𝐀𝐥𝐟𝐚 𝐞́𝐬 𝐎𝐦𝐞𝐠𝐚 | ✓

Ö𝐭𝐨̈𝐝𝐢𝐤 𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

☼︎𝑳𝒊𝒍𝒚
ˢᶻᵉᵐˢᶻᵒᵍᵉ

Az éjszakát vonyítások töltötték meg, de egyszer csak csend lett és egy borzalmasan hamis vonyítás hallatszódott. Egymás után többször is, majd elhallgatott és visszatértek a normálisabbak.

A szírtről néztem a hegyet, és a mögötte látszódó csillagos eget. A teli hold miatt most viszonylag világos volt.
Egyedül feküdtem a barlangunk bejárata előtt. Mindenki a falkából a hegyen volt, én is mehettem volna, de nem volt kedvem nézni, ahogy a nővérem és Adam egymás mellett ülnek és összebújnak.

Mellső lábaimra helyeztem a fejem, és egy szomorú sóhaj hagyta el a számat, majd megláttam egy sötét farkas alakot közeledni a hegy felé, mire felkapta a fejemet, de amint megláttam, hogy csak apám az, rögtön visszahajtottam a fejemet és tovább bámultam előre.

- Lily! - szólt apám idegesen, mire nekem csak egy ,,hm?" volt a válaszom. - Nem láttad Caroline-t? Adam szólt, hogy már egy órája elment inni és még mindig nem ment vissza.

Erre viszont már felkaptam a fejem.

- Hogyhogy nem ment vissza?! Akkor hol van? - kezdtem el rögtön aggódni.

- Éppen ezért kerestelek. Hogy nem láttad-e. De ezek szerint nem. Valamint az a szerencsétlen William is eltűnt.

Rögtön mindenféle túlkomplikált dolog jutott eszembe. Például, hogy mi van ha Will elrabolta a nővéremet, de ez nem történhet meg, mert Caroline egy Alfa, Will pedig egy omega, szóval esélye sincs.

- Biztos, hogy nincsen semmi baja. Itt kell lennie valahol a területükön. - mondtam.

- Legyen igazad, lányom. Addig szólok Adam-nek, hogy te sem tudod hol van Caroline.

És ekkor jutott eszembe.. Mi van, ha a nővérem elszökött, a házasság miatt?!

Apa után mentem, aki amint észre vette, hogy utána iramodtam, rögtön lassított. Amint mellé értem futni kezdtünk, mivel apa Béta volt, ezért ő gyorsabb volt, mint én. De én kitartóan futottam utána.

Gyorsan értünk a hegyhez, ahol a kis ösvényen baktattunk fel Adam-hez.
Csak akkor tűnt fel, hogy az egész hegy kiürült, amikor elértük a Keletiek Alfáját.

- Sajnálom, Adam, de nem találtuk meg Caroline-t. A falka tovább keresi, és reméljük, holnap reggelre meglesz. - mondta apám.

- Rendben, köszönöm Michel. - válaszolt az Alfa. Apám bólintott, majd megfordult és lefutott a hegyről.

Kettesben maradtam Adam-mel...

☾︎ 𝑨𝒅𝒂𝒎
ˢᶻᵉᵐˢᶻᵒ̈ᵍᵉ

Néztem egy darabig Michel futó alakját, majd az előttem ülő hófehér gyönyörűségre koncentráltam.

Most rosszul kéne érezném magamat, amiért Caroline eltűnt, de Lily jelenléte miatt erről teljesen megfeletkeztem.

Vonyítottam egyet a szívdöglesztő hangommal, majd Lily-re néztem, aki elszörnyedt fejjel állt mellettem.

- Hát ez... - kezdte zavartan.

- Nem kell mondanod.. Tudom. Szörnyű volt.

- Azért annyira nem volt rossz.. Csak.. - mondta, majd közelebb jött és az egyik mellső mancsát a szívemre helyezte. - Próbálj meg innét vonyítani.

Na és azt hogy? Lily-re néztem, lehunytam a szemem, de folyamatosan az a gyönyörű fehér farkas lebegett a szemem előtt, amelyik itt ült előttem.

Még mindig a képzeletbeli-Lily-re koncentrálva vonyítottam egyet.

- Na látod megy ez. - mondta kedvesen a fehér, mire rá emeltem a tekintetem. Tudtam, hogy nem volt túl jó, de jól esett, hogy ezt mondta.

- Mit gondolsz, hol van a nővéred? - kérdeztem, mire oldalra nézett.

- Fogalmam sincs, de remélem, hogy nincs semmi baja. - sóhajtott, szomorúnak tűnt, gondolkodás nélkül húzódtam hozzá közelebb.

- Ne aggódj! Biztos vagyok benne, hogy nincs semmi baja.. - helyeztem a fejemet az övére, mire Lily megremegett.

𝓓𝓸𝓻𝓲𝓷𝓪