-Gyűlölöm, hogy ezt csinálod velem Sarah Evans-nézett üveges tekintettel rám. -Nem kell elviselned csak akkor hadj menni William Miller- tártam szét tehetetlenül karjaimat miközben könnyeimmel küszködtem. -De nem megy, mindenkiben a te őszinte nevevetésed keresem azokat az apró csókokat amikkel teljesen elveszítem saját magam fölött az önkontrolt. Nincs senkinek olyan édes illata mint neked ami már az elmémből kitörölhetetlenné vált. És tudod mit csezd meg mert szeretlek mindig is szerettelek ezen pedig nem tud semmi sem változtatni! Mi történik akkor ha két ember fájó múlttal ismeri meg egymást? Vajon az eddig ért sebeket együtt betudjak gyógyítani? Vagy még csak több sérelmet okoznak egymásnak?