*Aggódtam, hogy esetleg túl sokat mutat a ruhám, de erőt vettem magamon, és bementem az épületbe.*
Beléptem az ajtón és egyből, egy hatalmas teremben találtam magam. Rengeteg asztal volt kirakva. Az összesen finomabbnál finomabb ételek voltak tálalva. Egy percre megálltam az ajtó előtt, és a bandát kezdtem kerestem a tekintetemmel. Mivel mindenki maszkban volt, nem nagyon találtam őket. Az volt a szerencsém, hogy Hyunjin gyönyörű szőke haját bármikor felismerem. Ahogy kiszúrtam, odamentem hozzájuk.
-Sziasztok fiúk! - Léptem oda melléjük. Mindenki tátott szájjal bámult engem.
-Elnézést szépségem, de ismerjük egymást? - kérdezte Jisung amitől én kicsit zavarba jöttem. Hyunjinra pillantottam aki nem bírta abbahagyni a mosolygást.
-Miért vigyorogsz ennyire Jinnie? - kérdeztem.
-Nem tudom. Nem igazán értem, hogy mit érzek most. Csak azt tudom, hogy csodálatos vagy!
-Hát ebben én is meg tudom erősíteni. Nagyon csinos vagy T/N! - dicsért meg Chan is.
-De fiúk azért ti sem vagytok rosszak! Ha nem járnék Hyunjinnal, most a földön fetrengenék a fangörcsömtől annyira elképesztően jól néztek ki!- mondtam a barátaimnak.
-Na gyertek! Együnk valamit! - szólalt fel Changbin. Elmentünk és leültünk vacsorázni. Nagyon jó volt a hangulat közöttünk. A fiúk állandóan szivatták egymást valamivel. Nagyban ettem a ramenemet, amikor egyszer csak azt láttam, hogy egy vörös ruhás lány elkezdi fogdosni a barátomat. Hyunjin azonnal felnézett a lányra.
-Szia Chanmi! Nem is tudtam, hogy te is itt leszel. - mondta, majd felállt és megölelte. Eléggé féltékeny lettem, de inkább nem szóltam semmit.
-Szia Hyunjin! Már hiányoztál! - rebegtette meg a szempilláit, majd megpuszilta a barátomat. Én ezt még mindig szótlanul tűrtem, de eléggé látszódott rajtam, hogy valami nem tetszik.
-Egy perc srácok mindjárt visszajövök! - mondta a barátom, majd elmentek az exével beszélgetni. Amikor már elég távol voltak, akkor akadtam ki nagyon. Hirtelen elkezdtem panaszkodni a fiúknak.
-Hát én ezt nem hiszem el! Csak miatta eljövök ide, így kicsípem magam és ő az exével dumcsizgat. Hát ez elég nagy pofátlanság.-szidtam Hyunjint.
-Hát ebben igazad van T/N, de én inkább azt a lányt szidnám.-védte meg Seungmin Jinniet.
-Mert végül is idetipeg a feszes ruhájában és elkezdi fogdosni Hyunjint. Hát azért... - mondta tovább Minnie. Utálom azt a ribancot. Nagyon nem tetszik, hogy Jinnie ilyen jó kapcsolatban van vele. Hihetetlenül féltékeny vagyok, de nem akarom ezt a barátomnak elmondani.
-Nyugalom T/N! Hyunjin úgy is okosabb annál, hogy azt a csajt válassza helyetted. Nincs okod arra, hogy veszélyben érezd magad miatta. - nyugtatott meg a pici Jeongin. Valahol éreztem, hogy igaza van. Bízom a barátomban. Tudom, hogy nem cserélne le soha.
-Na itt vagyok! Bocsi baba, hogy itt hagytalak a fiúkkal és ezzel a mókussal, de valamit meg kellett beszélnem Chanmivel.
-Heyyy mi az, hogy mókus te dráma láma? Mondtam, hogy nem vagyok mókus! - háborodott fel Jisung. Hyunjinnal állandóan szivatták egymást egész este. Mi többiek, egészen jól szórakoztunk rajtuk. Az este többi része nagyon jól telt. Sokat táncoltam Jinnievel. Egy percre megálltunk, hogy igyunk valamit, amikor csörögni kezdett a telefonom. Megnéztem, és láttam, hogy Sooyun hív. Azonnal felvettem.
