyik régi pólómban, ami láthatóan kissé szűk volt rá.

Halvány de ja vous (így írják?) és kínos bemutatkozás. Az én fülemben is hülyén cseng, hogy Zack a munkatársam és sokáig dolgoztunk. Még akkor is ha tulajdonképpen így van. Rajta nem látszik semmi az udvarias mosolya mögött, némi reggeli fáradtságot leszámítva. Nem is akarom tudni mit gondol arról, hogy a szüleim szerint nyilvánvalóan egy végigkefélt éjszaka áll mögöttünk.

Anya úgy tesz, mint aki látványosan „úgy tesz", hogy elhiszi, amit mondtam és közli, hogy üljünk le, mert mindjárt csinál reggelit. Neki a vendégek etetése olyan kikezdhetetlen szentség, hogy még Apám se száll szembe a dologgal, csak annyit morog, hogy beviszi a csomagokat a kocsiból. Valószínűleg kihasználja az alkalmat és stikában elszív egy cigit a kert végében. Kicsit irigylem.

Anya csevegéssel igyekszik kitölteni az üres csendet, mond valamit Randallről meg délutáni unokafelvigyázásról, arról, hogy az arcom rémesebben fest, mint gondolta és biztos nem ér semmit az a krém, amit az orvos felírt, meg hasonlókról, de a zsibbadt agyam képtelen érthetővé tömöríteni a mondatait.

Zack engedelmesen helyet foglal velem szemben a konyhaasztalnál. Látom rajta, hogy kattog az agya, mert olyan erősen fókuszál egy távoli, véletlenszerű pontra. Lejjebb tolja a szemüvegét, hogy megdörzsölje az orrnyergét és én rájövök, hogy korábban tévedtem. Ilyenkor is látszik a szeplője.

Aztán felveti, hogy talán indulnia kéne, de olyan intenzitással néz közben a szemembe, hogy egyértelmű: tőlem vár néma választ arra, hogy maradjon-e.

Nem tudom mit olvashatott le az arcomról, amíg Anya hevesen tiltakozott a gondolat ellen, de marad. Talán rájött, hogy nincs is más választása.

Anya szemében a reggeli kihagyása ugyanis főbenjáró bűnnek számít, kicsit csodálkozom is, hogy nem vetett keresztet, mikor ezt meghallotta. Úgy tűnik számára ez kevésbé megbocsájtható dolog, mint a fiával való fajtalankodás, amit akár jóleső felfedezésnek is tekinthetünk. Van azért egy kényelmetlen gyanúm, hogy egy szolidabb baltás gyilkosság is tolerálhatóbbá válik a szemében, ha előtte az ember figyel a megfelelő rostbevitelre.