Craig F. legújabb húzásai (befejezett)

14

  Nyomorult vagyok és másnapos, ami elég szar kombináció. Eddig úgy tapasztaltam, hogy a szégyenbe nem lehet belehalni, de azért próbálkozom. Ráadásul duplán ejtettek ma, ami még nálam is rekordnak számít.

Arra mondjuk számítottam, hogy Zack elküld a francba a tegnapi után. Bizonytalan vagyok, hogy a reggeli sms egy sajátosan megfogalmazott „bazdmeg" volt, vagy csak praktikum. A gyomrom liftezésén mondjuk nem javított.

Don már egy másik történet. Mindenféle konkrétum vagy bocsika nélkül lemondani egy aznapi randit bunkóság. A valami közbejött meg szar duma. Azt jelenti, hogy még egy elbaszott kamut is lusta volt kiagyalni. Ettől valahogy megint annak az epekedő, hülye kamasznak érzem magam, aki eleinte még megkérdezte, hogy mi jött közbe, amíg rá nem jött, hogy az a valami mindig a barátnőjét jelenti. Most már eléggé felnőttem ahhoz, hogy bizonyos kérdéseket ne tegyek fel.

Azt leszámítva, hogy elvonszoltam magam a boltba nyitni és zárni, minimalizáltam a házon kívül töltött időt. A kisegítő csaj elintézett minden mást, szóval nyugodtan visszamászhattam a takaró alá és sajnálhattam magam tovább.

Igyekezem, hogy sikerüljön a szégyenbe vagy a bűntudatba belehalni, de továbbra sem akart megtörténni. Akkor szomorkodtam kissé, hogy nekem még ez sem jön össze. Olyan két vagy talán három órán keresztül próbálkoztam az éhenhalással is, de azt meg lassúnak és kellemetlennek találtam, szóval végül inkább rendeltem egy pizzát.

Nem mertem felhívni Zacket. Don meg a variálása csak bosszantott, de azzal nem nagyon volt mit tenni. Leokéztam a felajánlott időpontot a pótlásra – a kedd az nagyon nem randi nap –, de ennyi.

Zack miatt viszont tényleg szarul éreztem magam. Minél több idő telt el, annál inkább nyomasztott, de csak egy e-mailre tudtam rászánni magam. Úgy éreztem, ha meghallom a hangját, amibe a kelleténél erősebben kúszik be a brit akcentus – mindig ez van ha ideges – akkor képtelen lennék végigmondani, amit akarok.

Talán még nagyobb gyomros volt a válasza, mintha lebaszott volna. Azzal tudtam volna mit kezdeni.

Kedves Craig!

Nem akarlak megvárakoztatni a válaszommal, mert úgy érzékelem a kelleténél jobban felzaklatott a tegnapi beszélgetésünk, ugyanakkor lehetséges, hogy így hirtelenjében kevésbé tudok összeszedetten reagálni, remélem ezt elnézed nekem.

Először is köszönöm a kedves idézeteket, igazán alapos válogatás és határozottan egyedi gesztus.

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy nem haragszom. Ha ez így megfelel, vedd úgy, hogy elfogadom a bocsánatkérésed, cserébe remélem te is elfogadod majd az enyémet.

Most, hogy volt egy kis időm átgondolni a történteket, úgy vélem nem kezeltem megfelelően a helyzetet és bizonyos tekintetben érthető volt a felháborodásod. Azt hiszem, hogy ha kellően figyelek, akkor nem kényszerülsz a drasztikusabb véleménykifejésre.

Természetesként kezdtem el kezelni a felfokozott munkatempódat, figyelmen kívül hagyva azt, hogy változtak a körülményeid és ebből kifolyólag ennek az intenzitásnak a fenntartása sokkal több energiát igényel az elvárhatónál.

Nekem nem csak arra kellett volna ügyelnem, hogy időre elkészüljön a végleges kézirat, mert nyilvánvaló, hogy azzal a vártnál jobban haladunk, hanem arra is, hogy ne terheljelek túl indokolatlanul. Mióta együtt dolgozunk ez volt az első alkalom, hogy bármiféle szünetet vagy haladékot kértél és én nem vettem komolyan.

Továbbá olyanfajta érzelmi alapon viszonyultam a szituációhoz, amire a kapcsolatunk jellege nem hatalmaz fel. Ezért pedig nekem kell elnézést kérni.

A lényege az egésznek az lenne, hogy pihenj, nem csak azért mert szükséged van rá, hanem mert megérdemled. Érezd jól magad, randizz, csinálj bármit és ne zavartasd magad emiatt a kis szóváltásunk miatt.

És mielőtt elfelejtem: a Canossa-járásról írtak igazán informatívak voltak, de a megvalósítás szükségtelen.

Illetve, ha már ragaszkodsz hozzá, hogy rajtam teszteld a magáncélra szánt szövegeidet is, akkor azt mondanám, hogy a telefonban tett ajánlatod, ebben a formában is hízelgő, de talán valamicskét finomíthatnál rajta még a randid előtt. Természetesen ez a célközönségtől is függ. Én személy szerint kimondottan üdítőnek találom a sajátos humorérzéked, de előfordulhat, hogy van, akinek ez kissé zavarba ejtő elsőre.

Üdv:

Z