A családommal kb. fél éve élünk kint Koreában. Az apukám munkája miatt kellett kiköltöznünk. Van egy 18 éves nővérem aki 2 évvel idősebb nálam. Nem vagyok valami barátkozós típus, sőt szinte antiszociális vagyok. A legjobb barátom a Coco nevű tacskóm. Ha beszélgetni akarok valakivel azt csak vele tehetem meg. A testvérem Lisa elmebajosnak tart. Ezt folyamatosan a fejemhez vágja, amiből már nagyon elegem van. Utálom a tesóm. De a szüleim se jobbak. Az anyukám alkoholista és amikor iszik egyszerűen elviselhetetlen. Apa majdnem egész nap vele van. Anya ez idő alatt teljesen kikészíti és ő is alkoholba a folytja az idegességét. Apa amikor tiszta egészen normális.
Egyik nap haza mentem az iskolából fáradtan, de csak veszekedett otthon mindenki. Egyből el is menekültem a szobámba, de sajnos megtaláltak. Anya berontott a szobámba és mindent behajtott rajtam. Miért nem mosogattam el? Miért nem teregettem ki a mosott ruhát? Miért nem takarítottam ki apa szobáját? Mint szoktam általában visszabeszéltem neki.
-Mert ezek a te dolgaid lennének és nem az egyémek. - ő erre csak elővette az idegesítő vonyítós hangját és felpofozott. Ekkor megelégeltem mindent ami otthon rörtént. Megfogtam a telefonom a fülesem felettem a kedvenc pulcsim és Coco-val mentem volna ki az ajtón. Anya megfogta a csuklóm és elkezdett visszafelé rángatni. Coco nagyon védelmez engem amennyire tud, ezért egyből elkezdett ugatni és morogni.
-Te köcsög kutya kussoljál már! - miután ezt a mondatot kimondta belerúgott a kiskutyámba aki a fájdalomtól felsírt. Itt megelégeltem mindent.
-Azt még elviselem, hogy engem bántasz, de Coco-hoz nem nyúlhatsz hozzá többször!- kitéptem a csuklóm a szorításából felkaptam a kutyusom és rohantam. Nagyon nagyon sokat futottam. Már elég messze voltam otthonomnak nevezett pokoltól. Végre megálltam és kicsit kifújtam magam. Nagyon nagyon lihegtem és eléggé be is szúrt az oldalam. De mégis jobb érzés volt mint otthon lenni. Picit leültem kipihentem magam. A fülhalgatómat bedugtam a fülembe és sétáltam tovább az utcákon Coco-val. Csak mentünk megállás nélkül a zene a fülemben maxon szólt. Az agyamban össze-vissza jártak a gondolatok. Most hova menjek? Hol lakjak? Mit tegyek? Vannak osztálytársaim akikkel viszonylag jóba vagyok de hozzájuk nem állíthatok be azzal, hogy elszöktem otthonról és fogadjatok be légyszi. Már kezdett esteledni. Nem láttam túl sok mindet mert eléggé ködös volt az időjárás. Csak mentem a földet nézve. Észre vettem, hogy Coco kicsit lemaradt ezért megálltam, hogy megvárjam. Az utolsó dolog ami történt velem az, hogy a köd belsejében egy autó fényszóróját láttam. Az az autó elütött én pedig összeestem. Egy fiatal fiú szállt ki a kocsiból. Ekkor elvesztettem az eszméletem.
Hát ez az 1. rész eléggé rövid de ezt még úgy szerettem volna megcsinálni, hogy csak a főszereplőnk életét mutatom be.
