𝐀𝐥𝐟𝐚 𝐞́𝐬 𝐎𝐦𝐞𝐠𝐚 | ✓

2| 𝐇𝐞𝐭𝐞𝐝𝐢𝐤 𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

☼︎𝑬𝒍𝒊𝒛𝒂𝒃𝒆𝒕𝒉
ˢᶻᵉᵐˢᶻᵒᵍᵉ

Néztem, ahogy Noah fejvesztve rohanni kezd, majd miután eltűnt a fák sűrűségében, utána mentem. A levegőbe szagolva futottam a fiú után, miközben illata bekúszott az orromba, próbáltam rájönni, hogy mit akart mondani.

Már közel jártam, amikor a falkám jött felém, apámmal az élén. Ez nem jelent jót.

- Apa! Mit csináltál? - kérdeztem a kelleténél idegesebben, mire mindannyian rám kapták a fejüket.

- Csak a dolgomat, megvédtem a falkát a veszélytől.

- Mégis milyen veszélytől? Eddig is tökéletes megvoltunk, úgyhogy nem tudunk egymásról, és most, hogy rájöttél, hogy nem mi vagyunk itt egyedül, rögtön támadni kell, igaz? - kezdtem egyre idegesebb lenni.

- Nem én támadtam rá! Ő vetette rám magát.

- Azért, mert félt! - kezdtem egyre türelmetlenebb lenni, gyorsan el kell jutnom a másik falkához!

- És különben is, mit érdekel téged annyira az a falka? - ekkor lemerevedtem, majd merészen apám szemébe néztem, és megszólaltam:

- Mert szeretem az egyik tagját! - majd kikerülve őket, futottam a tovább, majd nem sokára megpillantottam pár farkas családot, ahogy körbe ülve nézik Noaht, aki egy másik farkas mellett ült, óvatosan sétáltam ki a fák közül, mire minden szem rám szegeződött. Néhányan morogni kezdtek, mire nyeltem egyet. Noah rám villantotta tekintetét, majd intett a fejével, hogy menjek közelebb. Odasétáltam, majd minden habozás nélkül leültem mellé, mire azonnal hozzám bújt.

- Az apám volt, és meghalt! És én nem voltam itt vele, hogy segítsek rajta.. - mondta remegő hangon.

- Shh. Nem a te hibád! - súgtam neki, majd hirtelen fura hangot kezdtem hallani, a földön fekvő farkas ra néztem, felálltam Noah mellől és átsétáltam az apja másik oldalára. Majd egy nagyobb lendülettel két lábammal a mellkasát kezdten el nyomni.

- Mit csinálsz? - kérdezte Noah meglepetten, de én nem szóltam egy szót sem csak, folytattam mozdulataimat.

Noah apjának szemei hirtelen nyíltak ki, és hihetetlen gyorsasággal próbált meg felkelni, de a belé nyilaló fájdalomtól vissza zuhant a földre, majd lihegni kezdett.

☾︎ 𝑵𝒐𝒂𝒉
ˢᶻᵉᵐˢᶻᵒ̈ᵍᵉ

Ahogy megláttam, hogy apám él, elképzelhetetlen mennyiségű boldogság öntötte el a szívemet. Az előttem álló lányra néztem.

- Köszönöm! - suttogtam neki, mire odajött, és hozzám bújt.

- Mennem kell. - rákaptam a fejem és bólintottam, majd megjobban összebújtunk.

- Szia. - súgta, és elválva tőlem indult utnak.

- Apa, én annyira sajnálom, hogy nem voltam itt! - mondtam könnyes szemmel.

- Semmi baj, fiam. Nem a te hibád volt.

- De ha itt lettem volna nem történt volna ez!

- Ugyan már! Hiszen élek, nem?

Szórakozottan megráztam a fejemet, majd segítettem apának felállni, aki a fájdalomtól nagyokat nyögött.

- Ki volt az a lány? - kérdezték többen.

- Az, akit mindennél jobban szeretek. - sóhajtottam.

- A másik falkából van, nem igaz? - nézett rám apa, mire bólintottam.

Felháborodás futott végig a falka többi tagján. Majd mindenki egymás szavába vágva kezdett kiabálni.

- Elég! - kiáltottam el magam. - Nem tehet arról, amit az apja tett!

- Honnét tudod? - kérdezte valaki a tömegből megvetően.

- Onnét, hogy végig vele voltam... - sóhajtottam, mire síri csönd telepedett a farkasokra. - Csak.. Értsétek meg, hogy szeretem őt! Kérlek.

Majd hátat fordítva nekik, segítettem apámnak bemenni a barlangba.

- Milyen? - kérdezte váratlanul, amikor már bent voltunk.

- De mégis mi? - kérdeztem értetlenül.

- Itt sokkal inkább ki. A lány. Miért szereted őt ?

- Hát.. - rá néztem, mire ő bólintott, jelezve, hogy nyugodtan mondjam. - Nem tudom, egyszer csak megtörtént és bele szerettem. Lehet, hogy a gyönyörű hangja miatt, vagy a csilingelő nevetése az oka, esetleg az igéző szemei.. De a lényeg az, hogy szeretem, mindennél jobban!

- Akkor hát miért vagy még itt? Menj én hódítsd meg a lányt!

- Várj, mi?

- Menj már! - kiáltott szórakozottan, mire szintén szórakozottan megráztam a fejem, és rohanni kezdtem Elizabethhez.

𝓓𝓸𝓻𝓲𝓷𝓪

Ahogy ígértem, mostantól jönnek a részek.

Remélem ez tetszett nektek!
Amint tudom, hozom a következő részt, addig is sok-sok puszi nektek!