*Bementem a házba és elmondtam Mrs Hwangnak, hogy a fia ma hol alszik. Megvacsoráztam, fogatmostam és Cocoval bebújtunk az ágyba ahol elaludtam. *
Másnap reggel Hyunjin nem bírta ki, hogy ne ő keltsen fel. Ugyan akkor amikor szokott felébresztett.
-Szia T/N. Ébren vagy? - szólt bele a telefonba.
-HYUNJIN! Mondtam, hogy meg tudom oldani magamtól a felkelést. - kiabáltam rá.
-Az lehet, de ha 20 perc múlva nem leszel kész akkor lekésed a buszt.
-Te még a buszmenetrendemet is megnézted. Jinnie. Ne legyél már ilyen! Kezdesz idegesíteni. - amikor ezt kimondtam egyből megbántam. Hyunjin szótlanul várt a vonal másik oldalán ezért mentegetőzni kezdtem.
-Jinnie. Én nem úgy értettem. Csak ne csinálj úgy mintha kisgyerek lennék légyszi.
-Oké. - nem mondott semmi más, csak rámcsapta a telefont. El sem köszönt. Tudtam, hogy megbántottam szegénykémet. Vissza akartam hívni, de sietnem kellett, hogy elérjem a buszt.
Útban a suli felé ráírtam.
T/N
Most haragszol?
Hyunjin
Nem.
T/N
Ez nem volt túl meggyőző!
Hyunjin
Nem haragszom nyugi.
Igazad volt. Túlzásba
estem. Bocsi miatta.
T/N
Semmi baj. És én is sajnálom,
hogy olyan goromba voltam.
Hyunjin
Minden megbocsájtva. Puszi
T/N. Legyen szép napod.
T/N
Szia Jinnie. Neked is.
Nagyon megnyugtatott, hogy már nem haragudott rám. Hatalmas bűntudatom múlt el most a reggeli miatt. Beértem az iskolába. Minden olyan volt mint szokott. Az órák uncsik voltak, a tanárok meg hülyék. Ma délután lesz egy plusz órám ezért írtam Hyunjinnak, hogy csak fél háromkor kell értem jönnie. A harmadik órám testnevelés volt. A cuccaimat bent hagytam a lefonommal együtt a teremben. Órára menet találkoztam Donghannal aki nem bírta ki, hogy ne kezdjen el szemétkedni velem.
-Na T/N a pénzes csicskádat hol hagytad?-utalt ezzel Jinniere.
-Fuuu de jó oltásokat tudsz kitalálni. - vágtam vissza szarkaztikusan.
-Ne merj velem így beszélni! - szólt rám.
-Miért Donghan? Talán megint elkezddessz folytogatni?
-Jól gondold meg, hogy miket mondasz! - amint erre utasított, egy csomó srác állt be a háta mögé mint az amerikai filmekben.
- Oooo Donghan. Hívd vissza a kutyusaidat. Ez kicsit csalás nem gondolod? Egy védtelen lány ellen 6 fiú? Ez nem túl fair szerintem.
-Fogd be ribanc! - szólt rám az egyik.
-Hey kutya. Chillelj be légyszíves. Nem vagyok kíváncsi rád.
-T/N nagyon adod a nagy lányt. Majd meglátjuk, hogy meddig bírod. Most tesid van ugye?-kérdezte.
-Igen tesim. Szóval mennem kell. Szia Donghan. Jót beszélgettünk. - mondtam
-Gyertek fiúk. - fordult sarkon majd elsétált. Én is így tettem. Túléltem a tesit és a nap hátralevő részét is. Éppen mentem volna ki a suliból amikor egy üzenetet kaptam egy ismeretlen számtól.
Meglepetés vár a suli mögötti sikátorban.
Csak ennyi volt az üzenetben. Azt gondoltam, hogy megint Donghan szórakozik velem, de azért furdalta az oldalam a kíváncsiság, hogy vajon mi lehet a sikátorba. És mivel úgy sem láttam Jinniet a suli előtt ezért úgy döntöttem, hogy megnézem. Gyors tempóban kerültem meg a sulit és mentem a sikátorba. Amint beléptem a sötétbe egyből beszélni kezdtem.
-Jól van Donghan nem kell bújkálnod tudom, hogy te küldted azt üzenetet. Mit akarsz már megint? - szemtelenkedtem, de nem válaszolt senki. Beljebb sétáltam a sötétben és akkor el sem hittem amit láttam. Hyunjin feküdt félig ájultan az egyik kuka mögött. Minden porcikáját sebek borították. Azonnal odafutottam hozzá és ébresztgetni kezdtem.
-Úristen Hyunjin! Mi történt veled? Jinnie! Kelj fel kérlek!-a visítozásom hatására Hyunjin felkelt.
-T/N. Tudtam, hogy a te hangodat hallom. - mondta erőtlenül.
-Mi történt veled Jinnie? - kérdeztem, de ő nem válaszolt csak remegve átölelt.
