*Lementünk a kocsiba majd elindultunk ahoz a titokzatos helyhez amit Jinnie meg akart mutatni. *
-Mindjárt ott vagyunk. Kérlek csugd be a szemed, és ne less! - kért meg Hyunjin. Én engedelmesen behunytam a szememet és vártam. Egyszer csak észrevettem, hogy megálltunk.
-Várjál T/N, mindjárt kiszedlek.
-Oké, de siess mert már nagyon kíváncsi vagyok, hogy hova hoztál! - mondtam majd két kezet éreztem magamon.
-Ahhhh úristen!!! Nagyon hideg a kezed! - felkiálltottam, de Jinnie nem foglalkozott velem, csak kiemelt a kocsiból és elindult, engem a karjaiban tartva.
-Hyunjin, tudok menni a saját lábamon is!
-Nem baj, így jobb! Mindjárt ott vagyunk. - mondta majd nem sokra rá már ott is voltunk. Letett engem és leültetett egy padra.
-Kinyithatod a szemed T/N.
-Mi a...-lepődtem meg. Szegény Hyunjin nagyon megíjedt.
-Mi a baj? Valami gond van? - idegeskedett. Én nem hittem a szememnek. Hyunjin ugyan abba a parkba vitt mint ahova tegnap Oliviával mentünk. Nem tudtam, hogy elmondjam-e neki, mert az teljesen elrontotta volna a napot. Ezért inkább kamuztam.
-Semmi baj! Nagyon szép ez a szökőkút! - próbálkoztam a mű meglepődessel, de Hyunjin azonnal levágta, hogy már jártam itt.
-Mikor? - kérdezte enyhén csalódottan.
-Tegnap. Oliviával. De emiatt nem kell ilyen csalódottnak lenned! - öleltem át.
-Nem vagyok csalódott! De ez egy kicsit gáz. - mondta zavarban.
-Őszintén, tényleg az, de nem hagyhatjuk, hogy elrontsa a mai délutánt! - mondtam nagyon komolyan.
-Neeem, hát persze, hogy nem! Olivia a vidámparkba is elvitt ami a park mellett van? - nem hittem a fülemnek.
-Hogy mi!? Egy vidámpark? Ez most komoly?
-Akkor ott nem jártatok?
-Nem. - mondtam majd Hyunjin felvett a hátára és elindultunk ki a parkból.
-Most elviszel a vidámparkba hercegem? - kérdeztem kislányosan.
-Igen baba, örülsz neki?
-Nagyon imádom a vidámparkokat! - kiabáltam a hátán. Mentünk de Jinnie egyszer csak megállt.
-Miért álltunk meg? - kérdeztem barátomat, de ő nem válaszolt.
-Szia Chanmi! - letett majd odafutott egy lányhoz.
-Szia Hyunjin! - köszönt neki vissza majd megpuszilták egymás arcát. Ez nekem nem nagyon tetszett. Odamentem hozzájuk.
-Chanmi ő itt a barátnőm T/N. - mutatott be Jinnie a lánynak. Kezet akartam vele fogni, de ő nem fogott velem, csak bunkón odabökte a nevét.
-Chanmi. Hyunjin volt barátnője. - mondta majd megint Jinniehez fordult. Pár percet beszélgettek, de amikor Hyunjin észrevette, hogy nem szívlelem a helyzetet elköszönt a lánytól.
-Hogy szakítottatok? - kérdeztem barátom.
-Egy másik srác... - adott egyszerű választ.
-Mi a fasz? Ez most komoly? Ez a csaj fogyatékos? Téged elhagyni egy másik srácért... - akadtam ki.
-Te túl tökéletes vagy Jinnie. Nem értem, hogy, hogy tudott téged lecserél.
-Hát ezt én sem értem. De örülök, hogy szakított velem. Ha nem teszi, akkor most nem lennénk itt. - mondta majd megcsókolt.
-Jajj Jinnie túl nyálasak vagyunk! - mondtam majd ismét felugrottam a hátára. Ő elkezdett futni úgy, hogy én a hátán voltam.
