𝐀𝐥𝐟𝐚 𝐞́𝐬 𝐎𝐦𝐞𝐠𝐚 | ✓

2| 𝐄𝐩𝐢𝐥𝐨́𝐠𝐮𝐬

☼︎𝑬𝒍𝒊𝒛𝒂𝒃𝒆𝒕𝒉
ˢᶻᵉᵐˢᶻᵒᵍᵉ

Féltem apám haragjától... Még az is eszembe jutott, hogy nem megyek haza, de rájöttem, hogy valószínűleg utána még mérgesebb lenne rám. Kassa sétáltam a fák között, amíg el nem értem az úthoz. Ott gyorsan átfutottam, majd miután megint a fák takarásába kerültem, sétálni kezdtem.

- Elizabeth! Várj! - hallottam még magam mögül Noah kiáltását. Megálltam, majd megfordultam és leültem. Amint a fiú odaért hozzám rögtön helyet foglalt, úgy nézett ki mint aki mondani akar valamit.

- Miért jöttél utánam? - kérdeztem, miután már azt éreztem, hogy sosem fog megszólalni, rám kapta tekintetét, majd felugrott és mászkálni kezdett előttem.

- Ígérem mindjárt mondom, csak nem tudom hol kezdjem..- sóhajtotta, mire kezdtem egyre idegesebb lenni. Fogalmam sem volt róla, mit szeretne mondani.

- Csak.. Mondd ki! - tanácsoltam neki, mire megállt és felém fordult.

- Oké.. - kezdte. - Szóval az van, hogy szeretlek, de nem tudom te hogy érzel, és az előbb történtek miatt is félek, hogy nem szeretnél hozzám jönni. - hadarta, nekem pedig elállt a lélegzetem, nem tudtam megszólalni.

- Én.. Én is szeretlek! - mondtam, mire reményteli szemmel nézett rám.

- Akkor hozzám jössz? - kérdezte, erre azonban már nem tudtam a választ.

- Azt hiszem ez még korai lenne. De szívesen leszek veled házasság nélkül is. - először csalódott, majd megértő, végül pedig boldog tekintettel vizslatott, majd felém kezdett sétálni, leült előttem, majd orrát hosszasan az enyémnek dörgölte, miközben szemét lehunyta.

Hirtelen ágak ropogása törte meg a csendet, mire azonnal odakaptuk fejünket. Apám, mögötte az egész falkával, sétált ki a növények takarásából. Aggodalmasan néztünk össze Noah-val, én féltem, ő pedig ideges volt.

- Apa, nézd én.. - próbáltam menteni a menthetőt, de ő csak a fejét rázta.

- Nem, Elizabeth. - mondta szigorúan, majd tekintete ellágyult, és folytatta: - Nem haragszok rád, hiszen mindig is itt kellett maradnod elzárva mindentől, megértem, hogy szerettél volna kipróbálni mindent, amíg lehetséges. A szerelem pedig kijár neked is, így nem neheztelek rád.

- Köszönöm. - mondtam meglepődve, és éreztem ahogy a megkönnyebbüléstől néhány könnycsepp folyik le bundámon.

- Ne maradj sokáig! - szólt apa, majd miután hátat fordított kimért hangon hozzá tette: - Amennyiben szeretne, a fiú is lakhat nálunk.

A falka eltűnt a növényzetben, én pedig boldogan vetettem rá magam Noah-ra.

- Ugye nálunk fogsz lakni? - néztem rá reménykednő tekintettel, mire pár másodpercig némán gondolkodott, majd megszólalt:

- Igen. - nézett rám boldogan, mire elmondhatatlan mennyiségű boldogság árasztotta el a szívemet.

Nem tudom, hogy lehet ilyen gyorsan beleszeretni valakibe, de azt hiszem nekem sikerült...

~Egy évvel később~

Ahogy kisétáltam a barlangból rögtön megcsapta az orromat a virágok illata, boldogan néztem a mezőn futkosó farkasokat, majd a tömegből kivettem Noah alakját. Rámnézett, mire a odafutottam hozzá, rávetettem magam, ennek hatására elterült a földön, én pedig tovább futottam.
Hátra nézve arra lettem figyelmes, hogy Noah már nincs ott. Előre néztem, és szinte rögtön neki mentem a fiúnak.

- Nos, Elizabeth mostmár hozzám jössz? - kérdezte, mire elakadt a szavam.

- Igen. - mondtam, miközben néhány öröm könny futott ki szememből.

𝓓𝓸𝓻𝓲𝓷𝓪

Itt is van az utolsó rész. Imádtam írni ezt a könyvet, viszont egyelőre nem tervezek 3. évadot.
Remélem tetszett nektek ez a történet, hamarosan találkozunk egy másik könyvemben, addig is puszi!

2020.09.27. - 1,02K megtekintés

2020.10.01. - 1,11K megtekintés

2020.10.08. - 1,2K megtekintés

2020.10.12. - 1,31K megtekintés

2020.10.20. - 1,4K megtekintés

2020.10.26. - 1,5K megtekintés

2020.11.06. - 1,65K megtekintés

2020.11.08. - 1,7K megtekintés

2020.11.20. - 1,8K megtekintés

2020.12.08. - 1,9K megtekintés

2021.01.02. - 2,05K megtekintés

2021.01.17. - 2,27K megtekintés

2021.03.21. - 3,03K megtekintés