*Már csak jó éjt kívánni mentem vissza Hyunjinhez, és azonnal mentem lefeküdni. Nem sokkal a lefekvésem után már el is aludtam. *
-T/N, kelj fel! Menned kell az iskolába. - ébresztgetett Jinnie. Megsimogatta a hajam és ölelgetett de én nem voltam hajlandó felkelni.
-Tch és még rám mondják, hogy nehezen ébredek. - mondta morcosan, majd böktösni és csikizni kezdett.
-Muszáj suliba menned! Siess mert ha nem leszel kész fél 8-ra akkor itt kell, hogy hagyjalak és mehetsz gyalog. - ez az érv már jobban felébresztett. Kiugrottam az ágyból és már rohantam is a fürdőbe. Villám gyorsan elkészültem.
-Készvagyok. Indulhatunk. - lihegtem.
-Na látom a fenyegetőzés használ nálad. - nevetett fel Jinnie.
-Az lehet de ne szokj rá légyszíves. - válaszoltam vissza neki. Hyunjin ahogy ígérte bevitt a suliba.
-Hányra jöjjek érted? - kérdezte már megint abban a hülye maszkban.
-Nem tudom majd felhívlak.
-Oké szia T/N. - köszönt el, és már indult is. Bementem a pusztulatba. Egész nap csak szenvedtem abban a sulinak nevezett börtönben. Az órákon szétuntam a fejem, szünetekben meg az osztálytársaim piszkáltak. Alig vártam, hogy vége legyen az óráimnak és mehessek haza Jinnievel. Túléltem az utolsó előtti órámat. Már csak egy volt hátra. Fel is hívtam Hyunjint, hogy 45 perc múlva jöhet értem. Vége lett az utolsó órának is. Mentem volna kifelé amikor hirtelen elém lépett Donghan. Donghan a testvérem fiúja, aki egy ugyan olyan bunkó fasz mint ő. Ezt nem hiszem el. Azt hittem mára vége a piszkálásnak de nem.
-Szia T/N. Azt csiripelték a kismadarak, hogy elszöktél otthonról.
-szemétkedett velem Donghan.
-Kismadarak mi? Nem az a kurva akit testvéremnek kell hogy hívjak? - vágtam vissza neki.
-Mitmondtál a csajomra te ribanc? - kérdezte majd a torkomat kezdte el szorongatni. Én megismételtem azt amit az előbb mondtam mire ő csak elkezdett verni a folytogatásom közben. Már alig kaptam levegőt és mindenem fájt. Azt hittem, hogy elájulok amikor berontott Hyunjin a suliba és vadul letépte rólam Donghant. A földre terítette és verte. Hála az égnek gyorsan visszatért az eszem és leszedtem Jinniet a fiúról.
-Hyunjin hagyd abba! Nem sűlyedhetsz az ő szintjére.-amikor kimobdtam Hyunjin nevét a suli lányainak a fele odarohant és körbevette őt. Nem értettem, hogy mi történik. Az összes ismerte őt. Mintha valami híresség lenne. Jinnie megfogta a csuklóm és az autójához cibált. Gyorsan beültünk és elindult.
-Figyelj T/N mindent elmagyarázok, de előbb te mond el, hogy mi van ezzel a sráccal!- mondta idegesen.
-Ez a srác a nővérem pasija. Donghan a neve. Lekurváztam a nővérem ezért vert meg.-adtam neki egyszerű választ.
-Fáj valamid?
-Nem már semmim. De most neked kell mindent elmagyaráznod! Mi ez az egész? Hova tűnsz el állandóan, és miért ismert téged a suli lányainak a fele? - kérdeztem tőle, mire ő csak bekapcsolta a rádiót. Kapcsolatta egy ideig aztán megállította. Nem ismertem azt a zenét ami ment benne.
-Most minek kapcsoltál rádiót?
-Figyelj! Most hallgasd! Ismerős a hang?- nem hittem a fülemnek.
-Ez te vagy?
-Igen. Egy banda tagja vagyok. A neve Stray kids. Nem akartam, hogy megtudd még egy ideig. De mostmár nem húzhattam tovább.
-De miért tartottad titokban?
-Nem akartam, hogy befolyásolja a kapcsolatunkat. A legtöbben nem szólnának hozzám ha nem lennék híres. Amikor felébredtél és nem ismertél fel, reméltem, hogy lehet végre egy olyan barátom, aki nem a hírnevem miatt szeret. Nyilván a fiúkkal a bandában nagyon jóban vagyunk de az akkor is olyan más.- amikor mind ezt előadta eléggé megsajnáltam. Szörnyű lehet ha az embernek csak érdek barátai vannak.
