Hyunjin
Ma reggel, amikor felébredtem egyből hívtam T/N-t. Kíváncsi voltam, hogy tényleg felébred - e magától. Mindig olyan nehezen kel fel. Reméltem örülni fog annak, hogy felhívom. Biztos hiányzom neki. Nekem is nagyon hiányzik. Nagyon szeretem a srácokat, de T/N-nel sokkal szívesebben lettem volna. Amikor felhívtam nagyon kiakadt. Azt hittem örülni fog, de nem így lett. Azt mondta idegesítő vagyok. Nagyon nagyon rosszul esett. Elég flegmán rácsaptam a telefont. El sem köszöntem. Nem sokkal a telefonbeszélgetésünk után, üzenetet kaptam tőle amiben bocsánatot kértünk egymástól. Rájöttem, hogy igaza volt. Tényleg elég idegesítő lehettem. Ő már nem kislány és én sem bánhatok úgy vele. Miután bocsánatot kértünk egymástól már egészen jól telt a napom többi része. Innievel és Changbinnel lementünk az edzőterembe. Nagyon sokat erősítettünk amiben nagyon nagyon elfáradtam. T/N üzent, hogy fél háromra kell mennem érte. Hazamentem az edzőteremből és letusoltam. A fiúkkal lógtunk a dormban még egy kicsit, de megint üzenetet kaptam.
-Bocsi srácok mennem kell! Most írt
T/N, hogy elmaradt az utolsó órája.
-mondtam a fiúknak.
-Hyunjin, majd ide jöttök mind a ketten és T/N -t haza viszed később, vagy egyből haza mentek és este visszajössz? - kérdezte Bang Chan.
-Hát Hyung tudod reggel volt egy kis vitánk T/N-nel amit csak üziben tudtunk megbeszélni, ügyhogy ha nem nagy gond ma otthon aludnék. - magyarázkodtam a leadernek.
-Jó jó, de holnap itt alszol oké? - mosolygott rám.
-Igen itt fogok. Köszönöm Chan! - megöleltem és indultam T/N-ért. Gyorsan odaértem a suliához, de nem jött ki. Kb. 10 percet vártam a kocsi előtt állva, de T/N sehol nem volt. Eléggé aggódni kezdtem, hogy megint az a srác bántja, ezért azonnal elindultam a suli bejárata felé, de egy sornyi ismeretlen srác az utamat állta.
-Segíthetek? - kérdeztem értetlenül.
-Majd meglátjuk. - válaszolt az előttem álló férfi majd behúzott egyet nekem.
-Ti mi a faszt akartok? - kérdeztem a fájó arcomat fogva, de még mielőtt válaszoltak volna Donghan jött ki az iskolából.
-Hozzátok fiúk! - szólt a csicskáinak.
-Már megint te?
-Komolyan azt hitted annak nem lesznek következményei, hogy megversz a fél suli szeme láttára? Mert ha igen akkor tévedtél. - vetett rám egy gyilkos mosolyt miközben a többi srác éppen cibált be az iskola mögötti sikátorba.
-Jól van srácok itt már nem látnak. Kezdhetitek. - amikor ezt kimondta 6 fiú kezdett el engem ütni. Próbáltam védekezni és visszaütni több kevesebb sikerrel.
-Képzeld el összefutottam ma T/N-nel miközben ment tesire. Kihasználtam az alkalmat és lenyultam a telefonját. Neki van még egy órája. Én hívtalak ide. - mondta el, hogy mit művelt.
-Fiúk kicsit álljatok le! Azért ne öljük meg. - ezt pont jókor mondta mert már az ájulás szélén álltam. Mindenem fájt. A földet nézztem térdelve, mikor odajött hozzám Donghan és a hajamnál fogva felemelte a fejem.
-Majd meglátjuk, hogy T/N mennyire fog szeretni ha a felismerhetetlenségig fogom verni azt a csinos kis pofidat szöszi. - mondta majd éppen elkezdte volna a fejemet verni, de akkor az egyik csicskája felszólalt.
-Amúgy Donghan, ez nem túl menő, hogy egy srác ellen vonulsz 6 csicskáddal, úgy, hogy még csak nem is végzed el a piszkos munkát. Most is úgy akarod verni szerencsétlent, hogy az a kettő ott lefogja. Ez nagyon nem fair. Ő bezzeg nekedrontott idolként egyedül az egész iskola előtt amikor egy lányt bántottál. - mondta az egyik srác.
-Igaza van. Velünk vereted meg? Fosol tőle vagy mi van főnök? - kérdezte az egyik srác.
