Craig F. legújabb húzásai (befejezett)

25

Olyan lágyan és finoman akartam hozzáérni, mint amilyennek a szőke pihék tűntek a tarkóján. Egyetlen ujjbeggyel simítottam végig a hajvonalától az első kiugró csigolyáig. Továbbra is az eddigi mozdulatlansággal meredt a távolba és csak hirtelen felszakadó sóhaja jelezte, hogy az apró, puhatolózó mozdulatom olyasvalamit szakított fel, amire a szavak képtelenek lettek volna.

A derekánál fogva vontam közelebb magamhoz. Érezni akartam minden porcikáját, nem csak magamhoz szorítani, de az ajkammal és a kezemmel is bebarangolni a felfedezésre kínálkozó testet.

Zack lassan hátradőlt a kanapén. A tekintete végigcikázott a szobán, mielőtt megtalálta az enyémet, hogy csak aztán szólaljon meg.

- Ez így nem jó.

- Mért?

- Nincs rendesen előkészítve és megint tele vagy redundanciával, a klisékből is vegyél vissza. A következő két, sőt három bekezdés pedig inkább tornaóra, mint előjáték.

Ezen a ponton kénytelen voltam felvilágosítani arról, hogy az állami iskolákban valószínűleg egészen más tornaórák zajlanak, mint amikhez ő szokott hozzá.

Itt egy kicsit eltértünk a tárgytól, mert a szokásos makacsságával ragaszkodott hozzá, hogy a brit oktatáspolitika nem kizárólagosan a kekeckedésre és mások indokolatlan kritizálására meg sznoboskodásra tanít. Még akkor is ezen lovagolt, amikor már visszavontam a kizárólagosan részt.

Különben meg elismertem, hogy talán tényleg sok volt a ki hova nyúl melyik kezével meg ilyenek, de azért ez nem egy nagy akrobatika. Mármint csak megfogom itt, úgy értem a narrátor, ami egy egészen magától értetődő mozdulat. És akkor a másiknak éppen csak egy picit kell felé fordulni, pontosan így, hogy meg tudja csókolni. Hogy meg tudjam csókolni.

*****

Csak néhány pillanatig tartott, kérdés és kérés volt benne szenvedély helyett, de válasz híján elhúzódtam. Döbbenten meredt rám, kitágult pupillákkal, rezzenéstelen arccal. Ez nem jó, nagyon nem. Azt hiszem traumatizáltam. Rendben, hogy a legtöbb ember nem feltétlenül az én közeledésemet képzeli el nedves álmaiban, de ilyen tekintettel tömegszerencsétlenségeket szokás szemlélni vagy kisállatok kínzását.

- Ez... ez egy nagyon hülye ötlet volt. - mondtam, miközben az izzadó tenyeremet beletöröltem a farmeromba - nem tudom, mi ütött belém... mármint nyilván... bassza meg, nem mondanál valamit?

- Inkább nem.

- Kérlek... nézd, tudod, hogy tele vagyok hülye ötletekkel. Ha valaki tudja, akkor te, mert neked gyártom őket folyamatosan. Vagyis nem neked így szó szerint, de te találkozol az összes baromsággal először, ami kipattan a fejemből és azokról még azt is hiszem, hogy jók, szóval elhiheted, hogy még annál is több hülye ötletem van, mint amiről tudsz. De nem is ezt akartam, hanem, hogy ez is csak egy volt a sok közül, szóval mondjuk, hogy nem ment át a szűrőn, oké? Nem fontos, elbasztam egy történetszálat, te kijavítod, ahogy szoktad és nem történt semmi. - Zack levette a szemüvegét és azt a pontot kezdte el ingerülten dörgölni, ahol megnyomta az orrnyergét. Jobbnak láttam befogni.

- Nekem ez nem fog menni. - Remek, most meg az akcentusa is előjött. Nekem végem.

- Persze, nem gondolkodtam. Tényleg. Teljesen megértem, csak felejtsük el.

- Nem érted. Nem tudok veled tovább dolgozni, nem fog menni. Az lesz a legjobb, ha megbeszélem bent és valaki mással fejezed be a munkát.