Feladatlistára: rájönni mi a franc volt ez, a nyilvánvaló részt leszámítva persze, mert azt még azért én is tudom.
*****
Emlékeztető: nem vagy romantikus hős alkat, szóval állítsd le a fantáziád.
*****
Különben nem is volt a dologban semmi romantikus. Mellékesen pedig semmi logikus vagy érthető sem.
Odáig tudtam értelmezni az eseményeket, hogy kiakasztottam a próbálkozásommal, ami végül is érthető. Talán egy fokkal hevesebben reagált, mint amit az önbecsülésem még jól visel, de ez benne volt a pakliban. Azért kivételesen nem bántam volna, ha megmarad a szokásos udvarias távolságtartásánál és mondjuk köszönettel lemond a lehetőségről és utána soha ebben az életben még csak szóba se hozzuk.
Az távolról sem volt empatikus dolog, hogy a kikosarazásom után még tételesen elkezdte felsorolni, hogy mért képtelenség még akár csak egy légtérben is tartózkodni velem. Akkor is ha a legtöbb érve meglehetősen szubjektív volt. Nyilván mindenki ilyesmiket akar hallani, miután lepattintják.
Hogy amúgy is megőrjítem és hiába hitte magáról, hogy profi a közelemben képtelen koncentrálni. Hogy nem tud velem objektív lenni (na, ez mondjuk tényleg így van). És hogy ő nem valamelyik haverom vagy a pszichológusom vagy a gyóntatópapom, hanem a szerkesztőm, szóval az, hogy mit csinálok és kivel a szabadidőmben nem tartozik rá és nem is akar tudni róla.
Nem mintha túlságosan önérzetes lennék, de figyelembe véve, hogy nem emlékszem, hogy valaha káromkodni hallottam volna, más esetben a „kurva életbe, Craig" és a „francba az egésszel" már azért valószínűleg rendesen belekarmolt volna a maradék egómba. Viszont lehet valami gond a koncentrációs képességemmel, mert azt vettem észre, hogy nem tudok egyszerre megsértődni és csókolózni.
Előfordulhat, hogy a csókolózós rész váratlansága zavart meg egy kicsit. Nekem nem egészen volt logikusnak tűnő folytatása a dolognak, de Zack olyan magabiztosan látott neki, hogy úgy éreztem valami biztos elkerülte a figyelmem, szóval helyesebbnek tűnt nem firtatni a dolgot. Nem szívesen ismerem be, de vannak olyan dramaturgiailag kényes pontok, amiket sokkal rutinosabban kezel nálam és nem állt szándékomban rávilágítani erre a tényre.
Azért azt ismételten leszögezem, mielőtt téves következtetésekre jutok, hogy ez nyilvánvalóan és kicsit sem érzelmes dolog volt. Közelítőleg sem. Inkább gyors és heves, ahol annak ellenére szakadt el valahogy a pólója, hogy csak a legszükségesebb ruhadarabok kerültek le.
Valahol volt az egészben egy kevés kamaszos ügyetlenkedés és hév. Az a lehető legtöbbet és azonnal akarás, ami hosszú hetek vágyakozását szokta csak különben követni.
Azt mondjuk nem mondanám, hogy rossz volt. Talán az indokoltnál intenzívebb, kicsit esetlen, a másik testét még nem nagyon ismerős, de nem, rossznak éppen nem rossz.
Volt potenciál a dologban, és határozottan kielégítő végeredménnyel zárult.
Emlékeztető: állj le a szar szóviccekkel. Kínos.
ESTÁS LEYENDO
Craig F. legújabb húzásai (befejezett)
De TodoCraig Fitzgerald nem is rossz abban, amit csinál. Oké, nem írta meg az évtized nagy amerikai regényét (még), de az első könyve hamarosan a polcokra kerül. Már csak az utolsó simítások vannak hátra és ugyan, mi akadálya lenne, hogy a határidőig leadj...