Craig F. legújabb húzásai (befejezett)

12

  Biccentés. Aztán biccenések, így, többes számban. Láttam a népszerűségét, a barátokat, akik körbeveszik. Láttam a karját, ami egy helyes barna lány derekát öleli körül. Csak azt a fiút nem láttam, aki egy lépcsőn ülve felszabadultan nevet és hallgat. Azt, aki másodpercekig bámulja zavartan a szám, mielőtt veszi a bátorságot, hogy megcsókoljon.

A lelkem akkor sem volt már cukormázzal bevonva, ha így, akkor így, ez van. Felbasztam a fülesem, beletemetkeztem egy vodkagőzös orosz klasszikusba és az egyik kedvenc európai filmemből mantráztam a legújabb mottóm: szarok én az egész kurva élere.

Ha jól saccolom ez olyan másfél napig működött. Aztán megérkezett a rajzfilmekből ismert kisördög és a vállamra telepedett.

Valahogy és végül azon kaptam magam, hogy ott ülök szombaton a focisták gyakorlómeccsén. Ez súlytalan esemény volt, csak csillogó szemű szülők, barátnők és fanatikus rajongók voltak a lelátón, na meg persze én. A játékosok ugyan nem szenteltek nagy figyelmet a nézőknek, de én a biztonság kedvéért azért nagyon látványosan untam az egészet.

A pályához és az öltözőhöz közel telepedtem le. A holmim szétszórva az üres helyeken körülöttem, lábam az előttem lévő szék támláján, mintha akkor is itt lazítanék, ha nem éppen most gyakorolgatnának.

Az unalmat nem volt nehéz mímelni. A meccs lagymatag volt, a srácok pedig nyakig mezben, megkülönböztethetetlenül, egyen ál-izomzatban nyújtottak gyenge eye candyt.

Azt hiszem tartozom egy köszönömmel az edzőnek, akinek a nevét ma sem tudom. Ha nem fogja ott Dont a meccs után még pár percre a pálya szélén, hogy túlzottan élénk gesztusokkal néhány tanácsot adjon még a játékához, lehet, hogy kamaszkorom szexuális tapasztalatai megtizedelődnek.

Utána már minden adta magát. A még rákészülés után is túl lelkes ráköszönés, amíg egyedül tart az öltöző felé. A sörözés, amire szigorúan csak a csapattársak hivatalosak és amin nem akar sokáig maradni. Az idő, ami megmarad, ha korábban lelép. És utána a sok, innen-onnan lopkodott idő. Edzések, amik miattam húzódtak el. Korrepetálások, ahol én vagyok a tanú rá, hogy nem tanult semmit, vagyis... tudja a fene. Ki mondja meg manapság, hogy mi számít hasznosítható tudásnak?

*****

Feladatlistára:

– a kreatív írás fejlesztésének céljából átgondolni, hogy lehet-e ennél rosszabb sms-re ébredni, mint ma én:

Másnaposan használhatatlan vagy. Szólj, ha magadhoz tértél és egyeztetünk időpontot a mai helyett.

Üdv: Z.

*****

Szabályok az érettebb és bölcsebb C. F. tollából

– Sose legyél részeg

– Ne hívj fel senkit részegen

– Azért különösen ne hívj fel senkit, hogy lemondj egy másnapra tervezett munkatalálkozót, arra való hivatkozással, hogy azokon a bizonyos kiscicákon, akiket ugye kimenettél a tűzből elkezdted a poszttraumás stressz szindróma tüneteit tapasztalni

– Ha hatodjára sem sikerül kimondani a poszttraumás stressz szindróma kifejezést, akkor inkább hagyd a fenébe

– Ha eddig nem is beszéltél a hülye macskákról – mert józanul szar hazugságnak tűnt – akkor duplán hagyd a fenébe

– A Szerkesztő szent, sérthetetlen és mindig igaza van

– Az írás emberi, a szerkesztés isteni dolog (kb. ilyesmi, de emlékszem, hogy King Az írásról című könyvében van)

– Megkeresni és pontosan megtanulni a King idézetet, az összes hasonló tartalmú idézettel együtt a világon

– Szerkesztőd nevét hiába szádra ne vedd

– Különösen ha bepiáltál

– Ha esetleg mégis, akkor is kerüld a szövegkörnyezetben az olyan kifejezéseket és szófordulatokat, mint arrogáns, halvérű fasiszta és hogy ki kéne húzni a karót a seggéből

– Soha és semmilyen körülmények között ne ajánlj opciót arra, hogy mi tölthetné be a karó okozta űrt, főleg ne... na, a lényeg, hogy ne ajánl semmit (nem! Nem vicces! Még ha részegen úgy is tűnik, akkor sem!)