-Hányan vannak a bandában?
-8-an vagyunk. Nem rég még 9-en voltunk de az egyik tag kilépett.
-Csak ezért volt az a nagy titkolózás? Azt hittem már, hogy valami maffia vezér vagy. Erre kiderül, hogy egy kpop idol a legjobb barátom.
-Nagyon haragszol amiért titkolóztam? - kérdezte bocsánat kérő hangon.
-Neeem dehogy. Igazából megértelek. De ezek után elvárom, hogy megmutatsd a zenéiteket. -mosolyogtam rá. Ő visszamosolygott rám és megköszönte, hogy ilyen megértő vagyok. Amint hazaértünk megebédeltünk és felvitt a szobájába ahol megmutatta a legtöbb számukat. Nem szerettem a kpoppot, de az ő bandájuk valami elképesztő volt. Ahogy táncoltak és énekeltek egyszerűen nem tudtam elhinni.
-Na ki a biasod T/N? - kérdezett Jinnie huncut mosollyal.
-Hát szerintem az a hosszú, szőkehajú fiú aki nagyon ügyesen rappel, énekel nagyon helyes és kurva jól táncol. - amikor ezt kimondtam ő odabújt mellém az ágyában és szorosan megölelt.
-Helyes? Szerinted helyes vagyok? -vette elő újra azt a huncut mosolyát amit már az előbb megmutatott.
-Viccelsz? Aki szerint te nem nézel ki jól az vagy vak vagy hülye. - mosolyogtam rá.
-Köszönöm T/N. Mondhatnál máskor is ilyeneket. - mondta miközben még mindig engem szorongatott az ágyában. Egészen jó érzés volt ahogy ölel. Elkezdtem gondolkodni azon, hogy vajon mi lehet anyáékkal. Már megint teljesen letörtem miattuk még azóta sem kerestek. A gondolatmenetemből az szakított ki, hogy meghallottam ahogy Hyunjin érthetetlen hangon suttog valamit. Ránéztem és feltünt, hogy engem ölelve elaludt, és beszél álmában. Óvatosan lehámoztam őt magamról és elindultam kifelé a szobájából. Kiértem az ajtón és lementem a nappaliba ahol Mrs. Hwang nézte a Tv-t. Leültem mellé és elmeséltem, hogy mi történt ma. Mrs. Hwang nagyon meglepődött amikor elmondtam, hogy a fia megvert valakit.
-Ilyet még soha sem csinált. Mégy egy legyet sem bántott soha erre így megver egy fiút.
-Az a fiú akit megvert meg engem folytogatott és ütött. Én inkább örülök neki, hogy helyretette azt a srácot. Ha egy perccel később jön, elájulok. - Mrs. Hwang teljesen lesokkolódott amikor meghallotta, hogy egy fiú folytogatott egy lányt az iskolában. Értetlenkedett, hogy a tanárok miért nem csinálnak valamit.
-Nem félsz, hogy holnap is bántani fog? - kérdezte Mrs. Hwang aggodalmas hanggal. Én ebbe még bele sem gondoltam. Mi van ha Donghannak innentől kezdve a hobbija lesz az én szekálásom.
-Hát igazából ebbe még bele sem gondoltam, de meg tudom védeni magam ha testileg bántana.
-De hát ma is Hyunjinnak kellett segítenie rajtad.
-De csak azért mert nem számítottam rá, hogy elkezd mindenki előtt folytogatni. Ha számítok rá tudok védekezni.
-Te tudod kislányom, de szerintem át kéne menned másik suliba. - ebben igaza volt Mrs. Hwangnak, de ez sajnos nem volt opció. Ahhoz, hogy átmenjek másik iskolába szülői beleegyezés kell. Amim sajnos nincs, úgyhogy képtelen vagyok abban a suliban maradni.
-T/N én elmegyek lefekszem. Aludj mostmár te is!- én szófogadóan bólintottam majd felmentem az emeletre az új szobámba. Az első nap, hogy ott alszom. Nagyon nagyon tettszet a szobám. Volt benne egy nagy lávalámpa, amiket imádok. Becsuktam az ajtót majd bebújtam a paplan alá és már el is aludtam.