-Erről szó sincs, csak mint mondtad én vagyok a főnök. Én megtehetem hogy veletek végeztetem el a piszkos munkát. .-válaszolt majd megnézte a telefonját.
-Baszod jól elszórakoztunk. El kell küldenem az üzenetet
T/N-nek!-mondta majd kivette a telefonom a zsebemből és beírta T/N számát a telefonjába.
-Gyertek fiúk mennyünk! Őt dobjátok be amögé a kuka mögé! - a srácok úgy tettek ahogy Donghan mondta és eltűntek. Én csak ott feküdtem a sikátorban erőtlenül. Nem sokkal Donghan bandájának távozása után, meghallottam T/N hangját. Kiabáltam volna neki, de nem volt rá erőm. Nem jöttek ki hangok a torkomból. Végre
T/N észrevette, hogy ott vagyok, és azonnal odafutott hozzám. Kérdezte, hogy mi történt, de nem tudtam neki válaszolni. Csak átöleltem a derekát és vártam, hogy történjen valami.
-Hyunjin, most mit tegyek? - kérdezte tőlem T/N ijedten. Én sem tudtam, hogy mit kéne tenni, de azt igen, hogy haza akartam menni.
-Kérlek menjünk haza T/N. - kértem meg, bár azt nem tudtam, hogy szegény lány mégis, hogy csinálja.
-Oké. Fel tudsz állni? - kérdezte, mire én bólogattam.
-Szerencse, hogy tudok vezetni. - mondta.
-De ne vigyelek be a kórházba? - kérdezte mire én csak megráztam a fejem.
-Ha van hozzá ezközöd el tudod látni a sebeimet? Mert ha igen akkor ne vigyél be légyszíves. - kértem meg rá.
-Persze. Akkor haza viszlek. Jó hogy a szüleid nem lesznek otthon egész héten. De Jinnie! Mit fogsz mondani a fiúknak a bandából? Tiszta seb és zúzódás vagy. Ezt tuti észre veszik.
-Az igazat. Nem szeretek hazudni nekik. De kérlek T/N siessünk haza. - kértem meg mert megint jött az a bizonyos hányinger és fejfájás. Már vártam, hogy jelentkeznek ezek a tüneteim. Hazaértünk. T/N bekísért a házba, én lefürödtem gyorsan, orvosoltam a hányingerem,és elkezdte ellátni a sebeimet.
-Mostmár elmondod, hogy mi történt? - kérdezte mire én mindent elmondtam neki.
-Én ezt nem hiszem el. Donghan ezzel most nagyon túlzásba esett. Ez már bűncselekmény! - háborodott fel.
-Az már mindegy. Inkább hagyjuk a faszba. - mondtam neki mire ő csak csöndben folytatta a sebeim fertőtlenítését. A karomon és az arcomon az összeset ellátta, de a melkasom és a hasam is tele volt velük.
-Hyunjin le kéne vedd a pólódat. - mondta T/N.
-Tudom. Csak legyél gyors kérlek. - levettem a pólóm. Ott ültem T/N előtt póló nélkül, tele sebekkel. Nagyon sebezhetőnek éreztem magamat abban a pillanatban. Az egyik sebem nagyon fájt amikor fertőtlenítette ezért felszisszentem.
-Sajnálom Jinnie. Próbálom óvatosan.-amikor ezt kimondta megsimogatta a hegekkel teli mellkasomat. Abban a percben nem bírtam tűrtőztetni magam. Az ölembe húztam és hosszan megcsókoltam. Akkor csak arra tudtam gondolni, hogy örökre itt akarom tartani az ölemben. Végül aztán elváltunk egymástól.
-Szeretlek T/N. Már mióta az első nap eltelt a kórházban azóta kedvellek.
-mondtam el neki mindent.
-Én is szeretlek Jinnie! De mostmár had fejezzem be az ellátásodat! - nézett rám komoly tekintettel.
-De akkor lennél a barátnőm T/N? - mosolyogtam rá mire ő visszamosolygott és igent mondott. Én akkor megint megcsókoltam. Végül aztán lefertőtlenítette a sebeimet és a nap maradék részében úgy bánt velem mint egy herceggel. Minden egyes kérésemet azonnal teljesítette. Végül aztán este film nézés közben elaludtam a hasán fekve.
Na jó, ez lett a kedvenc részem azok közül amiket eddig írtam. Teljesen belepirultam amikor csináltam a végét. Szerintem nagyon aranyos lett és remélem nektek is annyira tetszik mint nekem.
