*Ott feküdtem a feje alatt és egész este azon gondolkodtam, hogy vajon mit csinálnak éppen a legjobb barátnőim nélkülem. *
Nagyon gyorsan eltelt a hétvége. Az egyik pillanatban még Hyunjin mellkasán alszom, a másikban meg az iskolapadban szenvedek. Telnek a napok, de Sooyunékkal minden, csak rosszabb lesz. Már szinte nem is beszélnek velem. Ha próbálok odamenni hozzájuk, soha sem tudok beleszólni abba a témába, amiről éppen beszélgetnek az új barátaikkal. Rettenetesen érzem magam, de mégis próbálok optimista maradni. Várom a hétvégét, a bált, a sok szórakozást.
Végre elérkezett a péntek. Reggel nagyon vidáman ébredtem. Gyorsan felöltöztünk, és Jinnievel indultunk is az iskolába. Amint odaértünk láttam ahogy Sooyun és Jaehwa Donghannal beszélget a suli előtt. Mióta történt az az eset Jinnievel, azóta nem zaklatott az a fogyatékos. Nem nagyon értettem, hogy miért dumál a barátnőimmel, de nem volt jó előérzetem. A kocsiban megvártam, amég abbahagyják a beszélgetést, és csak utána mentem oda a lányokhoz. Azonnal kifaggattam őket, hogy miről beszéltek, de csak ismét egy buliba kaptak meghívást. Figyelmeztettem őket, hogy Donghannal vigyázzanak, de nem figyeltek oda rám. Csak eléggé flegmázva otthagytak. Rettentő szarul esett, hogy már megint semmibe vesznek. Próbáltam úgy tenni, mintha minden rendben lenne, de nem ment. Elmentem a mosdóba. Néztem magam a tükörben, miközben a mosdókagylón támaszkodtam. Elkezdtem gondolkozni az életemen. A szüleimmel és a testvéremmel már nagyon régóta nem találkoztam, a suliban állandóan piszkálnak, és most még a legjobb barátnőim is leszarnak. Ahogy néztem magam, minden kezdett elhomályosodni. A szememből hirtelen sorra elkezdtek hullani a könnyek. Nagyon fájt, hogy Sooyunék így lecseréltek. Hyunjin megmondta, hogy ez lesz, de én nem hittem neki. Teljesen ostobának érzem magam. A szomorúságot hirtelen harag váltotta fel bennem. Haragudtam mindenkire aki ezt tette velem. És ekkor kaptam egy üzenetet.
Hyunjin
Szia T/N! Holnap 12-re mész kozmetikushoz anyával, és 3-ra fodrászhoz.
Eszembe jutott Jinnie és a szülei. A szerelmem, és azok az emberek, akik befogadtak egy idegen lányt, amikor nem volt hol laknia. Az a sok jó emlék, amit Hyunjinnal szereztem. Teljesen felvidultam tőlük. Rendbe szedtem magamat, és kimentem a mosdóból. Már becsöngettek egy ideje, ezért futottam a termünkbe. Amikor beértem, már mindenki a helyén ült.
-Elnézést a késésért tanárnő! - mentem lihegve a padomhoz. Szerencsére a tanár jókedvében volt, ezért megúsztam egy "többet ne forduljon elő" - vel.
Túl éltem a napot, és végre otthon voltunk Hyunjinnal. Hála az égnek, sikerült kivernem a fejemből Jaehwaékat. Lent ültem a konyhában Jinnie ölében, és egy bögre mézes kamillateát iszogattam. Barátom közben a kedvenc könyvét olvasta.
-T/N mizu van a barátnőiddel? - kérdezte meg hirtelen. Ha szemmel ölni lehetne most tuti kinyírtam volna Jinniet.
-Hagyom őket a faszba. - zártam volna le egy mondattal ezt a témát, de Hyunjin tovább kérdezősködött.
-Már megint történt valami T/N? Baj van? - ezzen a kérdésen kicsit felkaptam a vizet.
-Hogy baj van-e? Hát nincs kedvesem, csak baszki a testvérem utál, a szüleim alkoholista faszok akiket már nem tudom mióta nem láttam, az osztálytársaim állandóan piszkálnak, és a legjobb barátnőim lecseréltek "menőbb" emberekre. De neeeeeem nincsen semmi baj, csak az életem kurva szar. De azért jól vagyok köszi. - kiabáltam szegény Jinnievel, majd felrohantam a szobámba és sírni kezdtem. A fejemet a párnámba temettem. Pár perc múlva valaki kopog az ajtómon.
-T/N, bejöhetek? - kérdezte Hyunjin, eléggé elcsukló hangon. Egyedül akartam volna lenni egy kicsit, de nem akartam neki nemet mondani.
-Gyere Jinnie!-mondtam majd visszatemettem a párnámba a fejem.
Hyunjin bejött és odaült mellém az ágyba.
-És én sem javítok semmit az életeden? Hogy veled vagyok és próbálok segíteni az neked nem jelent semmit? - kérdezte rettenetesen csalódottan. Bele se gondoltam, hogy az előbbi kitörésemmel esetleg Jinniet is megbánthatom.
-Dehogyis nem! Csak miattad vagyok még itt Jinnie! A te szereteted jelent nekem mindent a világon! -öleltem át barátomat. Ő az arcomat az övé felé fordította és letörölte a könnyeimet.
-Beszéljünk inkább kevésbé nyálas és szomorú témákról T/N! - nevetett fel.
-Heeeey éppen itt kiöntöm neked a lelkem erre "beszéljünk másról T/N"! - kezdtem el játékosan püfölni. Ott bírkóztunk ketten a földön, amíg be nem lépett Mrs. Hwang.
-Kész a vacsi. Gyertek gyerekek! - mondta, majd kikerekedtek a szemei, amint meglátta, hogy Hyunjin éppen rajtam fekszik.
-Öhmm bocsi! Legközelebb kopogok. - csukta ránk gyorsan az ajtót. Mi Jinnievel hangosan elkeztünk nevetni.
-Szegény anyukád mit hihetett, hogy mit csinálunk itt? - kérdeztem. Már könnyeztem a nevetéstől.
-Hát azt inkább ne akard tudni!-mondta Hyunjin, majd felállt és felsegített.
-Gyere menjünk kajálni. - húzott fel a földről.
-Jaajjjj vén csontjaim! - nyögtem egy nagyot.
-Aha... Vén... - forgatta meg a szemeit.
-Jól van, ha annyira vének a csontjai akkor...-mondta majd a vállára vett engem.
-NEEE JINNIE MÁR MEGINT? - kiabátam.
-Te mondtad, hogy vének a csontjaid! Egy öregasszonynak segíteni kell lemenni a lépcsőn!
-Te tisztában vagy a segítség fogalmával Hyunjin?
-Persze, hogy tisztában vagyok! - mondta, majd a fenekemre csapott. Amint leértünk a konyhába letett, és kihúzott nekem egy széket.
-Foglaljon helyet kisasszony!
-Hmm köszönöm szépen uram! - szórakoztunk egymással. Mind a ketten megvacsoráztunk, majd együtt megfürödtünk. Amint kijöttünk a zuhany alól, bementünk a szobámba, elbújtam Hyunjin karjai közt, és álomba merültünk.
