Csak Álmomban Láttalak {Taekook/Vkook}

1.

Jungkook szemszöge:
Reggel mikor fel keltem még mindig csúnyán köhögtem, és mit ne mondjak nem éreztem valami fényesen magam. Meg ígértem az ofőmnek, hogy ma nem megyek iskolába és helyette elmegyek az orvoshoz. Felkeltem és melegen felöltőztem, majd maszkomat magamra kapva elindultam a rendelőbe.

- Szia van időpontod? - kérdezi kedvesen az asszisztens a pult mögött mosolyogva.

- Nincs - felelem.

- Jó akkor egy kicsit várnod kell - int a váró felé. Az adatokat azért nem kérte el mert már kívülről tudja. A nővérem itt dolgozik és sűrűn jövők ide suli után. Egy kis várakozás után behívtak.

-Szervusz Jungkook, mi szél hozott? - kérdezi az orvos.

- Jó napot - veszem le a kabátot és felülök az asztalra.

- Nagyon sápadt vagy - lép mellém - , de tudod, hogy szülői beleegyezés nélkül nem vizsgálhatnálak meg.

- Tudom de megígértem a tanáromnak, hogy ma kivizsgáltatom magam - hajtom le a fejem.

- Jó majd megoldjuk, vedd le nyugodtan a maszkot. - simít a hátamra. - Mi a bajod? - kérdezi.

- Köhögök és az fáj.

- Hurutos vagy száraz?

- Száraz, meg fáradékony vagyok - magyarázok.

- Lázad van?

- Nem tudom, nem mértem. - Visszalép asztalához és elő veszi a lázmérőt, majd fülembe dugja.

- A torkod nem fáj? - kérdezi. A lázmérő fülsüketítően csipogni kezd. - Magas!

- Nem de a fejem igen. - Elkezd vizsgálni. Belenéz a torkomba.

- Azért piros egy kicsit.- Meghallgatja a tüdőm - Vedd le a pólód és sóhajts nagyokat. - Mély levegőket vettem de hirtelen elkezdtem köhögni. A fájdalom miatt mellkasomhoz szorítom kezem. - Csúnya a hangja. - Befejezi a vizsgálatot, és én felöltözhetek. - Jungkook nagyon csúnyán köhögsz és félő, hogy koronás vagy. - visszaveszem a maszkom. - Csinálok covidteszet de viszont legalább a nővéred beleegyezése fog kelleni. Olyan fél óra múlva kezd szóval mindjárt itt van. Meg kérlek ülj vissza a váróba és majd szólok. - Felveszem kabátom minek zsebébe megcsörren a telefonom. Előveszem és közben kimegyek a váróba.

- Szia Hyung - köszönök.

- Szia Kookie - köszön Jimin. - Mondtam, hogy szólj ha nem jössz. Elvittelek volna az orvoshoz. - Én közben leültem a váróban.

- Köszi Chim, de nem szükséges már eljöttem és megvizsgáltak - mondom fáradt hangon.

- Akkor had menjek érted - könyörög. Leült mellém egy kislány, és a plüssével elkezdet játszani, a maszk alatt rámosolyogtam.

- Nem kell tényleg, ne lógj a suliból.

- Ja a suli nem érdekel amúgy is nem sokára bezárják. Az első hullámba is így volt - vihog. - Na akkor megyek érted.

- Ne lehet, hogy Covid-os vagyok. - A kislány anyukája elrántja mellőlem a kislányt. - Most meg kell várnom IU-t mert valami beleegyezés kell a teszthez - mondom már halkabban. A kislánynak kezet kellet fertőtlenítenie miattam, ilyenkor sajnálom a gyerekeket. Nem mondom, hogy átérzem, mert sajnos ilyen velem még nem történt, de sajnálom.

- Nem érdekel, akkor főleg kell az ápolás. Lesz mindkettőnkön maszk és ha úgy jobban tetszik utána kifertőtlenítem az autót.

- Jó de ... khg...ah - fogom meg mellkasom.

- Jó kb fél óra múlva ott vagyok a parkolóba megvárlak - lágyul el a hangja.