-Mit szeretnél Sooyun? - kérdeztem flegmán, de akkor nem hittem a fülem nek. Sooyon sírva hívott fel engem.
-T/N, igazad volt. Donghan buliában vagyunk, de valami hihetetlenül megalázott minket. - szipogta a telefonban.
-Uram ég Sooyun mi történt? Jaehnwa is ott van? - szegeztem hozzá a kérdéseket. Ő egyik kérdésemre se válaszolt.
-T/N, csak kérlek gyere ide! - zokogott. Elmondta a címet és én azonnal indultam is.
-T/N, most hova mész? - kérdezte Hyunjin meglepődve.
-Sooyun hívott. Most mennem kell! Mindent el fogok magyarázni! Visszajövök nemsokára! - hebegtem a barátomnak, majd rohanni kezdtem. Taxit hívtam, ami nagyon gyorsan kiért. Beszálltam és mondtam a címet ahová mennem kell.
-Kérem nagyon siessen uram! - rettentően kíváncsi voltam, hogy vajon mit tehetett a barátaimmal Donghan. Úgy tűnt, hogy Sooyun nagyon ki van akadva. Egyből a legrosszabbak jutottak az eszembe.
-Megjöttünk kisasszony!-mondta a sofőr. Gyorsan fizettem és már futottam is be a házba. Ahogy beértem egy csomó bulizó embert láttam. Az asztalon Donghan táncolt, de nem egyedül. Sooyun és Jaenhwa ott rázta a seggét mellette. Én nem értettem, hogy mi történik körülöttem.
-Ó szevasz T/N! Csini a rucid! - kiáltott Jaenhwa.
-Itt most mi történik? - kérdeztem, amikor hirtelen leállt a zene.
-Boruljon a joghurt! - kiabálta mindenki, majd egy vödörnyi joghurt kötött ki a fejemen. Rettenetesen meglepődtem. Abban a pillanatban nem tudtam, hogy most mi történt.
-A TOLLAK MEHETNEK ? - üvöltött Donghan.
-IGEEEENN! - válaszoltak neki a "barátaim". Ekkor még egy rakás toll is rajtam landolt. Mindenki, csak kiröhögött engem. Volt aki az egészet levideózta, de kb mindenki csinált fotókat. Ekkor tudatosult bennem, hogy Sooyunék átbasztak engem. Ez a bőgős hívás, egy kurva csapda volt. Hirtelen úgy kezdtek a szememből folyni a könnyek, mintha dézsából öntenék. Kirohantam a házból és visszaszálltam a taxiba amivel idefelé is jöttem. Nem tudtam, hogy mit tegyek. A bálba nem mehettem vissza így. Felhívtam Hyunjint, hogy beszéljek vele. Nem vette fel. Rettenetesen sírtam. Nem értettem, hogy mivel érdemeltem ezt ki, amit velem tettek. Vagy százszor próbáltam meg felhívni Jinniet, de egyszer sem vette fel. Megígértem neki, hogy visszamegyek. Ott ültem a taxiban tanácstalanul. Végül aztán úgy döntöttem, hogy felhívom Changbint. A telefon alig csengett ki, Binnie már fel is vette.
-Halló T/N? Hol a fenében vagy? - kérdezte idegesen. Én zokogva próbáltam megtudni, hogy a barátom, miért nem veszi fel a telefont.
-T/N, előbb azt mond meg, hogy hol vagy és miért sírsz?
-Itt leszek mindjárt a bál épülete előtt, és nem akarok beszélni róla. - már alig tudtam beszélni a sírástól.
-Jól van összeszedem Hyunjint, és kimegyunk hozzád! - mondta Changbin, majd letette a telefont.
Csak ültem a taxiban, és bőgve vártam, hogy megérkezzünk a bál helyszínére. Még mindig joghurt és toll borított mindenhol. Nem tudtam, hogy, hogy voltak ilyesmire képesek az egykori legjobb barátaim. Elárultak engem. A szívem teljesen összeszorult. Úgy éreztem, hogy nem fogom tovább bírni ezt a sok szörnyűséget, ami történt velem.
