𝐀𝐥𝐟𝐚 𝐞́𝐬 𝐎𝐦𝐞𝐠𝐚 | ✓

𝐌𝐚́𝐬𝐨𝐝𝐢𝐤 𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

☼︎𝑳𝒊𝒍𝒚
ˢᶻᵉᵐˢᶻᵒ̈ᵍᵉ

Apa ma korán kelt anyával együtt, majd közösen hagyták el a barlangot. Caroline ma elment Kate-tel és Karen-nel az első vadászatára.

Úgy döntöttem elmegyek az erdőbe, a kis patakhoz, aztán sétálok egyet az erdőbe. Mint minden egyes nap.

A lábaimat gyorsan szedve mentem a folyóhoz, ahova egy nagyobb szikláról beleugrottam. A hűvös víz jól esett a nagy melegben. Mivel a patak nem volt mély, ezért nyugodtan elfeküdhettem a vízben.
Miután a bundám kellőképpen átengedte a hűvös folyadékot felálltam, majd megráztam magam, és nagy lépésekkel sétáltam ki.

Az erdő fái között sétálva, a mancsom tiszta sár lett, ahogyan lassan lábnyomokat hagytam magam után a porban.

Szerencsére itt nem kellett félnünk. Az
emberek nem járnak erre, mivel félnek tőlünk. A Keleti Falka pedig nem jelent akkora veszélyt. Ők jobban szeretnek úgy támadni, hogy a mi is tudunk róla.
A folyó felé sétáltam, ami elválasztja a Keleti- és a Nyugati Falka területét.

Már majdnem kisétáltam a fák közül, amikor megpillantottam a szüleimet a folyó partjának azon részén állva, ami a mi területünkhöz tartozik.
A folyó másik oldalán a Keleti Falka Alfája, Adam állt világosbarna farkasként, és az apja, James sötétbarnaként.
Az egyik fa mögé bújtam, és a fejemet kidugva beszélgetésüket kezdtem hallgatni.

- Ha egyetért a lányod, ha nem egy hét múlva megtartjuk az esküvőt! - morogta James. Mégis milyen esküvő?! Nem akarok még férjhez menni.. Hacsak nem is én megyek férjhez.

- Caroline azt nézi, ami a falkának a legjobb, tehát bele fog egyezni. - mondta apám kimérten. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, mire a Keletiek Alfája felém nézett, de szerencsére időben behúztam a fejem a fa takarásába. Ezek után már inkább csak hallgattam a beszélgetést, és nem néztem.

- Ez nem beleegyezés kérdése.. - morogta a másik. - Jobb lesz, ha ma elmondanád neki.

- Ezt tervezem, de örülnék, ha ti is megjelennétek ekkor.

- Rendben, de a falkát is hozom. Nem bízom bennetek. - mondta ki nyersen James.

- Ugyan már.. - morogta anyám. - De ha ez az egész át verés.. Kikaparom az összes farkasod szemét és bedobálom őket a tóba.

Egy hatalmas nyelés hallatszódott, gondolom valamelyik Keletitől. Jobb is, ha félnek. A szüleim lassan indulnak el arra, amerről jöttem. Hallom, ahogy azt vitatják, hogyan mondják el Caroline-nak, hogy házasodnia kell a Adam-mel.

Lassan és halkan indulok el a szüleim után. Meg utoljára visszanézek a folyóra, aminek másik partján még ott állt a világosbarna farkas. Tekintetünk találkozott, majd szinte egyszerre fordultunk meg, és indultunk el.

☾︎ 𝑨𝒅𝒂𝒎
ˢᶻᵉᵐˢᶻᵒ̈ᵍᵉ

A fehér bundájú farkas kisbújt a fák takarásából, majd lassan elindult a Michel-ék után.
Hirtelen hátra nézett, és a tekintetünk találkozott. Jégkék tekintete beleégett az agyamba. Amilyen hirtelen nézett hátra, most olyan hirtelen fordult vissza, pont ugyanakkor, amikor én.

Az erdő fái közül kilépve megpillantottam a falkámat, amint esznek.

- Gyere, fiam. Egyél te is. - szólt oda nekem apám, mire odasétáltam és Lehajolt a megettem a nekem félre rakott nyulat.
Nem mondom, hogy nem ettem volna meg egy keveset, de a jávorszarvasok most a Nyugatiak területén vannak, ezért nem vadászhatjuk le őket. Még. Egy hét múlva már nyugodtan átmehetünk az ő területükre. Legalább ez az egy jó van abban, hogy el kell vennem egy oly a lányt, akit nem is ismerek, sőt még nem is láttam farkasként sem, nem hogy emberként.
Kíváncsi leszek mit fog reagálni holnap a lány, hogy össze kell házasodjunk. Hogy is hívták. Carla? Nem. Caroline. Igen, így hívták.

Délután megtudom ki volt az a fehér farkas...

𝓓𝓸𝓻𝓲𝓷𝓪