Nem Számít

Felismerés!?

Nem is tudom már pontosan mióta vagyunk az űrben, hónapok talán évek. Persze sok mindenkinek segítettünk már. Mégse érzek boldogságot, valahogy amikor Shiro eltűnt megszünt minden érzelmem. Az életem mint hogyha értelmét vesztette volna.
Bátyámként szeretem, a többiek azt mondták hogy meghalt. Biztos vagyok abban hogy nem ő  nem hal meg könnyen.

A csapat is más lett mindenki mással foglalkozik. Én sohasem vágytam arra hogy középontba legyek. Most viszont engem állítanak abba, Shiro helyére akarnak, én ezt nem akarom. Itt van köztünk de közben mintha más lenne .. Nem akarok az lenni persze amikor meg tudták hogy galra vér folyik bennem ellenem voltak.

Lelkileg nem bírom ezt soha se voltam erős apa halál, aztán Shiro eltűnése, kiderült az hogy mi is vagyok. Az lenne a legjobb hogyha eltűnék innen, jobb lenne mindenkinek ha nem én lennék itt.

Minden nap próbálnak szoba állni velem, lassan 1 hete vagyok bezárkozva nem akarok senkivel se szoba állni. Egy ember van akinek a szava számomra mindent jelent de ő is  csak az ellenségének lát. Nem bírom  ezt már ..az elején nem bírtuk egymást, ő most se bír nem tudom máshogy kezdtem érezni a közelében magamat.

Lance az egyetlen akit magam mellett akarok tudni. Őszintén nem vagyok magammal teljesen rendben. Nem nem vagyok meleg de igaz hogy a nőket soha se néztem meg de a férfiakat sem. Nem tudom tényleg ahogy láttam ahogyan egyre jobban férfivá válik ahogy izmos lett. Be kell ismernem az hogy magasabb is lett mint én és minden hogy nagyobb igazából vonz.

Hülye vagyok de igen , de  persze zavar is  érzek hogy amikor ez az egész el kezdődött én voltam a magasabb és az izmosabb. Engem már nem érdekel a testem sem a lelkem, legg szívesebben apa után mennék. Persze nem tehetem hiszen mindig azt mondja a holnapba kell tekintenem nem pedig a múltba.

Nagyon nehéz hogy se ő és se Shiro nincsen mellettem. Senkim sincs Lance-t nem érdeklem őt csakis Allura  érdekli.
De kit is ne érdekelne egy hercegnő hiszen gyönyörű és hercegnő. Hunk és Pidge végül együtt vannak. Örülök nekik de mégis.. soha nem is ismertem őket.
Holnap el kell fogok menni innen .. nem  érdekel úgy is találnak nálam jobbat.

Lassan próbálok hangtalanul ki osoni ételt elvenni. Napok óta nem ettem kicsit éhes is vagyok de nekem inkább az útra kellene. Nem igazán bírom a súlyomat meg tartani az utóbbi napokban biztos fogytam de ez a hátránya hogyha az ember nem eszik nagyon gyenge.

Éjszaka van így a többiek biztos hogy alszanak. A falnál próbálok sétálni hogy valamibe tudják kapaszkodni. Furcsa érzésem van mintha valaki követne de senkit sem látok. Konyhába érve össze pakolok egy kevés ételt nem akarom hogy észre vegyék.

-Keith mit csinálsz!? - hirtelen hangra enyhén meg ugrok. Persze majdnem el is esek.. Lance mégis mit keres itt??
-Semmit csak ettem. - mondom majd próbálom hátam mögé dugni a kis szütyöt.
-Miért az éjszaka közepén? Miért nem akarsz velünk lenni? Mit rejtegtsz a hátad mögött? - kérdi egyszerre, nem kell válaszolnom neki miért is kéne.
Lassan lépkedve egyre közelebb érek hozzá majd el sétálok mellette. Persze ez nem igazán sikerül hiszen kezemet elkapja.

-Miért vagy ilyen?
-Enged el a kezem! - mondom persze nem sikerül hatni rá.
-Addig nem amíg el nem mondod hogy mégis mi a bajod? - az utolsó szót alig hallom. Hát ja magadra vess Keith nem ettél. Valahogy mintha minden el mosodna. Hirtelen furcsa helyzetben vagyok, Lance az ölében fog.
-Hey minden rendben? Hallod Keith!! - nem megy be csukom szememet majd hallom hogy el indul..