- Jó. - Fejemet  nekidöntöm a falnak és becsukom szemem, közben a telefont vissza csúsztatom a zsebembe. Sikerült elaludnom.

- Jungkook - hallom meg nővérem hangját - , gyere a doktornővel mindent megbeszéltem - mosolyog rám. Felállok és elindúlok a vizsgáló felé.

- Fájni fog? - kérdezem IU-t beérve.

- Ne félj, kicsit rossz lesz de nem fog fájni. - Bemegyünk a vizsgálóba.

- Jó a kabát maradhat ha fázol, csak a maszkot húzd le az orrodról. - A maszkot lejjebb húzom és leülök egy ottani székre. - Emeld fel a fejed! - Teszek ahogy az orvos kéri. Nagyon kellemetlen volt de túl lehet élni. Elkezdtem szédülni, de nem akartam tovább maradni ezért felálltam.

- jungkook jól vagy? - kérdezi IU.

- Mehetek?

- Nagyon sápat vagy, biztos jól vagy? - kezd el aggódni értem.

-Szédülök!

- Gyere feküdj le az asztalra - szól az orvos, én pedig továbbra is engedelmeskedek. Egy idő után jobb lett ezért felültem. - Jobb már? - halványan bólintok.

- Miért egyedül jöttél? - kérdezi nővérem.

- Már egyedül voltam mikor fel keltem - motyogom halkan.

- Az az ember is olyan felelőtlen. Nem értem miért nem lehet foglalkozni  a gyerekkel - háborodik fel. - Anya is csak úgy ott hagy azzal az idegbeteg állattal - ordibál tovább.

- IU! - kiáltok rá.

- Részeg volt? - lágyul meg a hangja, és kérdez rá finoman.

- Mindketten azok voltak - nézek magam elé. - Nem szeretnék beteg lenni hazajönnek és kiabálni fognak velem - csordul ki az első könnycseppem. - Félek. - Folyik végig és a többi követi eláztatva az arcom.

- Megütött? - kérdezi. Nem válaszólok. - Jungkook azt kérdeztem megütött e. - Továbbra is némán sírok.

- Jungkook a vizsgálatnál nem egy zúzódást láttam a testeden. És volt közöttük egy elég friss is. - mondja a doktornő.

- Igen. Egész nap egyedül vagyok és ha otthon is van valamelyik akkor ordibál vagy megver. - sírom el magam újra. - A suliba legalább nem bántanak.

- Öcsi most nem mehetsz iskolába. Beteg vagy és fertőző is. Mikor haza értél vigyél fel kaját meg vizet a szobádba és zárkózz be. Munkaidő után át megyek, és kitaláljuk mi legyek addigra én már valszeg tudom a teszt eredményét is. - Az orvos bólint, míg nővérem próbál minél kevesebb érintkezéssel nyugtatni. - Hogy mész haza?-

- Jimin értem jön.

- Ne nagyon ölelkezzetek. Bár ha te koronás vagy ő is de azért semmit ne bízunk a véletlenre. - mondja. - Én megyek át öltözöm mert mindjárt kezdek.

- Jól van menny csak, neked meg mondok még pár dolgot és kapsz gyógyszert - mosolyog a dokinéni. - Ha rosszabbúl érzed megad hívd fel IU-t, elengedem. Bár már most rosszabbul nézel ki. Otthon tusolj le ha nem vagy olyan rosszul. A gyógyszereket kint a pultnál meg kapod majd rájuk írom mit mikor kell bevenni. - magyaráz. - A teszt eredménnyel sietek és a nővérednek oda adom. Reménykedjünk benne, hogy csak egy sima meg fázás - mosolyog rám - Meg mérhetem még egyszer a lázad? - halványan bólintok mire a fülembe dugja a csipogó izét - Egyre magasabb. - Elindúl kifelé. - Gyere oda adom a gyógyszereket. - Meg kapom őket majd mindenkitől el köszönve ki megyek a parkolóba. Ott elkezdem a szememmel keresni legjobb barátom.

- Úgy nézel ki mint egy mosott szar - nevet barátom mikor oda érek a kocsihoz.

-  Úgy is érzem magam - vágódok be a kocsiba.

-Yoongi ki akar nyírni - indítja be a kocsit és elindulunk.