*Az utolsó pillanatban végül becsuktam a szememet és olyan volt mintha elaludtam volna.*
Hyunjin
A bál másnapja:
Nagyon rosszul aludtam az este. Végig T/N járt a fejemben. Nem értettem, hogy most miért ekkora probléma neki, hogy Chanmivel vagyok, amikor eddig sosem zavarta. Nagyon félre érti a helyzetet ami köztünk van. Úgy éreztem, hogy ezt meg kell beszélnem vele. Felkeltem és már irányba is vettem a szobáját. Amikor benyitottam, ő az ajtó előtt állt.
-T/N, beszéljük meg kérlek! - álltam meg előtte. A szemébe néztem, de elkapta a tekintetét.
-T/N, légyszíves ne csináld ezt! Ha nem beszélünk nem tudjuk megoldani! - mondtam, majd az arcát az enyémmel szembe fordítottam és simogatni kezdtem. Ő azonnal hátrébb állt tőlem. Azt mondta, hogy nem bír rámnézni, és el fog menni Felix húgához. Mindent le akartam rendezni vele, de nem hagyta.
-Még, hogy nem bírsz rámnézni! - rúgtam bele az ajtóba, miután otthagyott. Eléggé mérges lettem rá. Úgy döntöttem utána . Nem hagyhattam elmenni anélkül, hogy lerendeztük volna a vitánkat. Elindultam, de a lépcsőnél már meg is álltam. Hallottam ahogy azt mondja anya T/N-nek, hogy három napig nem lesznek itthon.
-Ha anyáék is elmennek, akkor én egyedül maradok. - mondtam magamban, majd felrohantam a szobába. Kotorászni kezdtem az éjjeli szekrényem fiókjában, amég meg nem találtam amit kerestem. Egy dobozt, tele drogokkal. Még a függőségem idejéről maradt meg. Már elég régóta leszoktam T/N miatt, de most úgy érzem, szükségem van rá. Túl sok a feszültség mostanában körülöttem. Muszáj egy kicsit elengednem magam. Gyorsan belöktem a dobozt az ágyam alá és lementem a nappaliba. T/N már nem volt ott. Leültem a kanapéra a telefonommal, és vártam, hogy anyáék végre elmenjenek. Nem kellett sokat várnom. Miután elindultak, előkaptam a drogokat az ágy alól, és bevettem egy kisebb adagot. Az ágyon fekve vártam, hogy a szer hasson. Egyre jobban elkezdtem érezni, hogy feldobódok. A kedvem egyre jobb és jobb lett. Már teljesen úgy éreztem, hogy el tudnék repülni. Össze vissza akartam rohangálni. Teljesen felpörögtem. Beszélgetni akartam volna valakivel, de persze nem tudtam senkivel. Már elég régóta pörögtem, amikor éreztem, hogy kezd múlni a szer hatása. A jókedvemet felvállította a depresszió. Teljesen elromlott a hangulatom. Legszívesebben öngyilkos lettem volna. Úgy döntöttem, hogy veszek be még egy kicsit a gyógyszerből, de még mindig rossz volt a hangulatom. Nem bírtam már tovább ezt a depressziót ezért egyre többet és többet vettem be. Elmentem a fürdőbe ahol végül be is lőttem magam. Először ismét jókedvem lett, de aztán hirtelen nem tudom, hogy mi történt. Az egész testem megfeszült. A szívem majd kiugrott a helyéről. Elkezdtek az izmaim rángatózni. Nagyon nagyon szaporán vettem a levegőt, de még így is úgy éreztem, hogy megfulladok. Eszméletemet vesztettem. A következő pillanatban már benn feküdtem a kórházban. A gépek pittyegtek mellettem. Hallottam, hogy T/N beszél valamit, de nemigazán tudtam felfogni, hogy mit. Meg sem tudtam szólalni. A barátnőm megfogta a kezem. Nagyon megnyugtató volt, hogy ott van mellettem. Hirtelen feltűnt, hogy a T/N sír. Meg akartam volna nyugtatni, de nem tudtam megszólalni. Elengette a kezemet. Meg íjedtem, hogy nem fog visszajönni, de csak pár másodpercre ment el. Éreztem ahogy a fejét odahajtja mellém az ágyra. Már nem hallottam, hogy mondana valamit, csak ott ücsörgött mellettem. Nem tudom menyi időn keresztül csak a csendet hallottam, amikor egy ismerős hangra lettem figyelmes.
-Jaj édes Hyunjinom kérlek ébredj fel. - mondta. Nem ismertem fel, hogy ki beszél, de látszólag veszekedtek
T/N-nel. Gondolkodtam, hogy ki lehet ez a lány.
-Te csak lecserélted őt egy másik fiúra. Hyunjin engem szeret, és én vagyok a barátnője. Ha a kapcsolatunkal bármi is van az akkor sem a te dolgod szóval húzásvan!- mondta T/N, mire beugrott. Ez a lány aki itt van Chanmi. Ez után a következő emlékem az volt, hogy Chanmi ölelget a kórházi ágyamban. Lassan kinyitottam a szememet, körbe néztem, de T/N ne volt ott. Az exem mellettem aludt. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi történt a barátnőmmel, ezért felköltöttem Chanmit.
-Uram isten Hyunjin, végre felkeltél! - örvendezett.
-Igen felkeltem, de hol van T/N? - kérdeztem.
-Az a ribanc csak úgy itthagyott téged. Azt mondtam, hogy adjam át, hogy nem kíváncsi rád többet, és szakított veled. - teljesen elképedtem. Tudtam, hogy T/N sosem mondana ilyet. Chanmi hazudott nekem. Biztos voltam benne.
-Ezt nem hiszem el! Menj kifelé! Most azonnal! - elzavartam, de ő ahelyett, hogy szót fogadott volna beült az ölembe és megcsókolt. Próbáltam ellökni magamtól, de mint valami pióca rám volt tapadva. Mikor végre sikerült leszednem magamról, észrevettem, hogy ott áll T/N az ajtóban, és könnyes szemmel minket néz.
- EZ MOST MI? - kiabált. A mögötte álló Changbin mellkasát verve ordított. Hirtelen annyira elkezdtem szédülni, hogy nem fogtam fel, hogy miről beszél. Amikor aztán meghallottam a "megcsalt" szót észhez tértem.
- T/N, ez nem az aminek látszik! - mentegetőztem volna, de nem hagyta.
-NEM VAGYOK RÁD KÍVÁNCSI! - mondta, majd Binnievel elindultak haza.
-DE T/N, NEM CSALTALAK MEG Ő VETETTE RÁM MAGÁT! HAD MAGYARÁZZAM MEG!!! - kiabáltam utánuk, de nem hallották. Ezután irdatlanul elkezdtem üvölteni Chanmivel, aki erre csak ismét megcsókolt.
-Az életben nem akarlak többet látni! - mondtam, majd elindultam T/N után. Sajna nem jutottam ki a kórházból, mert az orvosok nem engedtek el. Hivogattam Binniet is és T/N-t is, de egyikőjük sem vette fel.
Bocsi, hogy régen volt rész!😕
