𝐀𝐥𝐟𝐚 𝐞́𝐬 𝐎𝐦𝐞𝐠𝐚 | ✓

2| Ö𝐭𝐨̈𝐝𝐢𝐤 𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

☼︎𝑬𝒍𝒊𝒛𝒂𝒃𝒆𝒕𝒉
ˢᶻᵉᵐˢᶻᵒᵍᵉ

Miután biztosítottam a falkát, hogy minden rendben, elindultam a kedvenc helyemre, ami az egykori Keleti falka területéhez tartozott. Átugrottam a folyón, majd a, mindent elválasztó, hegy felé vettem az irányt, aminek egy részén, van egy hely ahol fel lehet menni.

Felugrándoztam és máris a hegy tetején találtam magam. Nem rég találtam meg a helyet, ahol fel lehet jönni, de rögtön elkönyveltem magamban, hogy ez a kedvenc helyem. A hegy nem csak elválasztott, de észak felől védte is mindkét területet.

Lassan sétáltam a szélére, és lassan körbe néztem, majd lehunytam a szemem, és egy nagyot sóhajtottam. Idefent olyan szabad érzem magam, és nyugodtnak. Itt nem zavarhat senki és semmi. Ebben a pillanatban körmök csattanását hallottam a feljáró felől, mire odakaptam a fejem. A hangok egyre erősebbek lettek. A falka tudja, hogy idejárok fel, de azt nem tudja, hogy hogyan. Ha pedig ez nem egy falkatagunk, akkor lehet hogy futnom kéne, mivel ilyen állapotban nem tudok harcolni, ide is alig bírtam feljönni.

A hangokat már nagyon közelről hallottam, csak egyet kell ugrania és már fent is van. Rettegve vártam az idegent. Hirtelen megpillantottam az illetőt.

- Te mit csinálsz itt? - kérdeztem hitetlenkedve. Egyszerűen nem fér a fejembe.

☾︎ 𝑵𝒐𝒂𝒉
ˢᶻᵉᵐˢᶻᵒ̈ᵍᵉ

- Nézd én.. - kezdtem.

- Te megőrültél?! Akárki megláthat! Azonnal el kell menned! - szakított félbe idegesen.

- Nem megyek sehová nélküled. - jelentettem ki egyszerűen, mire szemei elkerekedtek.

- Hát te nem vagy normális. - jelentette ki egyszerűen. - Mégis mit akarsz tőlem?

- Azt szeretném, ha megismernénk egymást. - szedd már össze magad Noah.

- Ezt most komoly? - nézett rám, majd gúnyosan nevetni kezdett.

- Igen. - mondtam határozottan.

- Rendben. Ismerkedni akarsz? Akkor ismerkedjünk! - mondta.

- Hát.. - nem egészen erre a válaszra számítottam. - Mesélj magadról.

- A nevemet már tudod. A szüleim pedig a falka alfái. - mondta gúnyosan.
- Van két testvérem és kb. ennyi.

- Engem nem a családod érdekel, hanem te. Mesélj magadról. - néztem rá komolyan, mire meglepődve nézett rám.

- Hát.. Szóval.. Én..

- Ne legyél zavarban. Csak mondd el milyen vagy.

- Hát igazából sokszor bunkó vagyok más farkasokkal. - szórakozottan néztem rá, mire megforgatta a szemeit. - Általában nyugodt természetű vagyok, szeretek sétálni. Azt hiszem ennyi. Most te mesélj magadról.

- Hát legyen. Szeretek új farkasokat megismerni..

- Észrevettem. - vágott a szavam a szórakozottan.

- Szeretem a természetet, mondjuk lehet ehhez hozzátesz az is, hogy ott élek. - nevetésére rá kaptam a fejem. Egymás szemébe néztünk lassan közelebb sétáltam, mire ő is lépett egyet felém. Óvatosan közeledtem hozzá, majd orromat óvatosan az övéhez érintettem, és lehunytam a szemem. Csak akkor nyitottam ki, amikor hirtelen elugrott, és zavartan nézett rám, majd elindult a lejárat felé.

- Várj! Kérlek.. Én..- dadogtam.

- Holnap ugyanekkor legyél itt! - mondta határozottan, majd eltűnt.

Örömömben ugrottam egyet, majd elindultam haza, mivel a falka valószínűleg már keres.

𝓓𝓸𝓻𝓲𝓷𝓪

Itt is van a következő rész. Ne haragudjatok, amiért ilyen későn hozok részeket, de mostanában nincs túl sok időm írni.
Amint tudom, hozom a következő részt!
Puszi!

UI.: Köszönöm a 100 vote-ot. ❤️