*Nagyon jól szórakoztunk. Az időnk letelte után, még lógtunk egy kicsit a bandával, majd boldogan értünk vissza Felixékhez.*
-Na T/N, most már elmeséled, hogy Hyunjinnal mi van? - szólalt meg Olivia, miközben lehuppantunk az ágyára. Az eddigi jókedvem teljesen elszállt. Nem akartam már tovább húzni, ezért inkább gyorsan elhadartam mindent. Meséltem neki Chanmiről, a bálon történtekről, még a kávézásukat is elmeséltem. Eléggé ki volt akadva.
-Nem hittem volna, hogy Hyunjin csinál ilyeneket. Mintha flörtölnének az exével. - Döbbent le Olivia.
-Igen tudom... - mondtam,
majd lesütöttem a szemem. Csak bámultam a padlót
-Ne lógazsd az orrodat! Hyunjin szeret téged! Nem igazán értem, hogy mi van azzal a nővel, de ő sosem csalna meg! - veregette meg a vállamat barátnőm.
-Hogy mi? Ezzel tisztában vagyok. Nem ezzel van a baj! Csak nem is dudom... - próbáltam megfogalmazni az érzéseimet, de egyszerűen nem ment.
-Ezt nem lehet szavakba önteni. Csak érzem, hogy valami tök szar, de nem tudom elmondani, hogy mi az.- egyszer csak azt vettem észre, hogy minden kezd elhomályosodni. Elkezdtek könnyezni a szemeim. A mellkasom összeszorult, és bőgni kezdtem. Levegőért kapkodva próbáltam megszólalni, de egy hang sem jött ki a torkomból. Akkor Olivia megölelt, és megpróbált megnyugtatni. Rázott a hideg és kezdett fájni a fejem.
-T/N, kérlek nyugodj meg! - ölelgetett a barátnőm, de én nem tudtam abbahagyni.
-Engem utál az élet. Állandóan csak szívatni és bántani tud. Még Jinniet is el akarja venni tőlem. Úgy érzem, hogy nem bírom tovább és legyőztek az rossz dolgok amiket az élet hozzám vágott. - zokogtam a barátnőm karjaiban. A szívem fájt, azért mert egy ekkora rakás szerencsétlenség vagyok, aki csak sajnáltatni tudja magát ahelyett, hogy megoldaná a problémáit, de egyszerűen úgy éreztem, hogy nincs elég erőm ahoz, hogy mindent elrendezzek egyedül.
-T/N, én megértem, hogy így érzel, de... - kezdte el a hülye sablonos dumákat, amiket szoktak ilyenkor mondani a filmekben, de félbeszakítottam.
-Nem! Kurvára nem tudod megérteni, hogy mit érzek, mert a te életed tökéletes! - vágtam hozzá a barátnőmhöz. Nagyon bunkó voltam vele, pedig tudtam, hogy segíteni akar.
-Figyelj T/N! Helytelenek azok a válaszok amiket a világ ad neked. Sokan fognak mindig is rosszat akarni, de nem szabad hagynod, hogy bárki vagy bármi is felülkerekedjen rajtad! Csak összeszorított ököllel tovább kell menni, és olyan emberekkel körbevenni magad akik szeretnek, és segítenek mindenben. Hyunjin is egy ilyen ember, és nem engedheted el őt egy ilyen botlás miatt. Ezért MOST összeszeded magadat, és mindent megbeszéltek! - lett hirtelen nagyon komoly Olivia. Teljesen igaza volt. Le kell rendezzem ezt a dolgot Jinnievel. Most rögtön! Elmentem a mosdóba, arcot mostam, és rendbe raktam magamat.
-Na most már normálisabban nézek ki mint eddig? - kérdeztem barátnőmet aki csak felnevetett.
-Egyeltalán nem, de jó lesz így is. Akarod, hogy elkísérjelek?
-Nem inkább nem. Megoldom. De azért köszi! Nagyon hálás vagyok azért amit ma értem tettél! - hálálkodtam barátnőmnek.
-Barátok vagyunk. Ez természetes. De majd feltétlenül hívj, hogy mizu! - mondta, majd elköszöntünk egymástól. Elindultam a buszmegállóban. Úton hazafelé egész végig azon gondolkodtam, hogy mit mondjak majd Jinnienek. A busz megállt, én meg leszálltam róla. Elindultam a Hwang ház felé. Eléggé izgultam, de ugyanakkor boldog is voltam. Már nagyon le akartam mindent tisztázni. Hazaértem és kinyitottam a ház ajtaját. Nagyon nagy csönd volt, de ezt nem furcsálltam, mert tudtam, hogy Mr. Hwanggék nincsenek otthon.
-Hyunjin, itt vagyok! - kiabáltam de nem érkezett válasz. Lekaptam a cipőmet, és körbenéztem a lakásban.
-HYUNJIN! Itthon vagy? - kiabáltam. Felmentem az emeletre és megálltam Jinnie szobájának ajtaja előtt.
-Hyunjin bemehetek? - kérdeztem, de nem kaptam választ. Óvatosan lenyomtam a kilincset, és kinyitottam az ajtót. Amikor beléptem a lábaim földbe gyökereztek. Dörzsölgetni kezdtem a szemem azt remélve, hogy csak rosszul látok. A gyomrom rettenetesen felkavarodott. Mindenhol gyógyszeresdobozok és fecskendők hevertek. Nem tudtam mire vélni azt ami a szemem elé tárult. Hirtelen észhez tértem, és megnéztem a földön eldobált dobozokat. Valamiféle drog lehetett. Négy fecskendőt is találtam a földön, az összes használt volt. Kezdtem mindent összerakni a fejemben.
-Hyunjin drogozik? - mondtam halkan magamban. Körbenéztem a szobában, de a barátom nem volt ott. Bementem a mosdóba ahol, megtaláltam Jinniet a padlón fekve. Azonnal odarohantam hozzá. Hyunjin nem volt az eszméleténél. Rázogattam és próbáltam felkelteni, de nem tudtam. Azonnal hívtam a mentőket. A nő a telefonban, azt mondta, hogy nézzem meg a pulzusát. Elég gyenge volt, amitől nagyon kétségbe estem. Idegesen fektettem ölembe barátomat, miközben vártam, hogy kiérjenek a mentők.
