Craig F. legújabb húzásai (befejezett)

22

  Kikísértem. Olyan zavarban álldogáltunk a kapuban, mint egy első randi végén, amikor nem tudod hogyan kéne elköszönni. Kínosan poénkodva próbáltam bagatellizálni a szitut.

- Craig, olyan, mintha...

- Milyen?

- Nem vagyok biztos benne – egy pillanatra megdermedtem és duplájára ugrott a pulzusom. Lehet, hogy szerinte is olyan ez a helyzet, amilyennek én érzem csak ő veszi a bátorságot, hogy kimondja – tényleg, nem biztos, de azt hiszem, Anyukád minket figyel a konyhaablakból.

- Ja. Csak ellenőrzi, hogy nehogy rád másszak az előkertben. Tudod, szomszédok.

- Ezt ellenőrizni kell?

Mielőtt előállhattam volna egy megfelelően frappáns válasszal, egy hatalmas fej csapódott nekem. Beletelt pár másodpercbe, mire rájöttem, hogy Abe unokaöcsém csenevész testéhez tartozik. Azért a szirénavisításra emlékeztető Craig bácsi felkiáltás is segített és hogy Abby néhány méterrel lemaradva követte.

Általában nem különösebben lelkesedem a testembe csapódó kőkemény gyerekkoponyák iránt, de most kellően kijózanító élmény volt. Visszarántott a valóságba, ahol egy félreérthető mondatból nem vonom le azt a messzemenő következtetést, hogy Zack flörtölne velem.

Ha flörtölni akart volna, akkor nem búcsúzik ennyire könnyen, akkor nem látszik az ajkán az ördögi vibrálás, hogy szórakoztatja a helyzet. A rajtam csüngő gyerek, a kukkoló anyám, az üvöltő sógornőm. Akkor nem mondja kedves, megértő mosollyal, hogy én vagyok a legfurább srác, akit ismer. Ráadásul olyan hanghordozással, mintha ez dicséret lenne. Pedig kurvára nem az.

*****

Mikor fél perc elteltével beértem, rögtön megcsaptak Anyám magasan trillázó szavai. Ahhoz képest, igazán rendes fiúnak tűnik. A túlfeszített húr már klisé, mégis olyan az egész, akár egy metsző pattanás. Talán mert hirtelen már nem rólam van szó.

Zackről beszél és nem, ő nem ahhoz képest, semmilyen tekintetben. Ő igenis a saját jogán minden. Ő egyszerűen rendes. Úgy tett, mintha nem vette volna észre a porcelánbárányokat, pedig máskor minden alkalmat kihasznál a gúnyolódásra.

Ő jóképű és tisztában is van vele, de nem tekinti érdemnek, ahogy semmi mást sem, ami adott és nem kellett érte megdolgozni. Azt se, hogy okos. Arra viszont büszke, hogy jó a szakmájában. Igen, azt percenként és bosszantóan magabiztosan képes az orrod alá dörgölni.

Ő távolságtartó, sőt, megközelíthetetlen, vicces és folyton ironizál, azt várva, hogy végre valaki megcáfolja a cinizmusát és ő a legcsalódottabb, ha nincs senki, aki venné hozzá a bátorságot. Szóval nem, kurvára nem tökéletes, de rohadtul nem is csak ahhoz képest. És különben is, mondd ki, mihez képest?

Anyám megrázza magát, mint a kacsák, amikor megnedvesedik a tolluk. Ne dramatizáljam túl a helyzetet. Az ő szájából ez szinte vicces. Abby bizonytalannak tűnik, talán gyanítja, hogy feleslegesen ajánlgatta a barátnőit. Én csak fáradt vagyok.

Ez az egész felesleges volt. Kimondani, na azt nem kellett volna. Csak haza kellett volna menni, mert az volt, amit akartam. Otthon lenni, még ha ez annyit is jelent, hogy Crystallal vitatkozunk, ki fizeti aznap a kaját, mennyire legyen csípős a szecsuáni csirke és hogy érdemes-e minden nap erotikus töltetű szövegeket küldenem Zacknek, vagy inkább csak ha elkészültem egy újabb fejezettel.