*Minden egyes kérésemet azonnal teljesítette. Végül aztán este film nézés közben elaludtam a hasán fekve. *
Másnap reggel még mindig hatással voltak rám a tegnap történtek. Összejöttem Jinnievel, őt megverték, ez egyszerűen túl sok volt nekem. Nagyon tele volt az agyam mindenpféle gondolattal, és ettől nagyon rosszul éreztem magam. Pedig örülnöm kellett volna. Rengeteg ember kívánja magát oda, ahol én voltam. Hwang Hyunjin karjai között feküdtem a barátnőjeként, ennél jobb dolog nincs a világon. Nagyon szeretem Jinniet, de valamiért mégis boldogtalan voltam. Hiányzik a családom. Amiket tettek azok szörnyűek voltak, de még emlékszem a régebbi időkre. Akkor még teljesen normális család voltunk. Aztán az alkohol bezavart. Ezen gondolkodtam addig amíg Hyunjin fel nem ébredt.
-Jó reggelt Jinnie. Jól aludtál? - kérdeztem tőle mosolyogva.
-Szia baba. Én jól, és te?
-Baba??? Mi az, hogy baba?
-Mindig is babának akartam hívni a barátnőimet. Csak általában nem voltak olyan hosszúak a kapcsolataim, hogy elkezdjem őket becézgetni. - világosított fel.
-De Jinnie nincs egy napja, hogy a barátnőd vagyok.
-Tudom. De már úgy is veled leszek életem végéig úgyhogy gondoltam már most elkezdem. - kacsintott rám.
-Ez aranyos, hogy ennyire biztos vagy benne. - mondtam neki majd elkezdem terelni a témát.
-Fájnak a sebeid? - kérdeztem.
-Csak egy kicsit. De nem vészes.
-Hozzak neked kávét? Vagy majd kijössz? - kérdeztem.
-Miiiii már itt is hagysz? Felébredek és elmész? Na szép. - vágta a cuki durcis fejeit.
-Naaa nem kell megsértődni! Ha nagyon szeretnéd maradok még egy kicsit, de akkor te fogod csinálni a kávét. - mondtam.
-Na jó, de gyere vissza ide mellém! - én szófogadóan visszamásztam mellé az ágyba. Ő hátulról körbeölelve szorongatott. Így feküdtünk még egy fél órát.
-Na Hercegem, mostmár eleget ölelgetett? - kérdeztem tőle komolytalanul.
-Igen. Mostmár mehetünk kávézni. - mosolygott rám. Felkeltünk, megreggeliztünk és elmentunk a fiúkhoz a dormban.
-Sziasztok srácok! Itt vagyunk. - ment be Hyunjin a többiekhez.
-Fiúk gyertek ide kérlek. Beszélnünk kell. - szólt nekik majd mindenki odacsődült az előszobába. Jeongint kivéve egyből Hyunjin sebeiről kezdtek el minket kérdezgetni, de a pici maknae csak a derekamat átölelő karját vette észre.
-Összejöttetek? - kérdezte csillogó szemekkel.
-Jeongin most nem ez a lényeg! Mond inkább, hogy mitől nézel ki így? - szólta le Minho a legkissebbet.
-Ha hagynátok végre mindent elmondanék! - förmedt rá Hyunjin a többiekre, majd belekezdett a történet mesélésébe. Mindent elmondott a fiúknak akik ugyan úgy fel voltak háborodva, mint én tegnap.
-És nem pereled be vagy valami? - kérdezte Han. -Én nem értek ehhez, de ilyenkor csak kéne tenni valamit nem?
-Nem tudom, de én hagynám az egészet. Végül is ha nem vernek meg akkor még T/N-nel sem járnánk most. - amikor ezt kimondta az államnál fogva óvatosan az ő szemeibe irányította a tekintetem.
-Akkor megtörtént mi? - kérdezte a mély hangjával Felix.
-Igen a lehető legcsodálatosabb módon. - csókolt meg Hyunjin.
-Jaj mindjárt belefulladok ebbe a nyáltengerbe. - mondta gúnyosan Jisung.
-Ugye tisztában vagy vele, hogy ez milyen nehéz lesz? A menedzsernek mikor mondod el? És a sebeket, hogy magyarázod meg neki? - kezdte el Bang Chan.
-Ma fogom elmondani az easy forgatásán. A sebeket majd még kitalálom, hogy mondom el. És tisztában vagyok vele, hogy nehéz lesz. De T/N nekem mindent megér a világon. - ölelt meg a barátom hátulról. Én teljesen kezdtem zavarba jönni. Hyunjin túl jó hozzám. Nem értem, hogy, hogy szerethet engem ennyire. Egy teltebb európai lány vagyok akinek alkoholisták a szülei. Semmi különleges nincs bennem. Bezzeg ő egy koreai banda visual tagja. Bármelyik lányt megkaphatná a világon. Miért pont én? Erről filozofáltam amikor Hyunjin megfogott, felvett a karjaiba és elindult velem a nappaliba.
-Naaa tegyél le! Tudok jönni magamtól is.
-Tényleg? Nekem nem úgy tűnt. - dobott le a kanapéra. - Ott csettintgettem meg tapsikoltam előtted, de te csak bambultál. - mondta durcisan majd a karjaim közé bújt.
-A barátnőmként sokkal többet kell majd velem foglalkoznod!
-Látom. Olyan vagy mint egy kisfiú. - vigyorogtam rá.
-Hmmm az lehet. De nem mindig vagyok az. - kacsintott rám. Nem igazán értettem mire gondol, de inkább hagytam.
-Gyere Hyunjin ha haza akarjuk vinni még T/N-t a forgatás előtt akkor indulnunk kell! - szólt Jinniere Minho.
-Nem visszük haza T/N-t. Jön a forgatásra. Bemutatom őt a menedzsernek, és amúgy sem baj ha megnéz minket.
-Hogy mi van? Erről nem terveztél volna hamarabb szólni? Én erre nem állok készen! Hát, hogy nézek ki? Nem sminkeltem, nem öltöztem fel rendesen és a hajamról ne is beszéljünk! Így nem mehetek! - reklamáltam Jinnienek aki ezzel nem törődve ismét felkapott és elindult velem.
-Majd gyertek srácok. Ja és majd valaki hozza már T/N cipőjét légyszi.
-HWANG HYUNJIN HA NEM TESZEL LE AZONNAL ÉN NEM TUDOM MIT CSINÁLOK VELED! - kiabáltam, de őt ez nem nagyon hatotta meg. Levitt a kocsiba és beültetett majd egy győzelmi mosolyt vetve rám elindította a motort.
-Most nagyon büszke vagy magadra mi? - kérdeztem morcosan.
-Anyira cuki vagy amikor durcizol. - mosolygott rám.
-De te nem vagy az amikor nem hagyod érvényesülni a szabad akaratomat!- vágtam vissza neki de már inkább csak szórakozásból. Nem gondoltam komolyan.
-Na jólvan inkább igazítsd meg a hajad. Nagyon összekócolódott. - szólt rám. Én egyből engedelmeskedve nyúltam a fésűért. Mire megcsináltam a hajamat már meg is jöttünk. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mi fog minket odabent fogadni.