-Úristen Hyunjin le fogok esni! - kiabáltam, de ő nem állt meg csak a vidámpar kapui előtt. Bementünk, és nagyon jól szórakoztunk. Legelőször elmentünk, és Jinnie vett nekem vattacukrot. Utána az összes játékot végigpróbáltuk. Hyunjin nagyon sikítozott a hullámvasúton, de elviseltem. Már kezdett sötétedni. Éppen nyugisan ültünk egymást ölelve az óriáskereken amikor Jinnienek korgott a hasa.
-Hyunjin, te éhes vagy? - kérdeztem mosolyogva.
-Hú ez nagyon kínos. De igen az vagyok. - vörösödött az arca.
-Nyugi már! Neked minden mindig kínos! A barátnőd vagyok, nem kell szégyelned, hogy korog a pocid! - amit ezt kimondtam ismét hangosan korogni kezdett a hasa, mire én felnevettem.
-Gyere menjünk el valahova vacsizni!- mondtam majd leszálltunk az óriáskerékről, és Jinnie elvitt egy étterembe. Olyan középkategóriás volt. Bementünk majd rendeltünk. Én sushit kértem Jinnie rament. De egy hatalmas nagy probléma volt. Az étteremben csak evőpálcikával lehetett enni.
-Hyunjin, én nem tudok evőpálcikával enni! - mondtam barátomnak aki kinevetett.
-Tudom. Ezért idejöttünk. Már vártam, hogy mikor veszed észre. - amikor ezt kimondta nagyra nyitottam a szemeimet.
-Jólvan Hwang Hyunjin! Ezt még vissza fogod kapni! - mondtam, de ő csak kuncogott rajtam. Az ételt kihozták. A kezembe vettem az evőpálcikákat, de még csak megfogni se tudtam őket. Már nagyon ideges voltam.
-Ne nevess már, inkább segíts! Itt lesed ahogy szerencsétlenkedek. - mondtam. Jinnie azonnal felállt és mögém lépve próbálta megmutatni, hogy, hogyan kell használni az evőpálcikát, de egyszerűen megfogni sem bírtam.
-Na jó elegem volt! - mondtam majd megfogtam a barátom kezét és a tányéron fölé húztam.
-Most etesselek meg? - kérdezte a barátom.
-Hát baszod képes voltál elhozni, egy olyan étterembe ahol nem tudok enni. Muszáj lesz mert éhes vagyok. - mondtam Jinnienek aki csak megint nevetni kezdett.
-Mi olyan nevetséges?
-Reméltem, hogy ez lesz. - mondta majd közelebb csúszott hozzám.
-Nyisd a szádat baba!-mondta majd felvett egy sushit a tányérról.
-Szörnyű vagy Hwang Hyunjin! - forgattam a szemeimet. Jinnie megette a ramenét és én is a sushit. Nagyon aranyos volt, mert miután befelyezte az evést, hátradőlt a székén és levette az övét.
-Tele van a pocid Hyunjin? - kérdeztem mosolyogva, mire ő csak bólogatott. Intett a pincérek, és fizetett.
-Gyere induljunk el haza. - mondta majd felaltunk és átkarolta a derekam. Így sétáltunk ki az étteremből. Hazamentünk, ahol Mr. és Mrs. Hwang izgatottan várt minket. Elmeséltünk nekik mindent a délutánról. Végül aztán ők elmentek lefeküdni, mi meg Jinnievel vártunk a nappaliban. Én ültem, Hyunjin meg feküdt a fejét az ölembe hajtva. Átölelte a derekam.
-Nem akarsz velem fürdeni? - kérdezte reménykedve.
-Hogy mi? - lepődtem meg az ötleten.
-Fürödj velem! Légyszi! - nézett rám a legcukibb bociszemeivel.
-Hát én nem tudom Hyunjin. Én nem hiszem, hogy készen állok erre. - Jinnie nagyon elszomorodott.
-Jó akkor majd máskor. - mondta csalódottan majd felkelt és elment letusolni.
-Ugye nem haragszol? - kérdeztem kicsit íjedten.
-Nem dehogy! Ha úgy érzed, hogy nem állsz rá készen, nem eröltetem. - mondta majd visszajött hozzám és adott egy puszit a homlokomra. Miután ő letusolt, én is lefürödtem, és ketten elaludtunk.
