𝐀𝐥𝐟𝐚 𝐞́𝐬 𝐎𝐦𝐞𝐠𝐚 | ✓

2| 𝐌𝐚́𝐬𝐨𝐝𝐢𝐤 𝐟𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭

☼︎𝑬𝒍𝒊𝒛𝒂𝒃𝒆𝒕𝒉
ˢᶻᵉᵐˢᶻᵒᵍᵉ

Úgy döntöttem, hogy a mai napot mászkálással töltöm. Éppen a folyónál sétálgattam, amikor két testvérem futott ki a fák közül.

- Iza! - kiabáltak mindketten, mire már érdeklődve néztem rájuk.

- Igen? Mi az?

- Képzeld Apa megengedte, hogy... hogy elhagyhassuk a területet!

- Tényleg? - néztem rá elképedve, miközben belül majd kicsattantam az örömtől. Végre történik valami! - De hova akartok menni?

- Hát.. Azt még nem tudjuk... De gondolj bele, végre te is boldog leszel!

- Miből gondolod, hogy most nem vagyok boldog? - kérdeztem csodálkozva.

- Elég rád nézni... - mondta szórakozottan. Megforgattam a szemem, majd a rohanó testvéreim után mentem, akik már javában rohantak. Szerencsére könnyen utolértem őket, sőt kicsit le is maradtak tőlem. Az autók zaját meghallva lassítottunk, majd az erdő takarásából néztük az úton elsuhanó kocsikat.

- Háromra átfutunk! - mondta, de mire reagálni tudtam volna számolni kezdett. - Egy, kettő, három!

Észbekapva futni kezdtem utána, amikor egy nagy csattanás kíséretében egy fának csapódtam, majd beszélgetés, és léptek hangja ütötte meg a fülemet. Az addig homályos látásom azonnal kitisztult és a felém lépdelő két férfit bámultam, majd, amikor elővett egy fegyvert gondolkodás nélkül futni kezdtem arra, amerre a testvéreim mentek. A fejem folyamatosan lüktetett, és egyre gyorsabban haladtam, amikor az egyik bokor felől hangokat hallottam.

Hirtelen kaptam oda a fejem, aminek hatására szédülni kezdtem, és a sötétség szép lassan elnyelt.

☾︎ 𝑵𝒐𝒂𝒉
ˢᶻᵉᵐˢᶻᵒ̈ᵍᵉ

Csak néztem a földön elterülő fehéres-barnás farkast. Nem tudtam eldönteni, hogy segítsek-e neki vagy sem, mivel már a szagából megállapítottam, hogy nem a mi falkánkhoz tartozik. Végül vonyítottam egyet, mire pár pillanat múlva apám feje jelent meg a fák között, először rám, majd a fekvő farkasra nézett.

- Hát ő? - kérdezte meglepődve.

- Az előbb találtam rá, pont amikor elájult.

- Segítsünk neki. - mondta határozottan, majd közelebb sétáltunk és apám segítségével felraktuk a hátamra, majd a rejtett barlangunk felé igyekeztünk.
Ahogy az indák mögé léptünk a többiek azonnal észre vették, hogy eggyel többen vagyunk. Miközben leraktam a falhoz, folyamatosan rosszalló pillantásokat kaptam, de nem csak én, hanem apám is.

A falka többi tagja inkább elhagyta a barlangot, apámnak is velük kellett mennie, elvégre valakinek rájuk is kellett vigyázni. Én egyedül maradtam az idegen farkassal. Bundája barnás-fehér volt, megfelelő test alkattal. Óvatosan, hagyva kis helyet közöttünk, lefeküdtem mellé.

Pár órával később arra ébredtem, hogy valami megmozdul mellettem, majd szinte azonnal eszembe is jutott, hogy mi is az a valami. Rögtön kinyitottam a szemem, majd rávetettem magam a farkasra, aki ártatlan és fájdalmas tekintettel meredt rám, miközben halkan nyüszögött egyet.

𝓓𝓸𝓻𝓲𝓷𝓪

Itt is van a második fejezet.
Remélem tetszik!