*A szívem teljesen összeszorult. Úgy éreztem, hogy nem fogom tovább bírni ezt a sok szörnyűséget, ami történt velem.*
Megérkezett a taxim az épület elé. Hyunjin és a banda már ott vártak rám. A taxi megállt, és Jinnie szinte feltépte az ajtaját. Amikor meglátott beborítva joghurttal és tollakkal, egy másodpercre megtorpant.
-Mi történt T/N? Ezt Sooyunék művelték veled?-mondta, majd átölelt engem. Csupa maszat lett, de őt nem zavarta. Nem bírtam a sírást abbahagyni. Hyunjin mellkasának dőlve folytak a könnyeim. Megszólalni sem tudtam, de mégis biztonságban éreztem magamat a karjai közt.
-T/N, beszélek a fiúkkal és hazamegyünk! - jelentette ki, majd elengedett volna, de én nem hagytam neki.
-Jinnie, neh... - zokogtam és szorítottam jobban magamhoz.
-Chan, gyere légyszi! - kiabált a barátom. Bang Chan odajött hozzánk, és megkérdezte Hyunjintől, hogy mi történt velem.
-Még nem tudta elmondani, de szeretném őt haza vinni Chan! - a leader, természetesen elengedett minket. Hyunjin kifizette a taxist, és átültünk az ő kocsijába. Haza mentünk, ahol Mr. Hwangék azonnal faggatózni kezdtek.
-Anya, majd később mindent elmagyarázok, de most légyszíves hagyjátok békén minket! - koptatta le Jinnie a szüleit. Felvitt engem a fürdőszobába és levetkőztetett. A sírást még ekkor sem hagytam abba. Beálltunk ketten a zuhany alá és megnyitotta a vizet. Hyunjin elkezte rólam lemosni a sok trutyit, ami befedett. Én csukott szemmel mélyedtem el gondolataiban. Ahogy éreztem magamon barátom óvatos érintéseit, sikerült végre megnyugodnom. A fejem sajgott a rengeteg sírástól. Úgy éreztem, hogy el tudnék aludni ott a zuhany alatt. Amikor, Jinnie lemosta rólam az összes joghurtot, hátulról átkarolt, és a fejét a vállamra tette.
-Mostmár elmondod, hogy mi történt baba? - kérdezte, majd elkezdte a nyakamat puszikkal ellepni. A mellkasom teljesen összeszorult. Azt hittem, hogy megint el fogok kezdeni bőgni, de erőt vettem magamon.
Elmondtam neki az egész sztorit.
-Én ki fogom nyírni azt a két kurvát amikor hétfőn elviszlek az iskolába!- mérgelődött Hyunjin, de sajnos rajtam ezzel nem segített.
-Fáradt vagyok Jinnie. Menjünk lefeküdni. - mondtam, miközben a karjaimat a nyaka köré fontam. Ő elzárta a vizet, majd felvett engem, és elindultunk a szobája felé. Leterített egy törülközőt az ágyára és oda ültetett. Áthozta a pizsimet a szobámból, amit felvettem. Ő is felöltözött és bebújtunk ketten az ágyba. Miközben a karjai között feküdtem, eszembe jutott egy kérdés, ami már foglalkoztatott egy ideje.
-Hyunjin, te miért nem vetted fel a telefonod? Vagy százszor hívtalak.
-Inkább aludj T/N! Majd holnap megbeszéljük.-biztos voltam benne, hogy ehez köze van az exének.
-Jinnie, őszintén! Chanminek van hozzá köze? - kérdeztem barátomat. Ő nem adott rá választ, de nem is kellett neki.
-Beszélgettünk, a telefonom meg az asztalunknál maradt. De nem történt semmi! Esküszöm! És sajnálom, hogy nem tudtál elérni!- felkeltem Hyunjin mellől, aki azonnal elkapta a karom.
-Engedj el Hyunjin! - szóltam rá!
-Most meg mi van T/N? - kérdezte értetlenkedve.
-Hogy mi van? Hát bazdmeg az van, hogy elegem van belőled meg abból a ribancból! Ölelgeted meg puszilgatod az exed? Meg hagyod, hogy össze vissza fogdosson téged? Ráadásul amikor szükségem lenne rád Changbint kell hívjam mert te vele trécselsz és nem veszed fel a kurva telefont? - kiabáltam Hyunjinnal.
-Csak had legyek egy kicsit egyedül! Gondolkoznom kell! Sőt lehet, hogy holnap Oliviáéknál alszom. - mondtam, majd sarkon fordultam és elindultam a saját szobám felé.
-Ne már T/N, beszéljük meg légyszíves! - kiabált utánnam Jinnie, de én csak bezárkóztam a szobámba. Coco és Kami szerencsémre ott aludt a szobámban, ezért így sem voltam egyedül. Már nagyon késő volt, ezért amikor bedőltem az ágyba egyből elaludtam.
Hát ez a rész most csak ilyen rövidke lett. Bocsi!
