𝐀𝐥𝐟𝐚 𝐞́𝐬 𝐎𝐦𝐞𝐠𝐚 | ✓

𝐍𝐞𝐠𝐲𝐞𝐝𝐢𝐤 𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

☼︎𝑳𝒊𝒍𝒚
ˢᶻᵉᵐˢᶻᵒᵍᵉ

- Au.. - morogva néztem fel a sziklán álló farkasra, mire az még jobban kezdett nevetni. Nem okoltam érte, valóban vicces látvány nyújthattam a folyóban, háton fekve. Végül én is zavartan felnevettem. - Miért ijesztgetsz?

- Nem állt szándékomban megijeszteni téged. Ne haragudj. - válaszolta, de a szemében vidámság csillogott.

- Nem haragszok. - mondtam, de nehezemre esett visszatartani a nevetésemet. - És amúgy sem ijedtem meg, csak fürdeni akartam egyet. - hazudtam.

- Persze, gondoltam. - mondta, de látszott rajta, hogy nem hitt nekem. - Tessék. - lökött elém egy lila virágot, ami tökéletesnek bizonyult a nővérem számára a Vonyítások éjjelen.

- Ilyet meg hol találtál? - kérdeztem meglepődve, mivel én felkutattam az egész környéket, de nem találtam egyetlen normális virágot sem.

- Itt volt mögötted a bokron. - mondta egyszerűen.

- Oh. - csak ennyit bírtam kinyögni. Hogyhogy nem vettem észre? Hiszen ott jöttem el mellette.

- Ideje vissza indulni, nem? - kérdezte. Alaposan végig elemeztem Adam-et. Szürkés barna bundája és narancssárga szeme volt. Magasabb volt, mint én. Sokkal, de ehhez hozzájárultak a hosszú izmos lábai is.

- Hahó! - érintette meg a mancsával az oldalamat, mire befejeztem a bámészkodást.

- Ne haragudj, mit kérdeztél? - szóltam.

- Azt kérdeztem, hogy "ideje vissza indulni, nem?". - mondta oldalra döntve a fejét.

- Ja, de persze. - dadogtam, majd elindultam, Adam pedig követett.

- Na és mit gondolsz erről az egészről? - kérdezte, mire ránéztem.

- Mármint miről? - kérdeztem én is, zavartan.

- Hát Caroline és az én házasságomról. - mondta ki az egyértelműt.

- Hát nem tudom, a nővérem valószínűleg nem így képzelte a..

- Várj.. - szakított félbe. - Caroline a nővéred?

Bólintottam, mire elkerekedett a szeme.

☾︎ 𝑨𝒅𝒂𝒎
ˢᶻᵉᵐˢᶻᵒ̈ᵍᵉ

- Mi a neved? - kérdeztem meg mindig meglepetten. Nem tudtam, hogy Sophia-nak két lánya van.

- Lily. - mondta. Szép neve van.

- És te akkor Béta vagy, nem? Mármint a nővéred az Alfa, és akkor gondolom..

- Nem, Omega vagyok. - szakított félbe. Ismét döbbenten nézek rá.

- Ne nézz már így! - szólt rám.

- Hogy ne nézzek? - kérdeztem jól szórakozva.

- Hát így! Ilyen.. Ilyen meglepődötten.

Nevetve megráztam a fejem, boldogságtól csillogó szemekkel néztem a lányt, amikor kiértünk a mezőre.

- Nos..Azt hiszem én megyek. Fel kell készítenem a nővéremet.. - mondta halkan. - Szia..

- Szia..- olyan édesen hangzott a szájából az az egyszerű köszönés is. Rögtön elkomorodtam, ahogy eszembe jutott Caroline és a házasság.

Őszintén szólva, semmi bajom nem volt Caroline-nal, bár nem ismertem annyira. Viszont nem akartam hozzá menni, ráadásul ma este vele kell vonyítanom a Vonyítások éjjelén. Ha lehetne inkább Lily-vel csinálnám.

Visszamenve az erdőbe elindultam a folyó felé, majd átkeltem rajta, és máris a területünkön voltam. Ami hamarosan már nem csak a mi területünk lesz.

A barlanghoz sétáltam, ahol apám várt rám.

- Gyere, fiam. Egyél egy kicsit, aztán felkészítelek az estére...

☼︎𝑳𝒊𝒍𝒚
ˢᶻᵉᵐˢᶻᵒᵍᵉ

A szírtre felmászva meg is láttam az üldögélő nővéremet. Homályos tekintettel meredt a távolba.

- Szia, Caroline.. - köszöntem neki halkan, mire rám sem nézve bólintott egyet köszönés képpen.
Odaléptem hozzá, majd a számban lévő virágot a bundájába tüztem.

- Köszönöm, Lily. - suttogta, majd felállt és fejét az enyémhez dörgölte, amit én viszonoztam.

- Sajnálom, ami veled történik most.

- Én is.. De muszáj megtennem a többiek érdekében. Tudom, hogy másra sem vágynak csak a békére, és most itt a lehetőség. Nem hagyhatom őket cserben. - mondta hozzám bújva.

Nem mondtam semmit, csak közelebb bújtam hozzá. Azt hiszem most erre volt szüksége.

- Caroline indulás, Lily te elkiséred. - mondta apánk a hátunk mögül, mire némán bólintottunk és elindultunk a hegy felé, ahonnét már hallatszódott néhány vonyítás.

Út közben nem szóltunk semmit, csak sétáltunk egymás mellett.

A hegy lábából már megpillantottuk a négylábon álló Adam-et. Magát kihúzva nézett le ránk. Szürkés barna szőrét megvilágította a hold fénye.

- Szia Lily. - köszönt el a nővérem, majd hirtelen megjelent William, és rögtön flörtölni kezdett vele.

- Szia..

Megfordultam és elindultam a barlanghoz, de előtte még vissza néztem, és megláttam az engem figyelő Adam-et. Gyorsan visszafordultam és a maradék utat futva tettem meg.

Belül tudtam, hogy ez a kötelességük, de valamiért mégis fájt, hogy a ma estét Adam Caroline-nal tölti és nem velem.

𝓓𝓸𝓻𝓲𝓷𝓪